Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
130 7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok sokat romlott. A restaurálás előtt vagy közben készült felvételek még jobb kondícióban mutatják. Ezek alapján zöld növényekkel körülvéve (Paradicsom) egy trónszék ismerhető fel kétoldalt magasan kiemelkedő, díszes karfákkal. A benne ülő alak bal keze a bal karfán, jobb keze az ölében nyugodott. Arcvonásai sajnos már az előkerüléskor sem látszottak, csupán annyi állapítható meg, hogy egy szakáll nélküli, rövid hajú férfiról lehet szó. Az ábra értelmezői szerint vagy Krisztust (Fülep - Bachman 1990), vagy az itt eltemetett halottat mutatja trónszéken, mégpedig a Krisztus-monogram mellett, a Paradicsomban.541 A Krisztus-meghatározás mellett szólna, hogy Róma ortodox egyházának hatása Pannóniában a 4. század végére megerősödött. Péter, Pál és Mária alakjának a pécsi temetőben való megjelenése jól kiegészülhet egy szakáll nélkül ábrázolt Krisztussal.542 Egy olyan Krisztussal, aki nyugaton már átvette a császároktól a trónt és a „királyságot" {Christus Vidor - Vanyó 2005 235).543 Az ülő alak körül azonban hiányoznak a szokásos apostolok, jobb kezét nem tartja tanító tartásban felemelve és nem dönthető el az sem, hogy bal kezében tart-e tekercset. Továbbá az ismert pannoniai ábrázolásokon544 Krisztus oldalnézetben ül (Kádár 1939 34). Mindez pedig jórészt ellentmond a mauzóleumi alak Krisztusként való értelmezésének, így abban inkább a halott portréját sejthetjük - ahogyan azt Fülep Ferenc némi hezitálás után később valószínűsítette (Fülep 1987 39 Fülep - Bachman - Pintér 1988 Fülep - Bachman 1990). Az alak szarkofág melletti elhelyezése is erre utal. A bejárattal szembeni fő helyen Durostorumban a halottak képmása látható (Atanasov 2005 5-8 22). A római katakombákban megfigyelt szokás szerint nemcsak a sírfeliratok, de az ábrázolások is kapcsolódtak az eltemetettekhez.545 Mivel a mauzóleumban már biztosan nem pogány halotti rítus ábrázolásáról van szó, a római katakombákban szintén előforduló és Szent Péter ikonográfiái ábrázolását követő festett püspöki katedrák (Marucchi - Vecchierello 1935 179) alapján akár az is feltételezhető, hogy Sopianae 4. század végi püspökét temették ide és az ő alakja látható a széken. 7.5. Szimbólumok546 A halottak nyughelyéhez kapcsolódó ábrázolások mindig is erős jelképiséget hordoztak magukban, akár Egyiptomról, Mezopotámiáról, a görögökről vagy az etruszkokról volt szó. Ennek ellenére talán egyetlen korszak temetői ábráira sem volt annyira jellemző a szimbólumokkal való átitatottság, mint az ókeresztény időszakra. A keresztény jelképek többségének görög-római vagy zsidó előképei voltak, melyeknek az ókeresztények saját értelmezést adtak. Erre példa a zsidó eredetű sírjelekből („sín" betű, menóra, illetve EN EIPFHNFH KOIMFIIIIIOY felirat) kiinduló béke és nyugalom ábrázoltatása {in pace), remélve, hogy az elhunytnak már abban van része (Vanyó 1988 52-53). A galamb, a páva, a szőlő stb. is korábbi jelképek átvételei.547 Ugyanakkor a Krisztus-monogram szinte előzmény nélküli jelkép, mely teljesen önálló jelentéssel bírt, eleinte a császári hatalom, majd a kereszténység és Jézus szimbólumaként. 541 A kép Noé-jelenettel való azonosítására egyelőre nincs bizonyíték (FIudák - Nagy 2005A 23 2005B 23). 542 Rövid hajú, szakálltalan Krisztus-ábrázolások a 4. század végén: a Terracotta Barberini Gyűjtemény medallionján, a milánói Szent Lorenzo-kápolnájának apszismozaikján, a Domitilla-katakombában és a szíriai Palmyra Bel-templomának nyugati falán (Gawlikowski 1993 153) is láthatók. 543 Friedrich Gerke osztályozása alapján a kép a Krisztus /mperafor-képtípusba tartozna (Gerke 1939 17). 544 Ládikaveret Császárról, illetve pölöskei tőrhüvely. 545 Az üdvözülés pillanatának legegyértelműbb ábrázolása a Via Latina-katakomba festményén látható, a Paradicsom ajtaján át belépő két figuránál (Róma, Via Dino Compagni, Sámson-terem: Scena d'ingresso del settore sinistro e destro - Bisconti - Mazzei 1999 53 55 64). A Domitilla-katakombában látható képen Szent Petronilla vezeti az oránsként ábrázolt elhunytat a mennyei sátorba (Artner 1958 28). Az ókeresztény sírfestmények keresztény indíttatású általános képsémáik révén gyakran utalnak a halott sorsára jelképesen vagy annak konkrét portréja megjelenítésével (Vanyó 1988 53). 546 A képi szimbólumok megjelenése a paleolitikumig vezethető vissza (FIoppál 2011 165). A pécsi sírfestményeken az elsődleges keresztény jelképiség mellett természetesen már csak késő antik, zsidó és pogány hagyományok hatásai fedezhetők fel. Ha következetesek akarunk maradni a képek és jelentéseik viszonyának művészettudományos megnevezéséhez, akkor az élet-halál vagy a sírkamra-feltámadás ellentétes kettősségei alapján oximoronként is értékelhetjük őket. 547 Noé ószövetségi történetének galambja a keresztények számára akár új szövetségként vagy újszövetségi Szentlélek- ként is értelmezhető.
