Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

tésére. De mindezeken felül megihlette őt a gazdag grúziai természet, a Kaukázus vidéke, ahová élete végéig újra és újra visszatért. Ezt a mun­káját anyagi ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül végezte a »grúz nép iránt érzett rokonszenvem és mélységes odaadásom jeléül-« amint azt az eredeti példányon lévő dedikációja mutatja. '»Rusztavelli nagyszerű eposzának, a Tigrisbőrös lovagnak illusztrá­lása Zichy részéről a cári Oroszország kizsákmányolta nép kulturális forradalmának támogatása volt-« írja B. Supka Magdolna, Ziohy illuszt­rációiról írt tanulmányában. Az illusztrációk művésziéi értékei, az a szerep, amelyet a Zichy illusztrálta eposz a grúzok múlt századi nemzeti mozgalmában játszott. a kiadvány félévszázados egyeduralma és nem utolsó sorban Zichy sze­mélyének varázsa, az illusztrációkat megelőző élőkép rendezői szereplése magyarázzák. Grúziában ma is llépten-nyamon tapasztalható rendkívüli népszerűségét. Ziohy nem bizonyult rossz jósnak, amikor azt mondotta: »úgy hiszem, hogy nevemnek odafenn a Kaukázusban jó emlékét hagj­tam hátra.« Egykorú újságcikkek és családjához intézett levelezése alapján nyo­mon követve Zichy útjait, tudjuk hogy Kaukázusból 1882 szepteme­réibein visszaköltözik Szeinltpétarvárra, ahol újra elfoglalja udvari-festő állást. Csaknem további negyedszázad esztendeig — haláláig — tölti be ezt a munkakört, amelynek sivárságát jól jellemzlík 18'84-ben leányához irott levelének sorai: »festettem egy öl hosszú királyképet, egy öl lako­dalmi képet, egy öl Konsztantym herceg lakodalmi képet, egy trónörökös nagyköirúsítáísát ábrázoló képet, egy öl manőver képet, egy trónörökös­képet a lengyelországi útról készítettem a cárnak, azonkívül néhány öl­nyi képet magánimegrendelésekre, köztük a parlament teljes ülését, mintegy hetvenöt arcképpel.« Az ölnyi reprezentatív képek bepillantást engednek az udvari, élet »legfontosabb« eseményeibe, amelyek kirívó ellentében állnak az orosz nép széles tömegeinek egyre fokozódó nyo­morával, az agrárválság és ipari munkanélküliség ijesztő növekedésévei. Zichy az unalomig ismert udvari események rajzolása mellett megőrzi érdeklődésiét a haza eseményei iránt, mindenkor támogatja az itthoni közérdekű magmozdulásokat ajándékrajzaival, amelyek híven tükrözik haladó eszméit. Művészi alkotómunkásságára vonakozólag elmondható hogy élete eme utolsó szakaszában tehetsége legjavát szinte kizárólag magvar művek illusztrálására fordítja. 18í?5-ben kezdett hozzá Zichy »Az ember tragédiájáénak illusztrá­lásához. E hatalmas mű azt a viaskodást tükrözi, amelyet Mádáchban a francia forradalomíból született polgári társadalomnak az ellentmondásai váltottakf ki. Madách és Zichy ifjúkorának eseményei sok rokonságot mutatnak: mindketten a reformkor Pestjének lelkes éveit — ifjú jogászokként — élték át, mindketten a forradalom hívévé váltak, bár egyikük sem ve­hetett részt magában a szabadságharcban. Madách súlyos betegen vidé­ken feküdt, Ziohy már egy évvel előbb Péter-várra került. 1848 bukása óta egyre erősebben érezték az elnyomás fojtogató súlyát és egyformán érlelődött bennük a zsarnokság olthatatlan gyűlölete. Madách a Baoh-korszak Magyarországában — a Kossuth titkárának rejtegetése miatt reászabott börtönévek, kitöltése után — a 60-as évek kissé fellélegző politikai légkörében fogott hozzá a »Tragédia« megírá­sához, amikor Ausztria külpolitikai helyzete megingott és az önkény­П

Next

/
Thumbnails
Contents