Molnár István: Iharos középkori temploma (Kaposvár, 2017)
4. A templom
Il\aros középkori tefnplotpa 4. A templom Az épületnek nyugaton egy téglalap alakú, templomhajónál alapozásában szélesebb, 11 x6,6 méteres tornya volt. Feltételezhetjük, hogy a két épületrész földfeletti része egyforma széles volt, csak az alapfalak vastagsága különbözött. A torony masszív, 2,2 méter széles alapozása 28-29x5-6x13-14 cm nagyságú téglákból készült, 5-7 cm-es vastagságú agyagréteget döngöltek a téglasorok közé. Sarkain a falak meghosszabbításában, azoknál keskenyebb támpillér-alapozásokat bontottunk ki. A nyugati homlokzaton 55-70x130 cm-es, a déli és északi toronyfal nyugati végéhez csatlakozva, 35-40x85 cm-es alapok voltak. A megmaradt téglák elhelyezkedése alapján a támpilléreket biztosan együtt építették a toronnyal. A támpillér-alapok kisebb méretének az lehet az oka, hogy a torony széles alapozásánál keskenyebb volt a felmenő fala, így a tornyot erősítő támpillér részben a fal alapozására épült. Viszonylag magasan maradt meg a keleti toronyfal alapozásának középső része, amely talán arra utal, hogy itt nem volt álló fal, amit az alapozások újkori kiszedéskor követhettek, a torony az alsó részén nyílt lehetett a hajó felé, az emeleti részén karzattal számolhatunk. A templom hajójának és vele egy szélességű szentélyének a toronyénál keskenyebb, 1,5-1,7 m széles, hasonló technikával, ugyanolyan téglákból készülő alapozása volt. A templomhajó keleti, szentély előtti részén diadalívet alakítottak ki, amire az északi oldalon, a torony belső, keleti falától 4,2-5,6 méterre lévő, nagyjából észak-déli helyzetű, rövid falszakasz utal, a déli oldalon lévő párja, az itteni erős bolygatás miatt, sajnos nem volt jól követhető. A diadalív-alapozástól keletre kissé mélyült az alapozás, a támpillérek is ekkor jelentkeztek. Idáig tarthatott a templom viszonylag kisebb méretű hajója, amelyhez egy nagyobb, a hajóval nagyjából megegyező méretű szentély csatlakozott. Szélességük is hasonló, belül nagyjából 6,9, kívül 10 méter lehetett. A templomhajó kis méretét ellensúlyozta, és talán magyarázza a széles torony alsó szintjének a hajó felé való megnyitása. Az egyenes záródású szentély nyugati indulásakor merőleges helyzetű támpillérek álltak, amelyek közül az északi 120x130 cm-es alapozása maradt meg jobb állapotban. A délkeleti és északkeleti sarkokon, a falak folytatásában, L alakban épült egy-egy újabb támpillér-pár. A keleti fal északi meghosszabbításában 120x150 cm-es, az északi és déli fal keleti meghosszabbításában 150 cm méter hosszú alapozású támpillérek voltak. A szentély keleti fala belül 11,25 m, külső oldalán 12,80 m-re volt a torony keleti falától. A szentély boltozott lehetett, a támpillérek alapján egy boltszakasszal fogták át a 6,9x5,4 méteres belterű helyiséget. A toronnyal együtt az épület 19,5 nagyságú volt, tájolása a nyugat-keleti iránytól kissé délnyugat felé tért el (20-21. kép). A bejárat pontos helyét nem tudjuk rekonstruálni, nyílhatott nyugatról, ez esetben előcsarnok lehetett a torony alsó részén, de déli bejáratot és a templomhajóból megközelíthető toronyaljat is elképzelhetünk. 23
