Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.38. XXXV. sír 81 kívül Pajnády úr'pinczéjében is találtatott mozaiktalaj (Haas 1845 226). A Pajnády-pincét (Scitovsky-terem, Littke Pezsgőgyár), mint lelőhelyet Posta Béla, Szőnyi Ottó, majd Gosztonyi Gyula is említi az akkor még Erzsébet sétatérnek nevezett, mai Szent István tér - Alsó sétatér területéről a pezsgőgyárnál (Posta 1897 191 Szőnyi 1925 32-34 Gosztonyi 1939A 124 1941 61 Fülep - Burger 1981 28). Félő, hogy a pezsgőgyár hatalmas pincéjének létesítésekor a sírkamra teljesen megsemmisült. A lelőhellyel kapcsolatosan a szakirodalomban meghonosodott két félreértést kell tisztázni. Gosztonyi Gyula a helyszínt tévesen a Scitovszky tér (ma Szent István tér) 21. számmal (2743. hrsz.) azonosította, és a temető területéről ismert bronz lemezes ládika lelőhelyét is ide kötötte (Gosztonyi 1943 32).308 Ugyanakkora Szent István tér DNy-i szélén már csak ritkásan jellemző a római sírok előkerülése, sírkamrát pedig ott még nem találtak. Kiss Ákos a pezsgőgyári helyszín tulajdonosát - Pajnády Józsefet kanonoknak gondolva - a Káptalan u. 6. szám kanonokház lelőhellyel azonosította, hozzákötve azt az onnan ismert másik mozaik lelőhelyhez. Pajnády József azonban városi tanácsosként és nem kanonokként 1833-1856 között birtokolta a későbbi Pezsgőgyár telkét, nem pedig a kanonokházat, sem a Szent István tér 21-et.309 5.38. XXXV. sír310 (Illusztrációk: 290. p. 5.38, 5.39.) Épített, dongaboltozatos, nagyméretű sír a Széchenyi tér É-i végében a Dzsámi fölött. 2009-ben ásta Tóth Zsolt (Tóth Zs 201OEF). Jelenleg vissza van temetve. A mai felszíntől 1,90 m mélységben található, „...legmagasabb pontja 0,30 méterrel van a római kori talajszint alatt. Megközelítőleg téglalap alaprajzú, belmérete: ~l,97(É)x~0,95(K)x~2,05(D)x~0,93(Ny) méter, keleti fala kissé kifelé áll a derékszöghöz képest, belmagassága ~ 1,45 m. Megközelítőleg nyugat-kelet tájolású, falvastagsága a nyugati oldalon 0,43 m, a másik három oldalnál 0,27 m. [Oldalai] ...szabálytalan terméskövekből (mészkő) lettek falazva, felül téglából épített dongaboltozat zárja [...] a beltérben sárgás habarccsal van bevakolva [...] alján döngölt föld jelentkezett, épített belső járószint nyoma nem volt megfigyelhető [...] A nyugati oldalfalban nyílást alakítottak ki (0,50 m széles, 0,63 m magas)", mely északi oldala kivételével - ahol szabálytalan terméskövekből és tégladarabokból áll - téglával bélelt. A beltér ÉNy-i sarka szervetlenül beugrik egy 0,18x0,18 m átmérőjű bordát képezve, mely egy korábbi római építmény, esetleg egy sírkamra falmaradványának felhasználását jelenti. Kívül „...a bejárat felé lejtő, megközelítőleg egyenes aljú sekély »vályút« alakítottak ki, amelynek alját és oldalát vékonyan mésszel lekenték [...] hossza pedig ~2 m lehetett [...] 1,30 méter szintkülönbséget hidalt át." A félkörívnél nyomottabb ívű dongaboltozat keleti végét valószínűleg még a római korban áttörték, „...helyén felmenő falazat volt megfigyelhető a nyílás keleti és északi oldalán. A boltív és a belső vakolat habarcsának minősége és színe eltér az utólagosan épített falazatétól". Az itt felhasznált tégla és mészhabarcs egyaránt római koriak, vagyis mindez az építkezés és használat harmadik fázisaként valószínűleg még a késő antik időszakon belül történt. Emberi csontdarabok csak szórványosan kerültek elő. „A külső talajszinten járószint maradványok (habarcsrétegre fektetett téglák) voltak". A feltáró régész földfelszíni részként épített sírkertet feltételez és a sírkamrát az 5. század elejére datálja (Tóth Zs 2010F 3-16). Mindezzel egyetérthetünk, hiszen ez az első ismert családi„sírkamra"a temető területén, amelyet már keleteltek, vagyis keresztényekről van szó. Összességében tehát három építési fázis különíthető el. Az első fázis ismeretlen rendeltetésű építményét annak falmaradványa alapján szabálytalan terméskövekből és tégladarabokból emelték, ami alacsony színvonalra utal. A második fázis, vagyis az előkerült hypogeum szintén igénytelenebb kivitelezésű: szabálytalan alaprajz, szabálytalan boltozatív, régi falmaradványok felhasználása miatti vegyes falazás (és vegyes falazóanyagok), többféle falvastagság, egyenetlen fal- és vakolatfelületek jellemzik. Mindez egy olyan magán vagy családi sírboltra utal, ahol az építtető szerényebb anyagi helyzete miatt a temető kevésbé frekventált részén tudott parcellát vásárolni és sírkamra helyett is csak egy gyenge színvonalon megépített, de boltozatos és nagyméretű sírra futotta, megpróbálva imitálni Sopianae ismert sírkamráinak gazdagságát (Tóth Zs 2010F 14). E késői sír tulajdonosának viszonylagos szegényessége adódhatott Pannónia 5. század eleji általánosan romló helyzetéből is. Az építmény 3. fázisa a bejárat áthelyezését mutatja. A korábban elzárt eredeti Ny-i bejárat helyett a keleti végén áttört boltozaton át egy aknát létesítettek. Az ekkor készült fal maradványai mutatják, hogy nem rablás308 A ládika lelőhelye bizonytalan, eddig legalább hat lehetőség merült fel, melyek közül a külföldi szakirodalom és a magyar is mást-mást fogad el (NagyT 1987-88 227-228). 309 A szövegkritikai megfigyelésért köszönet Baranyai Pálnak. 310 A feltáró régész a sírkamra helyett az egyedi sírként való meghatározás felé hajlik (Tóth Zs 2010F 15).
