Dr. Hoss József: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben (Somogyi Múzeum 8., 1966)

A NÁDARATÁS A téli hónapok közeledtével a szénltpali és varjaskéri férfiak figyelmie a Nagyberek felé terelődött. Lestek, mikor foinnyasztja le a idér, mikor aszalja száiráizirla a fagy a nád leveleit, (inert nádat levelével nem lehetett aratni. Figyelitek, hogy 'mikor áll össze a viz olyan erősen, hogy biztonságban ieihestsen rajta járni. Egy-két vállalkozó természetű kikéimleite a helyzletet és ha megfelelőnek találta, megjelent szerszámával a jégen és megkezdte a nádaratást. Ez az idő rendes körülmények közlött november hónlapban következett be. Amint a többiek észrevették, megmozdult a falu nagy része, mert la nád ariaitása ineim volt isemmiféle feltételhez kötve. A berek nádja a földesuraké volt ugyan

1

, de mindenki arathatott nádat, aki csak akart. Az eredményem az uraság és a parasztság felenfele résziben osztozott. A megosztás asz urladalimi csőszök kötelessége volt. A imia élő öregek: Palkó i(Szalbó) János és Tomisa Antal Volt csőszök ne Vére emlékeznek még. Nádarató kasza: 1. Talpfa. 2. Rögzítőfa. 3. Támfa. 4. összekötő és tairtófa. 5. Fűzfa-hajtovány. 6. Kaszalemez. A faluiban a nád aratását Itaizioinyos készülődések előzitek meg. Előkerítették és írendlbietették a tolóikaszát. Akinek ilyen szerszáma nem volt, az nádvágó sarlót vetít élő. iSébtilben levágatta elhasznált kaszájánlak hegyes végiét. Köpült ictsiiináltatctt. rá, s félméteres nyelet dugott íbele. ,Akiinek ez se volt, rneg kellett elégednie az arató sarló val, de iá nádiairatáis igazi eszköze a Itolókaszia volt. : A tolókaszia a következő résziekből 'állt: 1. Három vagy három és félméteres kiét dairab kifaragott rúdból. Ez; volt a kasizia talpa. .' . 25