Molnár István: Iharos középkori temploma (Kaposvár, 2017)
3. A feltárás
Molnár István falalapozás röviden véget ér és diadalív alapozása lehet. Számos újkori beásás és sír volt a területen, ezek több középkori sírt tönkretettek. A templom belsejének középső, déli részét egy igen nagy beásás rombolta, amely egy amatőr ásatás nyoma lehet. 2013 végén a templomtól délre nyitottuk a 14. szelvényt. Az előző feltárási szakaszban megállapítottuk, hogy a szentély déli falánál, a támpillért rombolva habarcsba rakott falalapozás indult. A falat követve jelöltük ki az új szelvényünket, amelyben egy később épített helyiséget, feltehetően az újkori forrásokban is említett sekrestyét bontottuk ki. Eltérő mértékben, de miden falszakasz igen széles volt. A masszív alapozásra magyarázatot ad, hogy az újkori források a sekrestyét kétszintesnek említik, oratórium volt felette. Építésekor több középkori sír rombolta, több a helyiségen belülre került, ezeket kibontottuk, de több újkori temetkezés is rombolta a területet (18. kép). A 15. szelvényt a templom nyugati részétől északra nyitottuk. Megállapítottuk, hogy itt nincs csatlakozó épületrész. Az is kiderült, hogy a temető sírjai északra jelentősen megritkulnak. Összesen közel 90 sírt tártunk fel ekkorra. Nagyjából kialakult az épület alaprajza, viszont ekkor az épület nyugati részén még egy korai épületrészt feltételeztünk, amelyről azt gondoltuk, hogy az újkori sírok miatt teljesen nem lesz kibontható. 2014 elején fejeztük be a feltárási munkát. Újra pályáztunk, de ekkor már a helyreállítási munkák megkezdése adta a pályázat nagyobb részét. Két kisebb területen terveztünk csak feltárást, ezek viszont igen fontos eredményt hoztak. Első lépésben befejeztük a 15. szelvény bontását, itt néhány sír mellett az egykori temetőárok egy szakaszát is feltártuk. A templomtól 7,5 m-re futó árokhoz közel két újabb sírt tártunk fel, a jelentős bolygatások mellett is megállapítható volt, hogy erre a területre kevéssé temetkeztek. A 16. szelvény a működő temető keleti sírjai és a 2009-es 1. szelvény közötti kis területre terjedt ki. Nagy örömünkre megtaláltuk a templom nyugati végét, amely mindössze 1-1,5-re volt a 2009-es feltárási területtől. így az épület teljes alaprajza megmutatkozott, a nyugati részén egy igen nagyméretű, a templomhajónál szélesebb torony volt (19. kép). Ezt szélessége és végig zárt alapozása miatt gondoltuk kezdetben egy korábbi, később bővített épületnek. 4 újabb sírt bontottunk ki, amelyek a nyugati első, igen ritkás sírsorba tartoztak. A sírok nem rombolták egymást, nyilvánvalóan ide is kevéssé temetkeztek. Az évek során a település vezetése biztosította önrész mellett a helyiek közül többen önkéntes munkával segítették a feltárást, különösen nagy segítséget kaptunk Horváth Istvántól és Horváth Renátától. A helyi gyermekek többször is rendhagyó történelemóra keretében vettek részt a feltáráson, tanáraik vezetésével elsősorban a felső talajréteg elhordásában vettek részt. A feltáráson a kaposvári múzeum dolgozói közül Nyári Zsolt, Cserép Tamás, Bállá Krisztián, Stunya Péter, valamint egy-egy évadban Sipos Carmen, Varga Máté, Gál Zoltán, Papp Zoltán vett részt. A Nemzeti Kulturális Alapnak, Iharos település önkormányzatának, Horváth Győző polgármesternek, M. Aradi Csillának, Bajzik Annamáriának, valamint a feltárás minden segítőjének és résztvevőjének köszönöm a támogatását. 22
