Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

balsztonrészesedós, viagy díjazás fejében vevőket sziareztek, viagy nagyobb télttalban imagtuk értékesítették munkájuk gyümölcsét. Berta Aladár helybeli lakos mesélte el, hogy 60 holdas édesapja az egyik éviben 50 cigánnyal arattatott, nyilvánvaló kereskedelmi célzattal. A Balaton déli .partján kevesebb volt la nád, mint 'az esziakin. Messzebbre eső vidékről is jötték a tfialuba vásárlók. A' nádaraitás hosszabb ideig tartott, 'mint a glafoonanieműeké. Nem egy-két hétig, hanem az első déirtísipésftől februárig. Ha az lidőt sikerült jól kifogni, egy télan többször is lebonyolították az aratási eljárást. Tehát újabb jövedelmet jelenteti. A nád Szentpálon és Varjaskéren valutát jtelentett. Az egyszerű emberek második aratásnak nevezték. ;'\';' • Két községünk lakói •namoaak a nád airatáísáhaz, de feldolgozásához is értettek. Helyben is, vidékien .ás végeztek nádozó munkát. Nem azt mondjuk, hagy ebből tartották fenn családjukat, az azonban vitathatatlan, hogy a nádazás jelentékenyein hozzásegített •a -család eltartásához, (merít a nádazót nemcsak ma, hanem régem is jól meg kellett Ifizetni.

7 A három Bebics testvér és rokon János (bene), István |(Ьепе), iMáklós (kenyeres), Horváth Márton (zsunyák), Pasztusics Ignác f(pidsó), Lengyeltóti Innre, Posza János (csiri), Hodoirics János (csütáis), Baircsánis Vendel (kovács), Duduka Pál i(duduk!a), Cseterics Józisef (pável) Szabó Ferenc (palka), Fekete Miklós varjaskéri és szentpáli volt régi nádazókra emlékeznek a 'mad. öregek. A nád az említetteken kívül még tüzelésre is alkalmas volt. Az értékesítésre nem való nádat használták fiel erre a célra. Rendszerint csökött növésű termésről volt szó. Levágás után az ilyen szálakat ketté vágták. Egymásra téve göngyöleg alakjában összekötve hazavitték. Szobáikat fűtötték vele. Sok tűzifa megtakarítását jelentette. A (fiáért niáis határba kellett anenni, s onnan elszetoerezni. Azt mondják, hogy a piros lés zöld színű kályhákat igen jól bemelegítette, s olyan hatalmas lángot vetett, hogy a nyitott fcályhalyufcon keresztül a kis ifülsiös konyha ajtaján is kicsapott. 'Kenyérsütéskor, mosáskor iis náddal tüzeltek. Tűzveszély lehetősége mindenesetre fennforgott a náddal való fűtéssel. A tűzveiszedielmet enyhítette az a körülmény, hogy a padlásokra vastág sározást raktak. így ha a tető leégett is, a szobák épen maradtak, mert a tűz nem tudott a sározáson, áthatolni. Az egész nádterméist minden törekvés ellenére sem tudták tökéletesen értékesíteni. Az avas nádat, meg a maradékot, amit nem tudtak levágni kora tavasszal, erős déli szeles napokon felgyújtották. A napokig tartó égés majdnem nappáli világosságot hozott a két község éjszakáira. A régi nádat még így sem sikerült teljesen megsemmisíteni. 29