Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

5. A cserépedény kezelése A cserépedények használatára már közvetve többízben utaltunk. Az edények közül csak néhánynak volt díszítő szerepe, így a. falra akasztható tányéroknak, az edények nagyobb része nem volt állandóan használatban: mezei korsó, csaposkorsó, rétestepsi, kocsonyástál, süteményestál, kuglófsütő és a nagyobb fazekak, így ezeket a padlásra tették fel, hogy ne törjenek. A főzőedények, tejesfazekak és a kisebb tálak lent voltak a konyhában, mivel ezeket állandóan használták. A konyhában polcon »stelázsin« voltak a poharak, bögrék, kisebb tálak; a tejesfazekakat, mikor nem volt bennük tej, kiakasztgatták a kerítésre, vagy köcsögtartó rúdra. A nyílt kéményes konyháknál a kémény előtti falon volt egy polc, erre tették nagyság szerint felborogatva a főzőfazekakat és lábosokat. Az edények mosására leginkább csak a tiszta víz szolgált, a kormot pedig homokkal és szalmával dörgölték le. A fennálló edények (poharak, fazekak, tejesfazekak stb.) használatának hármas periódusa alakult ki. Megvétel után az új edények felkerültek a padlásra, s ott használatba vétel előtt különféle magokat tartottak bennük. Miután használatba vették és lekerült a konyhába, ez a tároló szerepe ideiglenesen megszűnt. Mikor kicsorbult az edény, vagy felváltották a gyári edények, felkerült ismét a padlásra és ugyancsak különféle növényi magokat tároltak benne. Ma leginkább a tejesfazekakat, kocsonyástálakat és rétestepsiket, valamint a virágcserepeket használják a cserépedények közül. Néhány idősebb ember még cseréptálból eszik és néhány idősebb asszony hajtogatja, hogy olyan jó töltöttkáposztát nem tud most készíteni, mint annak idején cserépfazékban. 6. A cserépkályha értékesítése A hedrehelyi gölöncsérek kályhakészítéssel is foglalkoztak. Kályhát leginkább a helyieknek és a környékbelieknek készítettek. A leghíresebb kályhás Turbéki István volt, ő hozzá még Szennából is eljöttek kályhát rendelni. A falusi lakosság az első világháborúig a »szömöskálhát« igényelte. A környékbeli uradalmak már a 19. század végén is tábláskályhát, oszlopkályhát rendeltek. A hedrehelyiek véleménye szerint Turbéki még nem készített oszlopkályhákat és Lőrinc is csak Nagyatádon tanulta el ennek a készítését. 46