Draveczky Balázs: A Somogy megyei muzeológiai kutatás története (Somogyi Múzeum 6., 1966)
193 tagtól származó 5600.— korona alaptőke, a Somogymegyei Régészeti és Történeti Társulat tárgyi anyaga, gróf Sonissiich János numizmatikai gyűjteménye, és Ypszilanty herceg bronzkori gyűjteménye. Az ülésen dr. Fekete Gyula ibeterjiesztette az újonnan alakult egyesület alapszabályát, aimit a közgyűlés egyhangújáig el is fogadott. Megválasztották a választmányi tagokat és a vezető tisztviselőket, niévszeniint: alelnökké iKacskovics Lajost, Solymásy Ágostont és Sdholez Gyulát, titkáirrá dr. Fiekete Gyulát, múzeumőrré Baranyai Biélát, jegyzővé Botár Imrét, ügyésszé dr. Szabadi Gézát, pénztárossá Farkas Imrét. Az egyesület 1909 május 2-án (gyűlést tartott, ahol a gyűjtés általános megkezdését határozták el nagy lelkesedéssel. Levelekkel keresték meg az országos lés nagyobb vidéki múzeumokat, duplum példányokat és ajándékokat kérve. 'Egyedül a veszprémi és a niislkoilci múzeuim küldött duplumanyagából, nagyrészt éremanyagot. Tárgyalások folytak azún. Csépán-féle magángyűjtemény megszerzéséért is, de ez ismeretlen családi okok miatt nem került átadásira. A Csépán gyűjtemény nagyobb darabszámú 18—19. századi festményből, iparművészeti és termiészéttudoanáinyi anyagból és a vegyesházii királyok korából származó kisebb darabszámú, de értékes éremgyűjteménybal állott. Megindultak az ajándékozások is. Különösen Botár Imre gimnáziumi tanár jeleskedett, aki tanulóival gyűjtött. így 1912-ben 14 db néprajzi tárgyat ajándékozott a lelőhely, készítő és.az ajándék kozók nevének pontos feltüntetésével. (Botár Imire nevéhez fűződik a tudományos igényű, — természetesen a kor színvonalán álló — és értékű néprajzi gyűjtőmunka megkezdése Somogy megye területén.) A kezdeti tárgyi gyűjtést — sajnos, hozzá nem értés, vagy időhiány mulatt — imég csak listába sem vették, — és így később az egyesület nagy leltározási munkálatai közepette már nem lehetett szétválasztani az új anyagot a Somogymegyei Régészeti és Történeti Társulat megmaradt gyűjteményétől. A lelkes megindulást pezsgő élet követte, azonban az általában félévenként tartott közgyűlések munkájáról sajnos, az első világháborús veszteségek, valamint a második világháború alatt elpusztult írott emlékanyaig miatt nincsenek pontosabb értesüléseink. Annyi imégis kiderüli, hogy bár ásatás, vagy szakszerű vásárlás ebben az időben nem volt, de az intézmények- és közigazgatási szervek hamar megszokták az egyesület létezését és támogatták is munkáját. így pl. 1913-ban a jétrása. főszolgabíró és a csendőrség bekapcsolásával az alispán megszerezte, és az egyesületnek juttatta a Sdhwitz István által Soanogyszob—Biarátipusztán, a dohányföldben lelt középkori ezüst-együttest. 32
