Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
80 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa a vele szemben levő került be, amely már takarta a festmények egy részét is!306 Legvégül az a darab került ide, melynek nem jutott hely a sírkamrában, ezért részben átlóg az előkamrába, amit a két helyiség közti szokatlanul széles nyílás tett lehetővé. (Fülep 1987) A felszíni épület rekonstrukciójával kapcsolatban a legnagyobb nehézséget a bejárat azonosítása okozta, mivel a Ny-i oldal közepét támpillér foglalja el. Fülep Ferenc egy falhiátus okán a D-i oldalra helyezte. A Ny-i oldali bejárat elvetését az útban levő támpillér és a sírkamra lejáratának elhelyezkedése valóban alátámasztja. Ezentúl a tebessai triconchos mintájára (Schmidt 2000 309-311) megfontolandó egy szűk, ÉK-i bejárat lehetősége is.Tebessában az apszisokon keresztül több helyiség és egy relikviakamra is nyílott, míg a pécsi Mauzóleum fala az apszis egy szakaszán elvékonyodva akár küszöböt is sejtethet: Fülep Ferenc vetette fel az apszis két pillére közti bejárat lehetőségét (Fülep 1987 38). A kiemelt keresztény sírhelyek és templomok közt alapvetően kétféle viszony képzelhető el. A 2-3. századtól élő szokásnak, amikor az emléképület a sírhely fölé épült Constantinus bazilika építéseivel kezdődik el a nagy korszaka, mely Damasus pápa munkásságával folytatódott. A másik, amikor az 5. századtól egyre gyakrabban már a felemelt ereklyéket vitték a városba, a templomhoz (translatio). Amennyiben elfogadjuk, hogy a pécsi temető ismert keresztény jellegei nagymértékben igazodtak a Constantinus, majd Damasus által meghatározott római és birodalmi temetői emlékállítási szokásokhoz, akkor La Alberca és Salona-Marusinac, de akár Nis példája nyomán feltételezhetjük a pécsi Ókeresztény Mauzóleum épületének keleti szomszédságában egy temetői bazilika létét, amire a Fülep Ferenc ásatásának idejéről fennmaradt szóbeli tudományos legenda és a szegényes írásbeli utalások által sejtetett falrészlet utal is (Fülep 1977B 246 NagyT 1987-88 223). Ezt az ókeresztény épülettípust nagysága okán Ejnar Dyggve nevezte Mauzóleumnak (Dyggve - Egger 1939 10-13 82-88), de Orazio Marucchi már korábban megjegyezte, hogy a sírok feletti emléképületek általában így nevezhetők (Marucchi - Vecchierello 1935 112-113). Kétségtelen, hogy a La Albercaban épített mauzóleumhoz hasonlóan (Bowes 2008B 142) a pécsi építmény is mártíriumot mutat. A kérdésre alább még visszatérünk. A sírkamra falába mélyített 20x20 cm-es, mély lyukak megrongálták a falfestményeket. Fülep Ferenc szerint a sírkamrát lefedő deszkákat tartó későbbi gerendák ágyairól van szó (Fülep 1987 40 Fülep - Bachman 1990). Az összetört szarkofágok miatt a sírkamra tere valóban lakhatatlan és járhatatlan volt. A törmelékek felett viszont a falba helyezett gerendákon képezhettek deszkapadlót, mely egy felszíni vagy félig felszíni lakóhelyhez tartozott, ugyanúgy, ahogy a megmaradt kőfalhoz kívülről hozzátapasztott kemencék és cölöplyukak (Fülep - Bachman - Pintér 1988 20-22). A sírkamra falába épített fedése tehát nem egy népvándorláskori sírkamra lakás födémje, hanem a sírkamra fölé épült ház külső vagy belső padlója lehetett, alatta üreges térrel (pinceként használt sírkamrával).307 A hypogeum padlóján talált 17 érmet 350 és 375 között verték, de az utolsók igen kopottak. Fülep Ferenc a szarkofágot és a sírkamra belső helyiségének elkészítését a festményekkel együtt a 4. század 50-es éveire tette (Fülep 1987 38 Fülep - Bachman - Pintér 1988 18-19). Mivel ezt a föld alatti építményt már a legkorábbi változatától kezdve keletelték, valamint falképei olyan szoros kapcsolatot mutatnak az I. sírkamrával (Fülep 1987 38 Fülep - Bachman - Pintér 1988 20), hogy azokat nem előzhette meg 40-50 évvel, a mauzóleum sírkamrája és kifestése inkább a 4. század végére tehető. Az előkamra és a lejárat, valamint a szintén keletelt felszíni építmény nyugati irányú meghosszabbítása néhány évvel később, talán az 5. század legelején készülhetett. Az első sír utáni további, több mint tíz halott betemetése szintén az 5. század elejére tehető, csakúgy, mint a felszíni építmény padlójának megújítása. 5.37. XXXIV. sírkamra A pezsgőgyári lelőhelyen 1883. március 3-án pinceásás közben találták a római sírboltot, mélytálán azonos a mozaik lelőhelyével (Madas 1978 680). Először Haas Mihály említette meg mellékesen, hogy a Káptalan utcain 306 Egyes nézetek szerint a Mauzóleum belső elrendezése egyfajta gnosztikus-manicheista, dualista szemléletet tükröz. A falra festett, Jézust szimbolizáló Krisztus-monogram balján a szarkofág (= a test), jobbján pedig az ülő alak (a lélek) kapott helyet a kettősséget szimbolizálva (Pozsárkó 2004 3 8).Továbbá a márványmintában ábrázolt szem is titkos tudást sejtetne. Szem formában ábrázolt zodiákusra ugyan van példa Sepphorisban (Tzippori - Sörries 2011 284), a gnoszti- cizmus pécsi megjelenése a 4. század 2. felében azonban filozófiai vagy vallástörténeti érvekkel kevésbé támasztható alá. (A kérdéshez bővebben: Nagy Levente 2008.) 307 Sírkamra falába vájt hasonló lyukakat azonban Tomis esetében másként értékeli a kutatás. Lámpa- vagy ereklyetárolónak határozták meg (Born 2012 55).
