Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

a nagy forgalmat a kora reggeli órákban, ami a közeli nagy árucsarnokból, a Hallesból áramlott erre és mindjárt megállapítottam, hogy mennyire más jellege van itt az életnek, mint Budapesten vagy Münchenben. A Hotel Bordeaux egy primitív lós szálloda, de a szoba, amelybe vezettek, stílszerű bútoraival, a jellegzetes széles ággyal és a parkettig leérő óriási ablakokkal jó benyomást tett rám. Elhatároztam, hogy két órára lefekszem, pihenek és csak azután indulok a városba. Dacára a nagy fáradtságnak azonban, vagy éppen ezért, képtelen voltam aludni, szinte lázban voltam, Parist megismerni. Hát megmosakodtam, felöltöztem és mentem a hotel irodájába, hogy tájékoztatást kérjek, miképp juthatok el a Rue Bayenbe. Itt lakott ugyanis, illetőleg itt volt műterme Halmi Artúrnak, akit már Münchenből ismertem. Körülbelül féléve lehetett már Parisban, mint a Munkácsy -ösztöndíj legújabb nyertese. Az egyetlen magyar volt, akit Parisban ismertem. A Hotel Bordeaux tulajdonosa készséggel útbaigazított, hogy melyik omnibuszokkal juthatok el az elég távoli Rue Bayenbe. Egy magas szikár ember volt ez a hotelier, lobogó hajzattal, aki inkább poétának nézett ki, mint hoteliernek. Mikor pár szót váltottunk, megkérdezte, milyen nemzetiségű vagyok. Mondtam: magyar. A szemei felcsillantak és nagy lelkesedéssel mesélte el, hogy ő Londonban hallotta Kossuth Lajost szónokolni és olyan hatásos szónoklatot életében nem hallott. Hát jól esett, hogy az első ember, akivel Parisban beszéltem, így emlékezett meg a mi Kossuthunkról és szinte bátorítás volt, hogy az idegen városban is szimpátiára fogok találni, mint magyar. Gyalog indultam el a Rue Jacobból és a Pont Neuf-ön, átkelve a Szajnán a Louvre elé érkeztem. A nemes vonalú renaissance stílusban épült óriási terjedelmű palota nagyon imponált és észak felé nyitott udvarára érve Gambetta szobra előtt álltam. Ennek a lendülete a szabadság fuvalmát éreztette bennem, amit fokozott, hogy mindenütt a „Liberté, Egalité, Fraternité" (Szabadság, egyenlőség, testvériség) felírásokat láttam és úgy éreztem, hogy egy olyan atmoszférába jutottam, amelyben mindenki tehetsége szerint érvényesülhet. A Place du Louvre-on álltak a Ternes városnegyedbe vivő omnibuszok, ilyenbe szálltam a hotelier útmutatása szerint. Ezek az omnibuszok nagyon festőiek voltak: 3-3 egyszínű ló volt elébük fogva és a kocsis fenn ült az emeleten, az imperiálon, régimódi postakocsis viseletben. A remek Percheron lovakat bátran hajtották az óriási kocsitömegben, bámultam a forgalmat és gyönyörködtem az avenue-k, boulvard-ok épületeinek nemes stílusában, ahol semmi kirívó, kiugró, ízlést sértő nem volt. A Place des Ternes-ről, ahol leszálltam az omnibuszról, hamarosan a Rue Bayen 31-be jutottam. A consierge közölte velem, hogy Monsieur Halmi már itt volt és hamarosan vissza fog jönni. Gondoltam, megvárom és az épület előtt, amely egy műteremház volt, sétálgatva vártam. Egyszer hátulról rámkiált valaki: Kunffy Halmi állt előttem. Nagyon megörült velem. Felvitt a műtermébe, megmutatta első párisi festményét, amely a titkos házasságkötést ábrázolta. Fiatal pár jelenik meg az anyakönyvvezető előtt, két, az utcáról behívott tanúval. Akkor még egy képnek ilyen sujet-vei kellett bírnia. Az irodalmi tartalmat akkor még megkívánták egy akadémikus festőtől. A kép azonban nem volt jó stádiumban, mert mint Halmi elmondta, előző nap volt nála Munkácsy, hogy ellenőrizze és belefestett, hogy „ide fiam világos, oda meg sötét folt kell", egyáltalán nem 2.8