Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

alapszínű edény esetén a felületet fehér váraljai festékkel öntötték le, és második égetés előtt színtelen máz került rá. Nagy tálak esetében gyakori volt, hogy tiszta fehér volt a belseje, ugyanígy a tejesfazekak belsejénél is. Vörös alapszínű edénynél első égetés előtt vörös agyagos földfestékkel festették be az edényt, majd a második égetés előtt mázzal. A vörös színű edényit távol tették a tüzelőtértől, mert könnyen megégett. A fehér alapon színesen cifráit (kék, zöld, barna) és mázas edényekre színtelen, vagy színes mázat is kentek. Ez az eljárás újabb és főként tányérokra, kancsókra és parasztpoharakra alkalmazták. Az idősebb mesterek Turbéki, Rodek, Szukics, de a fiatalabbak közül Lőrinc sem cifráit ecsettel. Lőrinc hagyatékában nem találunk ecsetes díszítésű cserépedényt. Csak Bencsik József kezdte ezt a díszítési módot, ezt folytatta fia, unokája is. Kosaras István, Bencsik József veje saját bevallása szerint Gyöngyösön tanulta az ecsetes díszítési módot. Az ecsetes díszítéssel új motívuvmok is kerültek az edényekre »tulipános, pillevirágos, rózsás, vadrózsás, lótuszvirágos.« A régibb cifrálási módok a következők: 1. ujjheggyel pontozás, 2. a »rázott« minta: nedves mázba ouslával p ntozás és elfolyatás, 3. »eregetős« minta: kanállal folyatott függőleges csíkozás, 4. »csíkozásos« minta: fehér zöldfestékes széles csíkba bőrzővel húzott hullám vonalsor (fésüsminta), 5. írókával »puslával« eszközölt minták: »kígyós«, »csillagos«, »rozmaringos« és ezek kombinációi, 6. »pillés minta«: írókával pontozott s a pontok újjal való összehúzása. A máz és a festő anyagok beszerzése különféle módon történt, s a cifrázást hosszas előkészítés előzte meg. A máz anyagát (kovasavas ólom) készen vették, maguk kevertek hozzá szükség szerint homokot, homokos anyagot, s színes máz esetén festő fémoxidokat. Néhány színező anyag előállításánál házimódszerekkel éltek. Sárga színhez elkérték a kovács hulladékvasát, azaz a vas ütésekor lepattogó szilánkokat. A gelencsérnek rendszerint volt egy kovács barátja, esetleg rokona helyben vagy a környéken, akit megkért, hogy gyűjtse össze a hulladékvasát. A hulladékvasat többször meg kellett mosni tiszta vízben, kiégetni és őrlőkövön megőrölni, s csak ezután keverték a mázhoz. Ha nem volt elég apró a vaspor és szilánkok maradtak benne, fekete sugarak keletkeztek az edényen égetéskor. Ha halványsárga szint akartak 14 mérték mázhoz kevertek 1 mérték vasoxidot, sötétebb sárgánál pedig 12 mérték máz23