Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
96 6. Építészeti elemek 6.13. Küszöbök és padlók (illusztrációk:294.p.6.13.) Pannónia házainak bejáratát gyakran magas küszöbbel látták el, hogy az utcáról ne folyjon be a víz és a sár. A föld alatti és félig földbe süllyesztett sírkamrák esetében talán még fontosabb volt ez, főleg a Mecsek lábánál. Mivel a sírkamrák bejáratai nem állandó használatra készültek, boltíves keretük nem érte el az embermagasságot, csak lehajolva és a küszöböt is átlépve lehetett bejutni. Küszöb maradványát több sírkamrában is felfedezték. Az I. sírkamrában az előkamrát és a sírkamrát választotta el 18-20 cm magasra nyúlva. A II. sírkamrában szintén a két helyiség közt találták, de az ásató szerint az inkább az egykori lépcső alsó fokának maradványa. Ehhez hasonló lehetett az V. sírkamra küszöbe, mivel belső éle kopott, a külső nem. A III. sírkamra küszöbe csupán 8-10 cm magas volt. A XIII. temetői (felszíni) épület küszöbe azonos szinten volt, mint a belső járószint, amit az eredeti helyén megmaradt két járótégla mutat. Hasonló volt ehhez a XIV. sírkamráé. A XVI. (közösségi) temetkezési helynél a küszöb 120 cm-rel volt a belső járószint felett (lépcső kötötte össze őket). A XIX. sírkamra és a Mauzóleum esetében bizonytalan a bejárat és küszöbök megítélése. A XIX. sírkamra felszíni épületénél kérdéses, hogy kis területe képes volt-e egyáltalán befogadni akár egy kisebb embercsoportot is, akik a halott halálának évfordulóján itt tartottak jelképes lakomát. Ezért maradt nyitva a kérdés, hogy bejárata vagy csupán ablaka volt-e a déli oldalán. Amennyiben bejárata volt, úgy küszöbe igen magas lehetett. A Mauzóleum felszíni épületénél csak következtetni lehet a bejárat helyére, akár a déli oldal falhiánya, akár az apszis elvékonyodó falrészlete nyomán. Az előbbi esetben nem maradt nyoma a küszöbnek, az utóbbiban esetleg igen. A belső járószinteket többféle módon készíthették. Legegyszerűbb a döngölt föld (III. sírkamra), ahol a sírkamra és sírjainak építése miatt szórványosan mindig mész is kerül bele. A meszes habarccsal leöntött döngölt föld már magasabb színvonalat mutat. A sírkamrákban a legtöbb esetben ilyen könnyű„terrazzo"padló maradványai mutatkoztak, de a XIX. sírkamrába levezető aknánál is találkoztunk vele. Ezek elkészítése és rétegzettsége nem felel meg a vitruviusi terrazzo leírásának, annál sokkal vékonyabbak, nélkülözik az alapozó kőzúzalék réteget376, de nem is mindennapos használatra szánták őket.377 Igényes belső padlót jelentett a temetőben a döngölt földre vagy mészhabarcsra ültetett téglalapok alkalmazása (V?, XIII., XVI., XIX-XX. félig földbe ásott vagy felszíni építmények, valamint a II., IV., XXI—XXII., XXIV., XXXI. sírkamrák, illetve valószínűleg a XXXII. sírkamrába is ilyet szántak).378 A legdrágább és legszebb kiképzést a mozaik jelenthette a X. és XXXIV. építmények esetében, de közülük ezek nem feltétlenül a temetőhöz tartozó épületek voltak. A mészpadló anyagába Sopianaeban és temetőjében leginkább téglaport, téglazúzalékot, esetleg kisebb kavicsokat kevertek. (Vitruvius inkább cseréptörmeléket és főleg maroknyi nagyságú kavicsokat írt elő - De architectura VII.1/1-7.). A IX. sírkamra padlójába gödröt ástak. A XIII. és XV. épületek padlója alatt késő antik sírok voltak. A belső járószinteknek természetesen vízszintesnek kellett lenniük. Kivételt képezett a XVI. és az átépített XIII. számú temetői épület, melyek padlószintje nem volt egyenletes, de az utóbbi esetében ez inkább csak két külön padlószintet jelenthetett. Átépítés nyomán változott a belső padlószint az V. sírkamrában is. A Cella septichora járószintjének D felé való lejtése az épület befejezetlenségére vezethető vissza. A Cella trichoral és Cella septichora felsőbb járószintjei már középkoriak voltak. A felszíni vagy földbe süllyesztett épületeknél (Cella trichoral, Cella septichora, az V. és a XVI. sírkamrák) megfigyelhető, hogy a belső padlószintek vagy egy szinten vannak az általában D felé lejtő külső járószint középértékével, vagy bejáratuknál már nagyjából egy szintre kerültek vele. A külső és belső járószint bejáratnál való kiegyenlítődése a felszín lejtése miatta D-i bejáratú épületek esetén könnyen megoldható volt. Több esetben megmaradt a felszíni temetői épületek közvetlen környezetében a külső járószint terrazzo-, tégla-, sőt kőborításának nyoma is (II., V., XIX-XXI., XXXII.?). Erre az épületek tövénél a tetőről lecsurgó víz elvezetése okán volt szükség az építmények védelme miatt. 6.14. Apszisok - szentélyek; mensa - oltár (illusztrációk:294. p. 6.14.1-0.14.2.) Az apszis, a falfülke és a boltozat formai közelségük okán közös jellegekkel és eredettel is bírnak. A görög-római gyökerekből kiinduló apszis379 a keresztény közösségi épületek legfontosabb eleme, legszentebb része 376 A kőzúzalék néhány sírkamra padlójában mégis előfordult (Gosztonvi 1943 36). 377 Sopianae épített városi házai természetesen jóval komolyabb padlót kaptak a 4. században. 378 Érdekes, hogy a közeli Dunaszekcsőn talált sírkamrát viszont kőlapokkal padlózták, noha ott a közelben kőlelőhely nem volt, téglagyártás viszont igen. 379 Apszis: gör. csillagkörök - Plinius Hist. Nat. II. 15.
