Bényi László: A Zalai Zichy Mihály emlékmúzeum (Somogyi Múzeum 11., 1970)

ben kell keresnünk. Nehezebben tudott volna hazájában megalkudni a kiegyezéssel, mint idegenben robotolni. Antal bátyja érezte, hogy az ő érvei a Király és a hóhér ellen, nem hatnak az eltökélt Zichy Mihályra, akit már annyi levélben hasztalanul próbált krélusellenes műveiről is lebeszélni. De kihez küldje véleményért, akire hallgatna is öccse, meg aki hajlandó is volna őt mérsékelni? Victor Hugót a dologban megkérdezni annyi, 'mint farikast kérdezni, hogy helyes-e a bárányt megenni — írja Antal csüggedten. Az illusztráció tehát megjelent. S'a legközelebbi Petőfi-kiadásban már megjelent a Föltámadott a| tenger illusztrációja is, amelyben Zichy —' Petőfi allegóriáját az eseményre fordítva — a tenger nép lázadását a szabadság vezéreinek felrobbanó indulatával rajzolja meg. Méltó válasz; volt ez a kielé gített, a királlyal legjobb egyetértésiben hajbókolok felé, akik a képen hanyatt-homlok menekülnek. Zichy képén Kossuth az, aki Petőfi szabadságharcának megtestesítője, a trónust már ledobta az emelvényről, karján a királysággal együtt letűnő felségjelvények. A felszabadult munkások és parasztok ujjongó alakjaival állítja szembe a ímegfutatmodő osztrák diplomatákat. Az Athenaeumtól 1875-ös magyarországi látogatásakor kapott megbízatásként Zichy ekkor még két Petőfi verset illusztrál: A költő és a szőlővesszőt és a Jövendelés címűt, mely a halhatatlanságának látomását mondó költőnek, s a megtört, de e vigasztól csituló anyának átérzett jelenete. Zichy 1874. október végén Trefort minisztertől megbízást kap, hogy tízezer frankért tetszés szerinti tárgyú képet fessen az állami gyűjtemények számára. A művész az Auto da fé-t szánta a múzeumnak, de az Trefortnak nem kellett, hanem ahelyett annak a jelenetnek megfestését kéri, amikor Erzsébet királynő koszorút helyez Deák ravatalára. »A motívum — írja anyjának Zichy — (1876. okt. 17.) nem oly kellemes, nem festői, sőt igen nehéz, mert igen kellemetlen a természetfölöttit, allegorikust a valósággal egyesítem anélkül, hogy nevetségessé ne váljunk. Ezen képnél, hol a királyné divatos ruhában a koporsónál zokogó Hunigária és a csillagkoszorút tartó Géniusszal ellentétben áli, könnyen groteszk

1 hatást kelthetünk.-« Zichy a megrendelt, nem kedvére való ravatal-témát annak mindén ünnepélyességével, szertartásos kívánalmával oldotta meg, de a képet végülis — Kossuth odafestett koszorúja miatt — nem fogadták el a hivatalos körök. 1878-ban világkiállítás készül Párizsfoani. Ziohyt bízzák meg a Párizsban élő magyar művészek képeinek összegyűjtésével. Munkácsy a Miltont nyújtja be, Benczúr a Vajk megkeresztelését, Zichy is egy nagyméretű kép elkészítésére gondol, mert tisztában van azzal, (hogy akvarelljei és rajzai eltűnnének a reprezentatív müvek között. »-Úgy láttam, —• írja visszaemlékezve, — hogy csakis egy olyan Doré-féle kép hiányzott, amely kiegészítené ily kép a kiállítást. Alig maradt Ihathavi időm e nagyméretű kép kivitelére, nagy erőfeszítéssel mégis ily rövid idő alatt a képet alia prima megfestettem.« Zichy képének aktualitását az 1870—71-es porosz—francia és az 1877—78-as orosz—török háború eseményei adták. Címe: A rombolás géniuszának diadala. A hatalmas méretű kép tárgyát a festő így fogalmazta meg : »Egy izzó pontból kisugárzó fényalapon... ábrázolóim a?. »•Egyházat«, a »Családot« és az »Államot«. A »Pápaságot«, mint a világi hatalma és csalnatatlansága trónjához támaszkodó merev szellemet«. 13