Horváth János: Kunffy Lajos - A somogytúri Kunffy Emlékmúzeum katalógusa (Kaposvár, 2005)

Az Akadémián Hackl tanár osztályába kerültem. Itt két magyar fiút találtam: Komaházit és Lyka Károlyt. Még ma is emlékezetemben van pontosan az a hely ahol tőlem jobbra Lyka ült és dolgozott. О nem volt túl szorgalmas a rajzolásban, de azt hiszem ő már akkor inkább a művészet elméletével foglalkozott. Esztétának, műkritikusnak készült. Igen helyesen szükségesnek tartotta, hogy gyakorlatilag megismerkedjék a rajzzal és a festés technikájával. Lett is belőle, mint tudjuk, első igazi műkritikusunk. Amit ő leírt, annak magja volt. Művei hézagpótlóak, nagy értékei a magyar művészeti irodalomnak. Egy napon az enyémmel nyílt meg 1924-ben Vaszary János kiállítása, az övé az Ernst Múzeumban, az enyém a Nemzeti Szalonban és Lyka ekkor párhuzamosan foglalkozott a két somogyi festővel. Hacklnál csak rajzoltunk, életnagyságú aktokat, szénnel. Ez kitűnő eljárás volt és mivel ugyanaz a modell egy hónapig is állt, a legalaposabb tanulmányra nyújtott lehetőséget. A professzor és tanítványai között igen intim viszony fejlődött ki, Hackl igen kedves, kedélyes ember volt. Vasárnaponként találkozót adott a Hofbrauhausban egy pohár sörre, azután kirándulásokat is tettünk az ő vezetésével így Regensburgba, ahol a Walhallét néztük meg, majd az ősrégi városba, Nürnberbe. Az Akadémia híres magyar professzorait, Lietzenmayert és Wagner Sándort csak látásból ismertem meg, nekik haladottabb tanítványaik voltak, akik már festettek. Ez időben érkeztek vissza ifjú magyar festők Párizsból 1892 tavaszán: Csók István, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla. Ők befejezettnek tekintették párisi tanulmányaikat és most már önállóan akartak dolgozni, képeket festeni. Ehhez műterem és modellek kellettek. Úgy gondolták, amint volt is, hogy mindezt olcsóbban szervezhetik meg Münchenben, mint Párizsban, de a csendes városban zavartalanabbul is tudnak majd dolgozni. Ok aztán beszéltek nekünk Paris művészeti életéről, nagyszerűségéről és elfogott a vágy engem is, ott folytatni tanulmányaimat. PÁRIZS 1891 „Bemutatva szüleimnek otthon a nyári vakáció alatt - ami június végén kezdődött - a müncheni Akadémián készült alapos rajzaimat, hozzájárultak, bár nehéz szívvel, hogy még messzebbre távolodjam el tőlük, a párisi úthoz. Már október elején útra keltem. Édesanyám nagy gonddal csomagolta be nagy kofferemet és Budapestig elkísért. A Keleti pályaudvaron most is a szemeim előtt látom nagy bánatában könnyeit hullatva, amint vonatom megindult és legidősebb fiát Parisba látta távozni, amely tán veszedelmekbe is sodorhatja. De a gyermeki szeretet, az anya aggodalmainak átérzése nagyon megbízható, erkölcsi útravaló volt. Abban az időben még a gyorsvonat is 36 órát ment Parisig, két éjjelt és egy nappalt. Elég fáradtan érkeztem meg kora reggel. A Gare de L'Est pályaudvarra megérkezve, az egyfogatú kocsisnak csak annyit mondtam: 17 Rue Jacob. Iványi adta meg ezt a címet, ahol az aids Hotel Bordeaux állt, ahol ő is lakott magyar társaival. A Boulevard Sebastopol-on végigrobogva figyeltem 27