Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
6.7 7. Tetőrekonstrukciók, konzolok -6.12. Porticusok/narthexek 95 ráccsal, mint ahogy ezt például a galováci Szent Bertalan templom 6. századi, félköríves ablakainál megtették (BeloSeviC 1993). Az V. sírkamra ablakai délkeleten és délnyugaton felülről vezették be a Nap fényét, megvilágítva a belső boltívek által kettéosztott belső tér déli felét. Az északi félen levő egyetlen sírt valószínűleg jóval kevesebb fény érte. A bejutó fény tudatos irányítása nem volt idegen az ókeresztény templomoknál sem, ahogy azt az edesszai katedrális felavatási himnuszánál olvashatjuk: belseje úgy gyűjti össze a fényt, akárha a Napot (Bugár 2004 259). A római katakombáknak is voltak szellőző-világító nyílásaik és a syracusaei katakombák föld alatti rotundái is hasonló képet mutatnak (Testini 1980 104 272). Ókeresztény épületek megmaradt ablakkeretei leginkább Itáliából ismertek (Galla Piacidia mauzóleuma, Theoderic mauzóleuma). Kör alakú kőablakról tudunk a náluk korábbi sádabai Atilia-mauzóleumnál. A tunéziai Thabraca temetőkápolnájának 5. századi sírmozaikján a narthex vagy diadalív mellett hasonló helyzetű kerek ablak látható (Szabó M 1974 No. 20.) stb. Római kori ablak- tábla-üvegek maradványai a Sopianae környéki villáknál több helyen előkerültek (Kővágószőlős, Egerág stb.). Intercisából tudunk is temetői építmény ablakára szintén közvetetten utaló üvegdarabokról (Visy 2001A 569). AzV. sírkamra ablakánál üvegezésre nem nagyon lehetett szükség. A pécsi temetőben ablaknyílások feltételezhetők az összes felszíni fedett épület esetén. 6.11. Tetőrekonstrukciók, konzolok373 (illusztrációk:293.p.6.n.1-6.11.2.) Az eddig felmerült tetőrekonstrukciók bemutatásával fentebb már egyenként foglalkoztunk. Lényegében sehol nem találtunk kupolára utaló bizonyítékot. Az apszisok félköríveinek lefedése is valószínűleg körcikkelyes felosztásban történt. A tetőket peremes téglák és rájuk helyezve bordás mintát kiadó kúpcserepek (imbrex) borították. Lejtésszögük esetleg közelíthetett a mediterrán szokásokhoz. Középen nyitott tetejű épületet feltételeztek a Cella septichora esetén, de ez kizárható. A stilizált állatfejes konzoltéglák maradványai mindenhol az egykori tetőszerkezet stabilitására, kitámasztására, másrészt pedig díszítésére utalnak (Fülep 1984 148). Fülep Ferenc a temető területén előkerült mázas téglákat ablaktéglákként tartotta számon, melyek bizonyították a felszíni épületek egykori ablakainak meglétét (Fülep 1984 148). Más vélemény szerint a Cella septichoránál 1939-ben talált mázas téglák - hasonlóan az alsóhetényiekhez - inkább a tetőzethez tartoztak (Tóth E 1987-88 36). Ásatási tapasztalatok alapján a legvalószínűbb azonban az, hogy túlégett vagy másodlagosan megégett téglákról van szó, melyek szórványosan máshol is gyakran előfordulnak. 6.12. Porticusok/narthexek (illusztrációk:294.p. 6.12.1-6.12.2.) A megnevezés felszíni épületek bejáratának oszlopos, nyitott előrészére vonatkozik. A görögök nyomán Gosztonyi Gyula tetrastylosnak (négyoszlopos - Gosztonyi 1943 127), a rómaiak porticusnak (oszlopos előtér vagy folyosó), keresztény templomi környezetben speciálisan értelmezve pedig narthexnek nevezték. Az ókeresztény narthex tehát a bazilika főhajója előtti külső vagy belső Ny-i csarnok, ahol a katekumenek és az egyházi penitentia alatt állók várakoztak. A keresztény építészet története során igen változatos formájúvá vált. A pécsi késő antik temetőben bazilika még nem került elő. A felszíni vagy felszíni résszel rendelkező temetői épületeknél tehát legfeljebb a bejáratnál való elhelyezkedése okán használhatjuk a narthex kifejezést, egyébként a porticus szó alkalmazása helyénvalóbbnak tűnik. Főleg cella memoriae-k vagy félig földbe süllyesztett nagyobb épületek kaptak ilyet, míg azok, melyek alatt csak sír volt (XV., XVII—XVIII,) nem rendelkeztek vele. A porticus/narthex nyújtotta látvány okán a pécsi temető felszíni épületei hasonlatosak azokhoz a főleg keleti sírépítményekhez, melyek utánozták a görög kistemplomok374 vagy római kistemplomok375 formáját pogány és ókeresztény időkben egyaránt. 373 A római építészet lefedő szerkezeteiről bővebben: FIajnóczi 1967 332-335. 374 Például Kisázsiában a diokaisareiai kétszintes, vagy elaussai korinthosi stílusú sírépületek. 375 Például a szíriai Ruvajhában (Major - Szécsi 2004 93), vagy Róma kapui előtt a Hannibál visszafordulásának helyét jelző templom, mely eredetileg síremlék volt (Lanciani 1892 291 -292). Az antik templom és sírépítmény rokonításának legszemléletesebb példái azok a sírok fölé épült memória-épületek, melyeket a kutatás korábban valóban templomnak tartott. A portugál Milreu-ban nymphaeumnak, S. Cucufare-ban pedig egyszerűen templomnak neveztek egy-egy ilyen épületet (GraenI Fig4—5).
