Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
7.5. Szimbólumok 7.5.1. Lámpa 131 Az ókeresztény tanítók sokszor a legegyszerűbb példázatok, hasonlatok megtalálására törekedtek (Id. Aranyszájú János rurális példázatait). A katekéták felkészítése a bonyolult keresztény tételekről (monoteizmus, láthatatlan Isten stb.) vagy a még bonyolultabb fogalmakról (például Szentháromság) csak érthető példákon keresztül volt lehetséges.548 Mindez igaz a homiliákra, beszédekre, mártír-aktákra és a képiségre egyaránt. A szimbólumok és allegóriák a bonyolult vallási tételek leegyszerűsítését jelentették, ahol nem volt értelme a többlépcsős jelképek használatának. Egyszerű alakzatokkal könnyebb volt utalni a megfoghatatlan mögöttes sacramentumokra, még akkor is, ha tudjuk, hogy már a 2. századtól, legalábbis Origenestől mély teológiai-filozófiai megalapozásuk volt. A legjobb példa erre a páva, mely a Bibliában nem is fordul elő. A páva egyik jelentése a főnixmadártól átvett újjászületés, feltámadás és az örök élet (Marucchi - Vecchierello 1935 283). Az ókeresztény leegyszerűsítés nem tartott igényt az elvont fogalom egy nemlétező állattal való több lépcsős szim- bolizálására. Ezért lehetett a főnix helyett a valóban létező páva a jelkép, amit a pogány ábrázolásokból amúgy is kézenfekvő módon átvettek. A pécsi Péter-Pál sírkamra képeinek szimbolikus jelentését mára 19. században jól látták: világos, hogy e falfestményeket jelképes, inkább sem mint idiographiai oldaláról kell tekintenünk (Henszlmann 1873 123). A Pécsett fennmaradt ókeresztény jelképek leírásai az ókeresztény írott forrásokban is szerepelnek, jelentésük azonosítható más korabeli régészeti lelőhelyek hasonló képeinek jelentésével.549 A 4. század előtt feladatuk volt a rejtőzés elősegítése, illetve feliratok esetén az egyes formulák és utalások helyettesítése. Ez utóbbi szerepüknél fogva egykori jelentésük, üzenetük könyebben dekódolható, hiszen néha az írott formulákkal együtt, gyakrabban pedig azok állandósult helyén szerepeltek a sírköveken (Marucchi - Vecchierello 1935 198sk). A szimbólumok rendeltetése más is lehetett. Legfőbb funkciójuk didaktikus-emlékeztető módon felhívni a hívők figyelmét az imádság erejére és az üdvösség reményére vagyis az ígéret beteljesedésére. Közvetítő jellegük visszafelé is érvényes volt, felfelé továbbítva a képbe fogalmazott hitet és imádságot (Bugár 2004113-14).550 Feltűnő, hogy az ismert jelképeknek csak egy része ismétlődik az eddig ismert pécsi ábrázolásokon. A korábban Biroda- lom-szerte népszerű keresztény szimbólumnak számító hal-jelkép hiánya Sopianae esetében a kereszténység viszonylag késő elterjedésével magyarázható.551 Egyetlen téglakarcolattól eltekintve keresztábrázolás sem maradt fenn, mivel elterjedésére inkább csak az 5-6. századtól számíthatunk. A pécsi jelképek a 4. századi pogány-keresztény viszonyról is megnyilatkoznak. Csak Róma városából rengeteg tárgyi és írásos bizonyíték van pogányok és keresztények békés együttélésére. Míg a pogányok Biroda- lom-szerte használtak kereszténynek tartott jelképeket (Id. labarum), addig a keresztények az ókori hagyományokat folytatva mitológiai képekkel is éltek.552 A pécsi temető épületeihez köthetően legalább két példa említhető, ahol pogány jelképek keresztény környezetben voltak. Az egyik az Ókeresztény Mauzóleum szarkofágja, a másik pedig a Korsós sírkamra körbefestett loculusa. Mindkettő a temető „ókeresztény részén" került elő, ezért pogány eredetű képi témáik ellenére inkább tarthatjuk kereszténynek őket. 7.5.1. Lámpa A modern eszközökkel megvilágított mai templomok alapján nem is tudjuk elképzelni, hogy milyen szuggesz- tív hatása lehetett több száz vagy több ezer egyszerre pislákoló fénynek. A római Szent Péter-bazilikában 1870 húsvétján még egyszer utoljára átélték ezt a hangulatot. Kintről 4400 gázlámpa és 791 fáklya világított (365 548 Ezek nem ritkán rurális-bukolikus példázatok voltak. Bibliai asszociációk okán vagy didaktikus megfontolásból még a városi gazdagoknak prédikáló Aranyszájú Szent János is gyakran használt ilyeneket. 549 Salamisi Epiphanios például tiltotta a temetői képek készítését (Testamentum Epiphanii). Nyilván azért tette, mert bőven látott ilyeneket a 4. században. Rómában leginkább a magánsírokat festették ki (Sághy 2003 152), míg a mártírok sírjai Damasus pápáig dísztelenek maradtak, azután viszont annál díszesebbek lettek. 550 Az ókeresztény jelképek további feladata, a gonosz elhárításának apotropaikus funkciója a pécsi sírkamrák esetén kevéssé jellemző. A szófiai Nemzeti Könyvtárnál talált sírkamra bejárata feletti keresztnek ilyen funkciója lehetett (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 76). A gonosz megtagadása pedig inkább a keresztelés rítusához tartozott. Végül egy utolsó jellemző: a jelentéssűrítés, vagyis egyszerű jellel közérthető, egyezményes tartalmat közvetíteni. 551 A hal-jelkép hiánya talán a pannoniai kereszténység viszonylag késői megjelenésével magyarázható. 552 Sok példa akadt vegyes házasságokra, illetve pogány és keresztény szimbólumok együttes szerepeltetésére (Tertullianus: De corona XIII. Lanciani 1892 15-16 Salzman 1990 216 225-226 229). A pogány alakok és szimbólumok a kulturális hagyományt és nem pedig a vallást testesítik meg.
