Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

ki uniformisában, de minden rendőri asszisztencia nélkül. Wlassics Gyula akkori közoktatásügyi miniszter és Telepy Károly műtáros kalauzolták." - számolt be Kunffy az emlékezetes eseményről a memoárjában. Szerelmes volt Tiller Ellába, a szép budapesti zongorista lányba, a későbbi feleségébe. Szép képekkel és sikerrel akart imponálni előtte. A szecessziós jelző lesújtó volt a konzervatív körökben. Kunffy akkor állította ki édesanyja életnagyságú arcképét, egy kaszáját köszörülő munkás életnagyságú térdképét, a vargái parasztfejeket, a hazatérő aratókat, bretagne-i tengeri tájképeket és az utókor szemében a legszebb, legmodernebb művét, „A Bretagne-i tengerparton"-t, amelyet gyakran „breton halászok" címen is emlegetett. Kunffynak 1900-ban megtetszett Budapest felpezsdült művészi atmoszférája. О maga is elkötelezett, modern festőként újságcikkben érvelt az új irányzatok védelmében. Reflektált egy országgyűlésen elhangzott felszólalásra. - „...Ugyanis a közoktatásügyi tárca pénzügyi tárgyalása alkalmával Berzeviczy mint előadó, nagyon kikelt az ún. szecessziós piktúra ellen. Én kifejtettem, hogy az országgyűlés nem illetékes fórum, hogy tudományos, vagy művészeti irányok felett bírálatot mondjon. A budget tárgyalásának csak az lehet a feladata, hogy a megfelelő eszközöket biztosítsa a tudósok és művészek munkájához, mert csak így szolgálhatják a kultúrát. Szakértők feladata megállapítani, hogy tudományos kutatások vagy új művészeti irányok helyes úton haladnak-e..." - A Műcsarnok című szaklapban hosszasan fejtegeti Kunffy, hogy „...Minden kornak olyan a művészete, amilyent megérdemel. A folyton változó irányok, csak karakterizálják a mai nemzedéket, amely elhagyta a régi erkölcseit, hitelveit, megnyugvást keresve az új természeti tanok, a tudomány új igazságaiban, majd kétkedve megáll és új istenek után kapkod. Lehetnek a modern művészetnek tévedései, amelyek azonban a társadalomban találják meg gyökerüket... A magyar művészek híven fogják bemutatni a jövő nemzedéknek a mait is, ha körültekintve azt látjuk, hogy mennyire hiányzik politikai, társadalmi életünkben az őszinteség, csupa képmutatás mindenütt, arra a meggyőződésre jutunk, hogy társadalmi elemeink között éppen a művészek gárdája az, amely nem tagadja meg önmagát és bátran küzd az igazságért." A műcsarnoki királylátogatáskor Kunffy is ott lépdelt Ferenc József mögött. „Amikor a harmadik jobb oldali terembe értünk, ahol az én képeimből több szerepelt, a hazatérő aratók tetszett neki és ekkor Wlassics miniszter engem is bemutatott. Illő távolságban meghajtottam magam, de a király hozzám lépett és mint egy kedves bácsi kikérdezett, hol végeztem tanulmányaimat, mely mestereknél, és elismerését fejezte ki munkám felett. Aztán a mellettem lévő képet dicsérte, de ez már nem az én munkám lévén, minthogy a király még mellettem állt, megdicsérte, mire megjegyeztem, hogy azt nem én festettem. Erre kedvesen annyit válaszolt, hogy: azért az is nagyon szép. Úgy emlékszem Poll Hugó egy pastellje volt, aid akkor még Párizsban élt. A szoborcsarnok melletti kis teremben volt Alakok a falumból című képem és itt már mint ismerős kérdezte tőlem, ezek az alakok melyik megyéből valók? Mikor a harmadik nagy termen áthaladt, ahol a breton halászok című képem függött, megjegyezte Telepynek: ez nagyon szecessziós! „- A szecessziós jelző nála nagyon rosszalló értelmű volt. Az uralkodó ízlésének csak a naturalista képek feleltek meg. A kép a Rippl-Rónai Múzeum állandó kiállításának 38