Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
7. Falfestmények, mozaikok és szarkofágok
7.4. A falfestmények jelenetei 7.4.8. „Portrék" 127 Péter és Pál apostolok Róma védőszentjei. Ábrázolásuk Pécsett a római ortodox egyház hatását mutatja, vagyis a korábbi szimbolikus vallási jeleneteken túl már realisztikus egyházpolitikai témák is felmerültek.523 Mindez Pál és Péter képein keresztül a pécsi sírkamrák esetén is jelzi az eretnekektől való elhatárolódást az egyetlen egyház elismerését ugyanúgy, ahogy a Pál megtérését ábrázoló 4. század végi kép a római Comodilla- katakombában (Guj 2000 71) vagy a Mózes és Áron ellen hamisan lázadó nép ábrázolása a Coemeterium Maius- ban (Vanyó 1988 56). Pál tehát az egyház rendjét, Péter pedig Róma elsőségét képviselte.524 A két fontos apostol közül Rómában kétségtelenül Péteré az elsőbbség és a pécsi sírkamrában ő az, akinek a keze közelebb van a Krisztus-monogramhoz, míg Pál keze ágaskodva is messzebb van.525 Ezzel szemben a Krisztus-monogram jobb oldalán szokatlan módon mégis Pál látható. 7.4.8. „Portrék"526 Portrék azonosítási lehetősége három esetben merült fel eddig a pécsi késő antik temető képeivel kapcsolatban. Egyrészt az I. sírkamra boltozatán látható 4 medalion portréi, másrészt az ugyanebben a sírkamrában sze- replő„Madonna", harmadrészt pedig a XXXIII. sírkamra (Mauzóleum) ülő alakjának képénél. (A második esetben fentebb már megállapítottuk, hogy inkább Mária-ábrázolásról van szó, így azt itt nem tárgyaljuk újra.) A Péter-Pál sírkamra boltozati festményének Paradicsomként való meghatározása kétségtelen, mint ahogy a pávák, galambok és virágok megléte is jól látható. A medalionokban megfestett mellképes alakok527 nem pusztán díszek és nem is sematikus ábrák. Arcvonásaik különbözők (Hudák - Nagy 2005A 46, 2005B 46 Hudák 2009 58), ami a keleti sematizáló stílussal szemben nyugatiasabb hatásnaktűnik(MicHAEu1 58). E„portrék"egyé- nítettsége viszont valószínűleg elérte a lehetőségek határát, hiszen készítőiknek viszonylag rossz megvilágítással, természetellenes testtartásban, emlékezet vagy mintakönyv után kellett dolgozniuk. 523 Róma primátusának, illetékességi jogkörének, a többi egyház feletti fennhatóságának első ismert jele a római Kelemen pápa által, Kr. u. 96 körül írt első levél, melyben a presbitereik ellen fellázadó Korinthosiakhoz szólt, akiknek egyházát Pál alapította. A levélben kifejtette, hogy az egyház papjait és diakónusait nem lehet leváltani, hiszen fel vannak szentelve. Az ott látható tendenciák folytatása, hogy a 2. századra kialakult a püspökök vezette monarchikus egyház. 524 Az apostolok idején (1. század) még nyilván Jeruzsálem volt a megszülető kereszténység központja, ugyanakkor a város Titus általi lerombolása és a zsidók kitiltása valószínűleg a zsidó-keresztényeket is szétszórta. A későbbi közel-keleti mozaiktérképek (Madaba, Gerasa, Umm al Rasas) ugyan a Szentföldet mutatják, de már nem központként, hanem zarándok útvonalként. Az egyház kialakuló központja a császári Róma lett. 525 A két apostol alakjának hangsúlyozása a római egyház, az ortodoxia és a katolicizmus 360-as évek utáni erősödését is mutatja. (Noha Pált erős kultusz övezte a markionita keresztények között is, az ő pannoniai jelenlétükre nincs bizonyíték.) Pál magát nevezte ki apostolnak (I. Kor. 1,17 15,1-10.), és ezt Antiochiai Szent Ignác is megerősítette (Ad Rom IV.), míg Péter elsőségéről a korabeli liturgiákban is szó van (Vanyó 2005 107-110). A Péter kezében látható irattekercs mutatja, hogy Péterjeién volt Krisztus feltámadásánál, illetve tanításának hitelességét igazolja (Hudák 2003). Más értelmezés szerint a tekercs a 3. század előtt a kanonizálás előtti szent iratokat ábrázolja, míg utána már kódexet festettek Péter kezébe (Marucchi - Vecchierello 1935 23 311-312). Ez az érvelés azonban a 3. századra datálná vissza a pécsi sírkamrák festményeinek készítési idejét, ami nagyon kevéssé valószínű lehetőség. 526 A 4. századi vallási tárgyú képek esetében még nem ikonokról van szó. A későbbi keresztény ikonok eredete viszont a római portrékra, császárképekre vezethető vissza.Talán a sinai-hegyi Szent Katalin-kolostor magánáhítat céljára készült 6. századi Szent Péter-ikonja (Vanyó 1988 25-28), Hermonthis (Armant) püspökének 7. századi táblaképe és a Sinai-félsziget Katharina-kolostorának mozaikja (Sörries 2011 323 333) a legrégibb fennmaradt keresztény ikonok. 527 A kutatás a legváltozatosabb módon nevezi meg őket: imago-clipeata, portré, medalion-kép, medalion büszt, mellkép, tondófej, egyénített vonásokkal megfestett arcábrázolás, ideálkép stb. A 4. század közepére datált viminaciumi festett sírkamra női portréjával kapcsolatban a publikáló a császárportrék hatását is lehetségesnek tartja (KoraC 1993 122). A fej- és büszt-ábrák valóban támaszkodtak a 1 -4. században érméken látható császárportékra (Cecchelli 1937 41 Kádár 1939 9), még akkor is, ha a falfestményeken már szemből szerepelnek. A pécsi freskókon viszonylag ritkán látható büsztök formailag a fondo dőro-ábrázolások felé is kötődhetnek - noha azok biztosan nem portrék (Kádár 1939 19). A Péter-Pál sírkamra alakjai szembe néző, látható arcú, valós személyek, tekintetük élő.
