Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

150 db, tányér, tál 120—120, pohár 70—80 db, fazék 50—60 db stb. Három hétbe telt míg kiégett az edény és egy hónapba míg eladta. A mázatlan edényt csak egyszer kellett égetni, a mázast pedig kétszer. Az első égetést »hájtolás«-nak nevezték, a másodikat »mázos égetése-пек. A kemencén egy kis lyukon keresztül kémlelték ki, hogy jól ég-e az edény. Ha jól fűtöttek be, fehéren izzott, »jó hiccelt« az edény. d) Az edény díszítése, cifrázása, színezése A hedrehelyi népi kerámia díszítő technikájára és színezésére nézve mázatlan és ólommázas cserépedény.

44 Mázatlan edény: mezei korsó, tyúkitató, virágcserép — sem belül, sem kívül nincs rajtuk máz. A mázatlan felületet kívül bizonyos felület átalakítással díszítették, pl. a nagyobb fazekak külsejére domborműves rátét került, azaz körbefutó abroncs, mezei korsóra pedig fánkszaggatóval szurkáltak díszt csigavonalasan körbe. A mázas edény legegyszerűbb díszítésmódja a színtelen mázzal való lekenés. Ilyet főként tűzálló edényre: főzőfazékra, lábosra, parasztfazék belsejére tettek, ugyanis a főzőedények a színes mázat könnyebben ledobták, mint a színtelent. Mázzal csak a második égetés előtt kenték be az edényt, először belül, azután kívül. A mázat és a festéket is kanállal öntötték, és közben forgatták az edényt, hogy egyenletesen eloszoljon rajta. Néhány edényt cifrázás nélkül csak színes mázzal festettek be: lekváros, savanyítós fazék, zsírosbödön, virágcserép, azaz a festéket összekeverték a mázzal az edény bekenése előtt (zöld, barna, sárga esetében). Színes mázdísz mázatlan felületen nem ismert a hedrehelyieknél. Sokkal tetszetősebbek, cifrábbak azok az edények, amelyeket a máz alatt különféle mintákkal láttak el. A mintázást, »cifrázást« leginkább kanállal, »puslával«, esetleg újjheggyel vagy »bőrzővel« eszközölték. A cifrázásnak és a máz kombinálásának sokféle variációját ismerték. Mintáztak fehér színű földfestékkel és nem került rá máz (tejesfazék külseje, virágcserépféle), vagy színtelen mázat tettek a földfestékre és így a minta fehér maradt. Különösen zöld és sárga máz esetében alkalmazták azt az eljárást, hogy fehér váraljai festékkel mintázták az edényt, erre került a színes máz, és így a cifrálás az edény alapszínének világosabb árnyalatát (világoszöld, halványsárga) adta. Ezt az eljárást az idősebbek szinte kizárólagosan alkalmazták a díszesebb edényeken. A fiatalabbaknál inkább csak tepsiken és tálakon fordult elő. Fehér 22