Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum 7., 1966)

alapszínű edény esetén a felületet fehér váraljai festékkel öntöt­ték le, és második égetés előtt színtelen máz került rá. Nagy tálak esetében gyakori volt, hogy tiszta fehér volt a belseje, ugyanígy a tejesfazekak belsejénél is. Vörös alapszínű edénynél első égetés előtt vörös agyagos földfestékkel festették be az edényt, majd a második égetés előtt mázzal. A vörös színű edényit távol tették a tüzelőtértől, mert könnyen megégett. A fehér alapon színesen cif­ráit (kék, zöld, barna) és mázas edényekre színtelen, vagy színes mázat is kentek. Ez az eljárás újabb és főként tányérokra, kan­csókra és parasztpoharakra alkalmazták. Az idősebb mesterek Turbéki, Rodek, Szukics, de a fiatalab­bak közül Lőrinc sem cifráit ecsettel. Lőrinc hagyatékában nem találunk ecsetes díszítésű cserépedényt. Csak Bencsik József kezd­te ezt a díszítési módot, ezt folytatta fia, unokája is. Kosaras Ist­ván, Bencsik József veje saját bevallása szerint Gyöngyösön ta­nulta az ecsetes díszítési módot. Az ecsetes díszítéssel új motívuv­mok is kerültek az edényekre »tulipános, pillevirágos, rózsás, vad­rózsás, lótuszvirágos.« A régibb cifrálási módok a következők: 1. ujjheggyel pontozás, 2. a »rázott« minta: nedves mázba ouslával p ntozás és elfolyatás, 3. »eregetős« minta: kanállal folya­tott függőleges csíkozás, 4. »csíkozásos« minta: fehér zöldfesté­kes széles csíkba bőrzővel húzott hullám vonalsor (fésüsminta), 5. írókával »puslával« eszközölt minták: »kígyós«, »csillagos«, »roz­maringos« és ezek kombinációi, 6. »pillés minta«: írókával ponto­zott s a pontok újjal való összehúzása. A máz és a festő anyagok beszerzése különféle módon tör­tént, s a cifrázást hosszas előkészítés előzte meg. A máz anyagát (kovasavas ólom) készen vették, maguk kevertek hozzá szükség szerint homokot, homokos anyagot, s színes máz esetén festő fémoxidokat. Néhány színező anyag előállításánál házimódszerekkel éltek. Sárga színhez elkérték a kovács hulladékvasát, azaz a vas ütésekor lepattogó szilánkokat. A gelencsérnek rendszerint volt egy kovács barátja, esetleg rokona helyben vagy a környéken, akit megkért, hogy gyűjtse össze a hulladékvasát. A hulladékvasat többször meg kellett mosni tiszta vízben, kiégetni és őrlőkövön megőrölni, s csak ezután keverték a mázhoz. Ha nem volt elég apró a vaspor és szilánkok maradtak benne, fekete sugarak keletkeztek az edényen égetéskor. Ha halványsárga szint akartak 14 mérték mázhoz ke­vertek 1 mérték vasoxidot, sötétebb sárgánál pedig 12 mérték máz­23

Next

/
Thumbnails
Contents