Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

TÁPLÁLKOZÁS I. A. táplálék nyersanyagainak termelése, megszerzése A tótszetttpáld és varjaskéri ïalkosolk (táplálkozása gazdasági helyzetüknek és társadalmi szokásaiknak vetülete. A kiét község haltárának bizonyos részei а Balaton llécsapoilása alőtlt hosszabb-rövidebb ideig víz alatt állották, vagy legalábbis vizenyősek voltak. Nemesebb kenyérmiagvaklból nem tudtak elegendő imiennyisíéget termelni. Ezért inkább a tavaszi gabonaféléket részesítették előnyben, ment ímiire ezek elvetésére került a sor, a imélyebben fekvő helyek is kiszáradtak. A neniíesebb gabonanaműekből kellett különböző kötelezettségeiket tefllje&ítená. Aimikor mindennek végére jártak a maguk használatára ibiziony nem sok maradt. A inépesebib család eltartására nagyobb mennyiségű élelmiszerre volt szükségük, amit kevés termőföldjükből nehezen 'tudtak előteremteni. A család gazdasági egyensúlyát a nők diva'tszieireiteltie is erősen apasztotta, no meg voltak könnyelmű családok, ahol a jobbágyság megszűnése után nekik juttatott kis vagyonkájuk elúszott a kocsmában.

1 Különbség van természetesem a régi gazdák és a zsellér, napszámos emberek táplálkozása között. Hogy csak egy példát említsünk, az öreg 92 éves Fekete Sándor (koledánc), emlékszik rá, hogy íiatal koraiban a múlt század &0-as éveinek végefelé aratás idején így szólít hozzá egyik falubelije: »no már délután könnyen aratok, atmíott a kérték alatt jól kiilaiktam kenyérrel és sóskával«. A kukorica volt az, amiből nagyobb mennyiséggel rendelkeztek. Az lelet fenntartását erre alapozták, ebből készült a. kenyér is. A termelt növények közül második legfontosabb volt az étkezés szempontjából a burgonya, amelyet leföldeltek és így vermelték el télire. Fontosságát mutatja az a sokféle feldolgozási mód, melyet vele kapcsolatban isimernek. Sokszor használták levésnék, vízbe főzve kenyérrel, sülten és gánicának elkészítve. Ezenkívül fontos volt még a káposzta, bab, tök, hagymaféle. A babot igen gyakran fogyasztoitták, forró 'víziben megfőzve napokon ált éltek vele, ezért egyszerre nagy fazékkal főztek meg. Ezenkívül még sokféle feldolgozási módját ismerték. A fehéir íbalbot fagyasztották gyakrabban,, tarkababot sokkal ritkábban. A káposztát ítélne tették el, Volt ház, amelynél 3—4 hordóval is elfogyasztottak tavaszig. Ették nyersen, tökmagolajjal leöntve, megsütve töpörtyűvel, vagy krumplival, vagy leves alakjában. Űjalbb eredetű az uborka, paradicsom, zöldbab, cukorborsó használattá. Külön meg keli emlékeznünk a Шок szerepéről. Ugyanis a zsír hiányát tökmiag-olajjal pótolták. A kukorica földeken köztesnek vetették a tökféléket. Mag31