Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
6.16. Átépítések/spolia 99 a iuennai/globasnitzi (Ausztria) temetőből (Glaser 2002 436), és a boszniai Mali Mosunj bei Travnikból (Basler 1993 Taf. 22.). 6.16. Átépítések/spolia391 A késő antik városokra vonatkozó human activity spaces programjának meghirdetésekor három javasolt kutatási irány lehetősége merült fel.392 Ezek közül a második lehetőség, vagyis az épületváltozások okainak vizsgálata a pécsi temetői építmények átépítéseit tekintve is fontos. Jelen alfejezetben tehát a temetői épületek részleges vagy teljes korabeli átépítésével, építőanyagaik újrahasznosításával foglalkozunk, mivel azok nem csupán megújításra és további használatra, de akár tulajdonos-, rítus- és esetleg funkcióváltásra393 is utalhatnak. A XVII—XVIII. számú sírépítmények kivételével a temetői épületek elkészítését a 4. közepétől az 5. század elejéig tartó időszakba helyeztük. A temetőben tapasztalható spoliae alapvetően három nagy időszakra tehetők. Az első, amikor a temetőt megelőző építményeket, terepalakulatokat kellett elrendezni. A témával A terület 1-3. századi használata és következményei c. fejezetben foglalkozunk bővebben. A második - témánk szempontjából legfontosabb -, amikor a rombolások, újjáépítések, átépítések a temető használati ideje alatt történtek. (Ezek természetesen nem azonosak az elsődleges megépítési folyamat sorrendiségével, ahol a legtöbb esetben feltételezhető, hogy a felszíni épület közvetlenül a sírkamra után készült el, vagyis egyidejűnek tekinthetők.) A harmadik pedig az antik temető megszűnte utáni korszakok viszonya az épület- és sírmaradványokhoz. Ez utóbbival a Sopianae temetői épületeinek sorsa a rómaiak távozása után c. fejezetben foglalkozunk majd bővebben, míg az átépítések táblázatban megadott időrendje A temető terjeszkedése és belső kronológiája c. fejezet végén található. Az antik spoliának nagyjából 10 oka/típusa ismeretes:394 1. Győzelmi (triumphal). Jelentése: trófea, illetve legitimitás erősítése. 2. Megszabadulás a múlttól. Jelentése: a kialakult hatalmi viszonyok konzerválása. 3. Deszakrifikálás. Jelentése: vallási kiigazítás.395 4. Demonstratív. Jelentése: a hatalom és gazdagság bemutatása. 5. „Kannibál". Jelentése: a legyőzött ellenség hatalmának felhasználása/átvétele. 6. Állagmegóvás/újjáépí- tés, a régi fenntartása vagy imitálása. Jelentése: a jelen hatalma a múlt tiszteletében és gazdagságának fenntartásában rejlik. Esetleg tiltakozás a jelen ellen. 7. Praktikum. (A feleslegesnek ítélt korábbi szokások, épí391 Spolia: épületek újjápítése, ráépítés, átépítés, építőanyagok újrahasznosítása (a közismertebb spolia opima kifejezés jelentése ettől eltérő: az elesett ellenség fegyvereinek és páncéljának begyűjtése). Antik írott forrásairól bővebben: Coates-Stephens 2003 341. 392 A javasolt három irány: egyrészt a települések és házaik elhelyezkedésének, másrészt ezen elhelyezkedések és változásaik okainak, harmadrészt az épületek tervezése, elhelyezkedése és környezetükben betöltött funkciójának vizsgálata (Lavan 2003B 174). (A harmadik módszer Richard Krautheimer módszerének átvétele, de késő antik időkre kevéssé alkalmazható Krautheimer 1983 1-5). 393 A funkcióváltás a késő antik városi épületek esetében is gyakori, de nehezen pontosítható jelenség (Lavan 2003B 180-181). 394 A háborús spolia nemcsak negatív, míg a békeidők spoliája nemcsak pozitív indíttatású. Róma lakói például Lampadius prefektus házbontásai ellen lázadtak fel (AmmMarc 27.3.8-10.), de Avitus bronzgyűjtése is felháborodást keltett 456- ban (Antiochiai János Frg 202 Coates-Stephens 2003 348 353). 395 A vallási kiigazítás többféle lehetett: az idegen istenek átcsábítása a győztesek oldalára (evocatio - Fekete 2007 78), szentélyeik felülírása (például Sulpicius Severus: Szent Márton élete. 13.), illetve szentélyeik meggyalázása (például Dionysos Antiochos). Gáza pogány templomát például szakaszosan deszakrifikálták: felgyújtották, földig rombolták, idoljait és „boszorkánykönyveit" elégették vagy latrinába dobták, majd keresztény templom került a helyére, melyet építés közben és utána többször felszenteltek (dedicatio ecclesiae, consecratio ecdesiae, benedictio ecclesiae), sőt építése közben a munkások zsoltárokat énekeltek. Végül a pogány templom márványköveivel borították az új templom körüli teret, hogy a bálványimádás emlékein emberek és állatok tapossanak. A gázai deszakrifikációt pedig csodák igazolták: Isten egy kisfiún keresztül üzente meg a pogány templom felégetését, a keresztény templom építése közben kútba esett gyerekek épségben megmenekültek és a bálványszobor pogányokra dőlt. (Marcus Diaconus, VitaPorphyrii). A deszakrifikáció az 5. században érte el tetőpontját. Leggyakoribb formája az átépítés volt (csak Athénban 8 antik templomból lett keresztény bazilika), legbeszédesebb pedig talán az asszuáni Isis-templom oszlopainak képeire faragott 6. századi kereszt (Sörries201 1 174 203 323).Talán a legtöbb ismert vallási„kiigazítást"aza Nablus melletti szamaritánus szentély élte meg (Jebel el-Tor), amit a Kr. e. 2. században Johannes Hyrkanos lerombolt, majd újjáépült utódját a Kr. u. 2. században Hadrianus pusztította el és Zeus-templomot emelt fölé, míg a 3. században ismét megjelent ott egy szamaritánus szentély, hogy aztán az 5. században ókeresztény templom épüljön a helyén (Sörries 2011 276). (Stonehenge-nek lehetett hasonló története az őskorban.)
