Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

JEGYZETEK 1 A nádlást a tótszentpáliak és varjaskériek nádaratásnak nevezték. A történelmi hűséghez ragaszkodva követjük mi is a régi szóhasználatot. Somogy megye 1776. jan, 28-án tartott megyegyűlésen foglalkozott a szentpáli nádlásd üggyel. Megállapította, hogy a neveziett községnek már ekkor volt nádlási kedvezménye. (L. Áll. It. Kaposvár, Közgyűlési jegyzőkönyvek 1767 évi kötete jan. 28-ról). Varjaskérre vonatkozólag régi írásos adatra nem akadtunk. De vissza következtethetünk rá, hogy a nádlási kedvezménye a népnek megvolt, mert a megélhetési viszonyok mindkét községben körülbelül azonosak voltak. Pesthy Frigyes 1864-ben napvilágot látott kéziratos helységnévtára Szentpálról szószerint ezt írja: »-Kevés tava van, amelybe télen által nádat vernek«. Varjasfcérről ez Ш benne: »Van jó kora nádasa... télen ha ibef agy nádat vernek. ..« Két földesura volt a két községnek, de a lakosok megélhetési viszonyainak azonossága miatt nemcsak a jobbágyság után, hanem előtte is meg kellett lennie Varjasikéren is a nádlási engedélynek. A Koncor és Szulákos között termett a legjobb nád. Hunyady gróf területének felső részén silány minőségű volt. Pesthy Frigyes gyűjteménye megtalálható a Nemzeti Múzeum kézirattárában. Fol. Hung. 1114. 2 A talókaszák, egészen apró részletekig nem voltak, egyformák. Lényegileg igein. Az összeállításinál vigyázni kellett, hogy nehéz ne legyen, mert akkor nem lehetett volna használni. A faluban van még néhány daralb, mert a berek lecsapolása után is maradták nádas területek, ahol kaszáltak velük. Láttunk egy régi eredeti vaslemezt is. 3 Volt asszony, aki férje, vagy fia kabátja -mindkét ujjárla fehér vásznat 'borított. Mások ugyanezt tették a kabát egész mellső felével. 4 Az enyhe tél arra kényszerítette őket, hogy csónakról kellett ariatniók. Ez úgy történt, hogy az arató a csónakban állva egészen közel ment a levágásra szánt inadhoz. Átnyaiáboilt amennyit csak tudott. Arató kaszájával a jég sízinén levágta és a csónakba fektette. 5 A csősz többször is tartott dézsima napot. Száma az időjárástól függött, attól, hogyan lehetett (megközelíteni a földön elhelyezett nádat. 6 A -másfél fertályois ho-rdó húsz liternek felelt meg. 7 A ma (élők a .munkabéreik magasságát nem tudják megmondani, csak arra emlékeznek, hogy magasak voltak. A nádért helyben 3—5 krajcárt fizettek. Azt mondják annak idején ez sok pénz volt. Ennek a fejezetnek anyagát Lengyeltóti István (csena), Lengyeltóti Istvánná Niklai Mária, Mikics Márton (bráv), Mikics János (mutica), Mikics Sándor (gáspár), Hosszú István (cmolák) elbeszélése után állítottuk össze. Ök mint 10—12 éves gyerekek láttáik még a Nagyberket, s szüleik vagy rokonaik társaságában csónakon meg is fordultak benne. 30