Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

»Baromfihús-leves«: a baromfit egészben tették fel vízben sárgarépával, Vöröshagymával és petoezselyemimel, mikoir ímegfőttt, a levét a búsról 'leszűritek és kockás vagy metélt tésztát főztek bele. A Ihúist külön if ogyasztották el. A gulyáslevesek inkább halból Vagy vadhúsból készültek, »halgulyás« esetéiben a smegtisztítatt, megmosott és kibelezett bálát krumplival, vöröshagymával megfőzték. Előfordult, hogy a levet leszűrték és tésztát főztek bele és a (halast külön törött paprikával ízesítve ették.. Vadliba nagyobb húsdarabjiáit gulyásszerűen fogyasztották. A húst keménysége miatt előbb félig (meg kieliett főzni, aztán került bele a krumpli is. A marhahús ás leginkább gulyáslevesként szerepelt az étrendben. A ifőzelék fogalma csak az /utóbbi időiben vált külön a község lakóinak gondolkodásában a (Levestől. Voltaképpeni ima is iritkián fogyasztják. Régen a krumpli, fcáposztia és babfőzeléket isimerték, újabban sóskát, zöldbabot és a sárgarépa főzeléket. A paradicsommártást a századfordulótól kezdve 'készítették csak főtt csiirlkehús mellé. Helyette régebben a torrnla szolgált ízesítőül, de ezt máirtás " foirmájában nem isimerték. Mártás vagy pépes ételeik közé tartozik на bocspor«. A régi szentpáliák kedvelt vasárnapi eledele volt: 'megfőtt és kanalai összetört krumplit ecetes habarccsal megsűrűsítették. Akinek zsírja volt azzal, akiinek nem volt, az olajos mániással tette dzesebbé. Akiinek jutott hús, az ebbe a sűrű lébe mártogatva fogyasztotta el. Pépes ételek, kása-félék fontos szerepet töltöttek be a szentpáliak és varjaskériek 'táplálkozásában. »iKása« főként disznóöléskor kellett. Hurfcatöltelé'knék használták, de éltek vele évközben is. Nagyon szerették régen a káposzta főzése után leszűrt lével készített kását. A kásának szánt 'kukoricát először le kellett diarálni, megszitálnii. A finomabb liszt kihullott, az öregebb szemű liszt ia iszitában maradt, ez>t vízbe tették, abban feljött a héja, almit a vízzel együtt leöntöttek. A kukoricadairát foirró vízbe tették, megsózták és addig forralták, amíg sűrű pépszerű anyag lett belőle. Vöröshagymás zsírnál leöntötték. »Garnira« így készült: lobogó éorráéiban levő vízbe kukorica lisztet és sót tettek, olyan Ikeményire főzték, hogy szaggatni, szelni lehetett, akkor lábosba szaggatták, megzsíirozták. lekvárral, tejföllel, esetleg tejjel ették. • ' Ismeirték a »feruimpli-gániöát« is, mely íhásohló 'módon készült mint a kukoricás giánica. A lästere-« nevű ételüknek is krumpli iaz alaipanyaga : sós víziben megfőtt hámozott krumplit leszűrték, megzúzták, aztán vöröshagy-30