Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)
zásnál ez volt szokásban. Leginkább búzáért, rozsért, kukoricáért, és burgonyáért cseréltek. Megálltak a szekérrel az utcasarkon, kijöttek a házakból az asszonyok, kiválasztották a megfelelő edényt,. és hazaszaladtak és hozták cserébe a megfelelő terményt. Német nyelvű lakosságnál Mikében, Szulokban burgonyáért cseréltek. 50 ' Téli időszakban mentek el a gelencsérek beszerezni a család burgonya szükségletét, de ha tavaszra ez kifogyott, akkor tavasszal. is elmentek burgonyáért cserélni. Turbéki István Vásárosbécre is, eljárt burgonyáért, ott voltak rokonai. Jó burgonyatermő vidéken. pl. Kálmáncsán is előfordult, hogy magyar lakossággal is cseréltek edényt burgonyáért, de gyakoribb volt a gabonával való csere. Magyar parasztlakossággal homokos vidéken rozsért cseréltek,, másutt búzáért. Uradalmi cselédek kukoricát adtak az edényért (Kopaszhegy, Vóta Márffyvisnye, Pacsérvisnye, Bessenye, Saller-puszta.) 51 A csere mellett előfordult, hogy faluzásnál pénzért is adtak, különösen tavasszal, mikor kifogyott már a termény, leginkább mezei korsót, mert annak volt tavasszal az idénye. Az edény ára, ha kívül-belül mázas, a fazekasok nyelvén, »duplamázas« volt, búzával kétszer töltve volt, ha »szimplamázas« volt, akkor csak egyszer töltve kelt el. A tálak a duplamázasok, kategóriájába tartoztak. Rozs vagy kukorica esetében a duplamázas háromszor, a szimplamázas egyszer töltve kelt el. Mezei korsót ritkán vettek gabonáért, nem lehetett a szűk szája miatt gabonával megtölteni, ha mégis gabonáért cserélték, a gelencsér tudta, hány literes, és annyi liter gabonát kért érte. Piacon, vásáron a hedrehelyi lakosok és fazekasok emlékezete szerint pénzért adták áruikat. Bár van adat a vásáron való terményoserére is az első világháború előtti időből. Malonyai: Bakonyitól a Tolna megyei Sárközig című kötetében (Magyar népművészet) a 336. lapon van egy fénykép a kaposvári vásárról, ahol egy parasztasszony éppen gabonát szór egy cseréptálba. Az aláírás ez: »A nép annyi gabonát ád az edényért, amennyi belefér«. A felirat; nem egészen pontos, mert éppen a tálaknál kétszer kell megtölteni a tálat, hogy kitegye az edény árát. Az adat mindenesetre jó arra, hogy megmutassa az első világháború előtti árusítás egyik módját a cserépedényekkel kapcsolatban. Az egyik tálban a képen nagyobbszemű termény van mint a búza vagy a rozs, valószínűleg; kukorica, esetleg bab. Ezt azonban nem jelöli a felírás. Az edények pénzbeli ára attól függött, mekkora volt, mennyi. máz volt rajta. Kistányér ára a fazekasok emlékezete szerint : 20—30 krajcár volt. A tálak 16 fillértől 1 korona 60 fillérig kerültek az első világháború ideje körül. A vájling 3—4 koronába is-. 43.
