Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
6. Építészeti elemek
6.7. A sírok feletti falfülkék, lyukak 91 tesen jelezték Krisztus második eljövetelének várható helyét (Hamman 1987 183 Vanyó 1988 163). Pécsett csak a XXXIII. sírkamrák falfülkéje feletti Krisztus-monogram került a K-i oldalra, míg az I. sírkamra fülkéje feletti a sírkamra É-i oldalán van. Itt tehát nem állítható, hogy a falfülkék (és a Krisztus-monogramok) apokaliptikus kötődéssel rendelkeztek volna. Az I. sírkamra falfülkéje nem boltozatos és hátoldala hiányzott. Egy félkör alakú elfalazott üreges helyiségbe torkollott, ami a felszíni épület apszisának alapjaként szolgált. A fülke ereklyék számára épült fenestellaként való rekonstrukcióját Nagy Lajos közölte (Nagy L 1938 127 Fülep 1984 147).348 A fülke nyitottsága feltételezi a mögötte levő apszis alapozás betöltetlen, üreges voltát is (ellenkező esetben a fülkén keresztül föld és víz került volna a sírokra). Az apszisalap mélysége és ürege pedig nagyjából éppen a fülkéig ért le (Visy 2007C 7. kép 2007D 6. kép). A sírkamra tehát az üreg felé „nyitott" volt, ez alapján feltételezhető, hogy további nyílás vezetett az apszisalap ürege felől a felszíni épület apszisa felé, annak padlóján keresztül, vagyis ereklyéket tárolhattak ott. Hangsúlyos azonban, hogy az ereklyék nem a fülkében, hanem mögötte lehettek és majd csak a későbbi, 5-6. századi sírkamrák esetében bizonyítható alkalmanként a fülke ereklyetartó szerepe.349 A pécsi temető sírkamráinak 4. századi falfülkéit Fülep Ferenc és Burger Alice tehát tévesen azonosították ereklyetartóként (Fülep - Burger 1979 247 251). Ny-i irányú szögletes „rések" voltak a II. és a IV. sírkamrák falában, közvetlenül a sírok felett. Ezek esetében valószínűleg nem az ereklyék tárolása vagy tányér, pohár, korsó behelyezése volt a cél, hiszen be sem fértek volna. Valószínűbb, hogy az italáldozattal összefüggve csak a beöntött bor, esetleg olaj350 került ide. A Jó Pásztor talán tejet351 352 visz a képeken kezében látható edényben. Az észak-afrikai mártír Perpetua álmában a túlvilágon is édes tejet ivott, míg pogányként meghalt kistestvére, Dinocrates vízre vágyott (Passió Sanctuarum Perpetuae et Felicitatis).332 Hasonló feltételezhető a II. sírkamránál, ahol a festett edények nem az örök élet vizét, hanem a szenvedő lélek enyhet adó víz utáni vágyakozását fejezik ki (Tóth E 2001A 1133), akár refrigeriumként. A lyukak sírkamrába helyezése azt is feltételezi, hogy az egyébként elfalazott bejáratú helyiségben szertartásra kizárólag a temetés(ek) során került sor, utána, az éves megemlékezések idején már nem. A sírokban találha- tó„rések" ritkasága azonban arra figyelmeztet, hogy az ital közvetlenül a halotthoz való öntése már eltűnő félben levő eleme volt a szertartásoknak, szórványosan maradt csak fenn. Az II. sírkamra északi sírjának fedelénél lévő kis „fül ke" (loculus) más késő antik sírokból, de ókeresztény szakrális tárgyakról is ismert.353 A libatio szokását pogány eredetűnek tekinthetjük, amit az ókeresztények is átvettek.354 Hasonló célúnak tartható, sírba vezető, imbrexekből összeállított kürtőkről van tudomásunk több pannoniai és Pannónián kívüli temetőből is.355 A pécsi temető L/7. számú nyeregtetős sírjának tetején a mészhabarcsba egy mázas korsót helyeztek el, mely szintén ilyen rendeltetésű lehetett (Fülep 1984 90).356 A folyadék beöntés ez utóbbi esetben is a temetés során zajlott, mivel a korsót később a sírral együtt elföldelték (Tóth E 2006A 75-76). A falfülkék helye a sírkamrán belül erősen kötődik a sírokhoz. A sírok és sírkamrák irányításától függően mindig a „főfal", azaz a bejárattal szembeni fal melletti sír felett voltak. így a legtöbb esetben az északi falra ke348 A nyitott fülkét a 19. században De Rossi már fenestellának nevezte, de elfogadva Henszlmann hibás véleményét, mégis inkább szellőzőnek (spiraculum, tucernario) tartotta (Henszlmann 1873A 81-83 De Rossi 1874 151). 349 Tomisban, a Marx utcai bazilika 5-6. századi kriptájában talált ampullaedény (Rädulescu - Lungu 1989 2573-2577) már valóban ereklyetartóként és nem a temetési rítus alatt használt edényként került a sírok mellé, a fülkébe. Hasonló a helyzet a sirmium melletti calmai sír esetén (KaplareviC 2011 39 42), illetve egy Thessalonikiben talált sírnál (Born 2012 Abb. 57-58.). 350 Az ún. monzai papirusz a római katakombák olajigényeiről ad információt (Marucchi - Vecchierello 1935 119-121). Az olajat a világítás mellett a szertartásokon is használták. 351 A tejre való utalás a képeken megkülönböztethető a bortól: bödönnel jelezték és gyakran bárány van a közelében (Marucchi - Vecchierello 1935 277). 352 A mártírakták szerint a Paradicsomba való jutás előtt a mártírok gyakran részesültek táplálékban, vagy kaptak italt (Géczi 1998 12). 353 Szicíliából Vanyó László közöl ilyet (Vanyó 1988 18. kép). Hasonló lyukat láthatunk még a szíriai Apamée 5-6. századi relikviatartó ládáján is (Vanderheyde 2003 92-93). 354 A libatio szokásának eredete az őskorig vezet vissza. A rómaiak a hamvasztásos sírok esetén is gyakorolták ezt a szokást korábban (például a beskai sír esetén - BekiC - ViSnjiC 2008 221). 355 Savaria, Zalalövő, Alsóhetény, Óbuda, Szentendre, Domnio-sír (Monastirine), Paulus-sír (Róma), S. Giovanni temető (Syracusa) - Nagy L 1938 132 1942 773 777, Tóth E 2006A 75. 356 Amennyiben nem libatioról van szó, úgy vagy egyszerűen a temetési szertartás kelléke volt, vagy sírra helyezett edényként a keresztényi élet jutalmára, az örök élet vizére is utalhatott (Marucchi-Vecchierello 1935 342). Ugyanakkor már a 3. századtól van arra példa, hogy a boros pohár az eucharistia jelképe (Sörries 2011 94-95).
