Sára Péter: Berzsenyi emlékmúzeum Niklán (Somogyi Múzeum 10., 1967)

verselget. Erről Kazinczyt is nyomban értesítette. Rendszeres összejöveteleik, baráti találkozásaik csak akkor szakadtak meg, amikor Berzsenyi Somogyban kiváltotta több mint ezer holdas anyai birtokát és 1804-ben családjával együtt átköltözött Nikiára. Berzsenyi rajongásig szerette szülőföldjét és nehéz szívvel hagyta el a szép Kemenesalját. Ebből a fájdalmas elválásból született meg egyik legszebb költeménye, a Búcsúzás Kemenes-•Aljától. Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet : Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első mosolygását Szülém forró kebelén; Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú örömit, gondjait, Éltem vidám reggelén. Mélyen illetődve búcsúzom tőletek; Kimegyek : de szívem ott marad véletek A szerelem láncain. A költő életének ezt a korai korszakát idézik fel a kiállítás első szobájának dokumentumai, amelyek többsége sajnos csak az eredetiről készült fotómásolat, de a tárlókban található értékes könyvek, kéziratok, a szobát díszítő korabeli metszetek, bútorok, de még a tablók, tárlók stílusa, formája is a kor sajátos hangulatát sugározzák. Még alig rendezkedett be új otthonában, amikor nagy eseményekről hallott híreket. 1805-ben a Napoleon elleni háborúk újra fellángoltak és ezek már a magyar nemesi felkelőket is közvetlenül érintették. Az újabb háborús készülődések izgalmai Berzsenyit is magukkal ragadták és újra lelkesítő ódát írt A felkölt nemességhez. Napoleon sorozatos győzelmei azonban hamarosan rádöbbentették a szomorú valóságra. Az ulmai ütközet című ódájában már rettegve fejezte ki nyugtalanságát, a jövőtől való félelmét. Ez a rettegés tágíttatta ki vele a világot, ez késztette arra, hogy reálisan figyelje az egész Európát megrázó eseményeket. Berzsenyi 1807-ben már ebből az egyetemesebb perspektívából ítélte meg a magyarság súlyos helyzetét és a legnagyobb felelősséggel szólt a nemzethez. 7