Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

lom azt megkívánja, olvassuk e szép cikket. Örömteljes meglepetés volt e cikk első lenyomása, fogadja is ezért, habár elkésett, de őszinte szívből eredt köszöneteimet.« Zichy egyéniségéről így ír Jókai: Ziohy Mihály 'most felül van az ötvenen; de amellett egész fiatalnak látszik, dúsgazdag szőke haja, nem is szürkülő szakálla, szelíd, mélázó szemei, magas, nyílt homloka, jó szívre valló ajkmetszése, mind úgy összhangzik daliás termetével, amit sajátszerű otthoni öltözet fed.« Zalán sokszor viselt kurta felső zekét orosz bugyogóval, amihez veres harisnyát hordott csattos cipővel. A cári udvarban pedig, amint számos rajza, korabeli fényképek is (mutatják, fekete — magyar ruhát, csizmát viselt. E külsőségeik) között a két nép szeretetét érezzük. Oroszországból hazavágyott, Zalán Szentpétervárt dédelgette. Zichyt Zalára is elkísérte tanítványa, Mary Etlinger, a cár udvari orvosának leánya, akit még Szentpátervárról ismer, s aki hosszabb ideig mellette dolgozott Parisban is. Zichy számára Mary ragaszkodása és a művészetért való lelkesedése elégtételt és kárpótlást jelentett a csalódásokban, amire leginkább párizsi éveiben és a reá következő nehéz korszakában volt szüksége. Az együtt atküzdött évek meleg rokonszenve nem szűnt akkor sem, amikor Mary később egy főrangú georgiai feleségeiként hálás emlékezéssel ad hírt néha magáról. A múzeum kiét kisméretű rajzot őriz, amelyeket Zichy Maryről készített. Egyiken karbatett kézzel ábrázolja fiatal tanítványát szomorúságot {mutató tágranyílt szemmel. A másik rajzi Jókai leírása szerinti, amikor »hosszan leeresztve viselte fekete haját.« Mary is lerajzolta mesterét, ez a képe aj múzeumban reprodukcióban látható. Eredeti műveként a kiállításon egy nagyméretű aktkompozícióval szerepel, amely mestere jellegzetes stílusának hatását mutatja. Zichy Zalán készült műveit számbavéve, elsősorban szólni kell Petőfi illusztrációiról. Már korábban Nizzán ígéretet tett Hubay Jenőnek, hogy illusztrálni fogja egyik .megzenésített Petőfi dalát. Zalán három rajz elkészítésével váltja be ígéretét: A hozzám jössz-e, A szerelem a szerelem és Nem tesz föl a lyány magában egyebet című verseket illusztrálja tollának ismert érzékeny vonalvezetésével .Mesteri eszközzé ötvözött technikájával leheletszerű árnyalásokkal, maradéktalanul tolmácsolja Petőfi mondanivalóját. Az emlékmúzeumban Zichy egykori rajzasztalán festékei, rajzeszközei között láthatók tussrajzai készítéséhez használt tollai is. A tollszárak végére jegyzett számjegyek értelmére a leningrádi Orosz Múzeumban őrzött egyik vázlatkönyvének! lapjai derítettek fényt. Az érdekes műhelytitkokat leplező feljegyzések szerint Zichy kezeügyében többszáz — pontosan 961 rajz-toll volt. — Az említett vázlatkönyv oldalain ezeket sorra kipróbálta változatos, ötletszerűen odavetett, szinte csak odaérzett vonalakkal, foltokkal, alakos vagy díszítményes ábrázolásokkal, különböző típusú 'betűvetési kísérletekkel. A felsorakoztatott rajzocskák mellé odajegyezte az általa kipróbált toll számát is egy két ilyesféle szóval: »puha írótoll«, »cifrább mint jó,« »kemény, de nem rossez«, »kemény, fene rassz«, »érzéketlen, nem jó«,, ^teringettét«, »se jó, se rossz, »ez vastagot írhatna, de nem igen akar«, »nem rossz rajzoló tall«, »ez is jó«, »fíinoim toll«, »nagy fene író toll«, »ezüsiföis, meni jo, össze folyik«,, »sok a penna, de egy se jó«. 18