Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
98 6. Építészeti elemek jai kerültek elő (Fülep 1984 280). A mellette található XV. számú pécsi sírkamra (L/42.) és egy alsóhetényi sír feletti félkör alakú alapozás esetén hasonló, de nem feltétlenül keresztény rendeltetésre következtethetünk.387 Pascalé Chevalier 12 dalmatiai oltársírt csoportosított alakjuk és a lejárat megléte alapján (Chevalier 1991). Az oltárok helyét a konstantinápolyi liturgia szempontjából elemezte. Ugyanez a lehetőség sajnos a pécsi sírkamrák esetében nem áll fenn. Bár szentély és sír összekapcsolása messze nem csupán balkáni gondolat, a 4-5. századi pécsi sírok időben jóval megelőzték a vizsgált, jórészt 6. századi balkániakat. Végül pedig a pécsi Cella trichoral keleti karéjának oltár alapja már középkori. A felszíni sírépítmények apszisának belső falai mentén helyenként posztamensek vagy mensák alapjai maradtak meg (V., a XIII. és XXXIII. épületek). Fülep Ferenc a XIII. és XXXIII. épületeknél subselliumként határozta meg őket (Fülep 1987 38), ami a XIII. épület esetében nem tűnik helytállónak. Itt pogány szokás keresztények általi fenntartására gondolhatunk. Az V. sírkamrát jeles keresztény sírhelyének tekinthetjük, de subselliummal itt sem számolhatunk, legfeljebb a sír keleti oldalánál a látogatókhoz kapcsolódó posztamensszerű„berendezéssel". A XIX. sírkamra feletti memoria kis mérete miatt pedig még halotti lakomák tartására is alkalmatlan lehetett és talán ez volt a helyzet a XX. sírkamra memóriájával is. Legújabban a II. sírkamra bejárata felett talált másodlagos felhasználású kőről feltételezték, hogy nem a lejáratot elfedő kő, hanem a halottkultuszhoz használt mensa része lehetett (Visv 2007C 115 2007D 240). A apszist lezáró, általában „X"-alakú vagy sugár irányú bordákkal, rácsokkal díszített kő, fém, fa és festett korlátok már a 4. századi keresztény térhódítás előtt is Birodalom-szerte divatban voltak. Krisztus-monogramhoz közelítő mintájukat a keresztények nyilván presbyterium-korlátként (például a S. Martino ai Monti-temp- lomban Rómában) vagy oltárrekesztőként szívesen átvették (cancellum, transenna), akár a temető területén is (például Tipasa - Di Vita 1978 252). Konkrét jelképek megjelenése nélkül vallási hovatartozásukra leginkább előkerülési helyük utalhat Pécsett is (Fülep 1984 325) Id. alább. 6.15. Kőfaragványok (illusztrációk:294.p. 6.15.1-295.p. 6.15.5.) Az V. sírkamra bejáratánál előkerült egy kőfaragvány (Ltsz: R.2004.33.1.). Helyi mészkőből faragott, áttört, keretes kőrács töredéke. Magassága: 25 cm, szélessége: 23 cm, vastagsága: 12 cm (Kárpáti 2002 14). Virágszirmos díszű kerítésrácsra vagy rácsos ablakkeretre gondolhatunk, mely valami módon az V. sírkamra épületéhez tartozott. Valószínűleg ókeresztény indíttatású.388 Közeli párhuzamának tekinthető a Sopianae város területéről előkerült, szintén áttört, virágszirmos márványtöredék (Tóth E 2006A 87).389 Formailag legközelebbi keresztény domborműves változata Tác-Gorsiumból ismert (Thomas E 1982 289-290), a minta a korábbi aquincumi helytartói palota mozaikján (Kiss Á 1973 17) vagy az 1. századi Sisciai tőrökön (Radvan-Livaja 2004 52-53) is előfordul, de a Birodalom más területein is megtalálható.390 A temető ÉNy-i, ókeresztények által használt részén előkerült másik töredék egy ívelt rácsminta részlete (Fülep 1984 26 Tóth E 2006A 87). Hasonló pikkelyes ablakrács darabjai ismertek egy vatikáni sírépítményről, Az újabb aquincumi asztallapok egyikét kimondottan Jupiternek dedikálták (Havas 2002), temetőhöz pedig csak az intercisai pogány asztallap köthető (Tóth E 2006A 78). 387 Tóth Endre faasztal-mensa meglétét feltételezte a szintén alsóhetényi 12. sír felett (Tóth E2006A 75). A legtöbb halotti kultuszhoz kapcsolódó mensa Karthágóból és Tipasa 3. századtól induló temetőjéből ismert (Schmidt 2003 315). A keresztény Eutropius kőfaragó sírkövén látható mensa-ábrázolás (Marucchi - Vecchierello 1935 331) kétségtelenné teszi, hogy ezeket az asztalokat keresztények is használták a halottkultusz rítusai során. 388 A Pannóniában ókereszténynek tűnő minta stiláris eredetét egy Magdalában talált bizonytalan meghatározású 1. századi zsinagóga kőasztalkájának díszítése mutatja, ahol ugyanez a minta menorával együtt fordul elő. Még jobb párhuzamot jelentenek Palesztina területéről a 2. Templom késői idejéből való zsidó ossarium-ládikák, amelyeken tömegével fordul elő a hatszirmú virág motívum (Crewe 2005 Rahmani 1994). 389 A töredék (Ltsz.: 740-3/1939) lelőhelyét a leltárkönyv és Fülep Ferenc is a város területére teszi (Eötvös u. - Rákóczi u„ Fülep 1984 26). 390 Hatágú virágminta látható például a szíriai Kafr Shams 1. házának bejárata felett egy krisztogram társaságában (Villeneuve 1993 107), Apamée egyik relikviatartójának töredékén az 5-6. századból (Vanderheyde 2003 98) vagy akár az izraeli Beith She'arim sírkamrájának boltozatára festve (Michaeli2 35), a boszniai Siprage bazilikájának kövébe faragva (Basler 1993Taf. 30.) stb. Négyágú sziromminta ismétlődik a casalbordinoi (Chieti) S. Stefano-templom padlómozaikján (Santa Maria Scrinari 1978 460). Az Aquincum-budaújlaki sír övének csattestén is ilyen minta volt. Ez a fajta rozettás minta tehát már bőven a 4. század előtt elterjedt a Birodalom területén.
