Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)
bele került, ez füllel volt ellátva és kívül-belül mázas volt. A fazekak ára is igen különböző volt, a kisebbeké 16 fillértől 30-ig, a nagy fazekaké 2—3 korona is volt. A tejesfazekak, ha csak belül voltak mázasak 16—32 fillérig kerültek, ha duplamázasak voltak, ennek kétszerese kellett. Tepsi 1 korona volt. A számok с.зак megközelítőlegesek, hiszen minden edényből többféle nagyság készült. Az emberi emlékezet is csal. Az áruk pontos árának meghatározására nem volt szigorú rendelet. 52 3. Az edény szállítás módja A vasi fazekasok ekhós szekérrel »buritós kocsival« jártak. Erre nagyon sok edény felfért, amelyet több napon, több héten keresztül árultak és bejárták vele a fél Somogyot. A hedrehelyi gelencsérek hosszú oldalas parasztkocsira rakódtak. Helybeli fuvaros közelebbi távolságra 1 forintért (2 korona), messzebbre 2 forintért (4 korona) vállalta a szállítást. A gölöncsérek nagy művészei voltak az edény csomagolásának, a rossz somogyi utakon nemigen •tört el edény, esetleg ha fordulásnál megtekeredett a kocsi. 53 Az 1930-as évektől két fazekas szerzett magának saját kocsit, "Bencsik István és Lőrinc Ferenc. Lőrinc Ferenc ezidőtájt már inkább a földje terményeiből élt mint fazekasságból, ez is mutatja a kisiparosság hanyatlását. Különösen téli időszakban dolgozott a korongon. Ez időtől kezdve, hogy volt saját kocsijuk, még többet jártak el falvakba árusítani. Bencsikék és Kosaras István különválása után (1931) a Hedrehelytől északra eső községekbe Kosaras István, Hedrehelytől délre eső helységekbe pedig Bencsikék jártak <e\ szekerezni áruikkal. Turbéki István, kereskedő közvetítésével is adott el. Egy somogysárdi zsidó bérlő évente négy ízben járt át Hedrehelyre vásárra. Hagymát hozott eladásra és visszafelé cserépárut vitt, amelyet a szigetvári vásáron értékesített. Mindig előre megrendelte Turbékinál, hogy legközelebb mit készítsen el. 4. A vásárlóközönség igényei A gölöncséreknek előre kellett tudniok az év melyik időszakában, milyen edényre van a legnagyobb szükség. Tejesfazék, tejfelespohár tavaaszal és ősszel kellett leginkább, imikor több volt a tej és ezt jobban lehetett piacon értékesíteni. Kapáláskor ebédespoharat, nyári mezei munkák idején és főképp aratáskor mezei korsót vettek leginkább a parasztasszonyok. Szilvaéréskor lekvárosfazék, szüret után kotyogó, csapos korsó, ősszel savanyítós fau
