Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.36. XXXIII. sírépítmény (Ókeresztény Mauzóleum) 79 A Cella septichora körül 1938-40-ben feltárt sírokról (R/33-35. - HorváthT 1938,1968, Gosztonyi 1939A 115) keveset tudunk. A falakhoz való viszonyuk homályos, az R/33. sír leleteit Fülep Ferenc próbálta a sírhoz kötni (Fülep 1984 59). Mivel a Cella septichora az eddigi legkésőbbi temetői építménynek tartható, kérdéses, hogy a körülötte levő késő antik sírok korábbiak vagy későbbiek-e nála. Az épület bizonyíthatóan egyetlen egy sírt sem metszett. Elképzelhető, hogy a belső tér lemélyítésével megsemmisítettek néhány korábbi sírt, vagy épületet, de erre nincs bizonyíték. Kevéssé valószínű lehetőség, hogy a sírok sokkal későbbiek, mert akkor a 430-as évek után helyben tovább élő lakossághoz kellene kötni őket. A legvalószínűbbnek tűnő megoldás alapján a Cella septichora helyén már előtte létezett egy K-Ny irányú természetes mélyedés (patakmeder maradványa - Kraft János szíves szóbeli közlése), ahol az előnytelen domborzat miatt korábban sírokat nem létesítettek, de végül a félig földbe süllyesztett és keletelt épület megépítésére pont alkalmas helynek bizonyult. Ebben az esetben a körülötte levő, de a völgytalpakat kikerülő sírok akár az épülettel nagyjából egyidősek is lehetnek. 5.36. A XXXIII. sírépítmény (Ókeresztény Mauzóleum) (illusztrációk:289.p. 5.36.1-5.36.4.) A Pécsi Ókeresztény Mauzóleum és sírkamrájának maradványait Fülep Ferenc 1975-76-ban tárta fel (Fülep 1977B Fülep - Burger 1981 30-33 Fülep 1987 Fülep - Bachman - Pintér 1988 15-22 Fülep - Bachman 1990). A kétszintes, K-Ny tájolású építmény alsó része három helyiségből álló sírkamra, felső része pedig egyhajós temetői épület apszissal. A felszíni épület külső hossza 18,1 m, külső szélessége 9,5 m. Belső hosszúsága 13,8 m, szélessége 4,8 m. Falainak vastagsága 100-120 cm. Északi, déli és nyugati falainak külső síkjából 3-3 támpillér ugrik ki 90-100 cm-re. Kelet felé félköríves apszissal zárul, amelyből ugyancsak 3 pillér ugrik ki. Az északról első és második pillér között az apszis fala elkeskenyedik, itt vastagsága átlagosan 45 cm. Az épület belsejében, középen egymással szemben egy-egy pillér ugrik befelé. A hajó keleti végén ugyancsak egymással szemben 100 cm széles beugró pilléreket találunk. Az ásató szerint ezek a diadalív tartópillérei lehettek. Az épület belső padlószintje Ny felé lejt, ami az épület Ny-i falán pontosan kirajzolódott. A padló eredeti helyén levő kisebb töredéke in situ az ÉNy-i sarokban került elő és mutatta, hogy a padlószintet többször is megújították.305 A felső épület alatt sírkamra volt, melyet a kutatás helytelenül altemplomnak nevezett (Fülep 1987 33). Területe kisebb, de nem pontosan a felszíni épület közepe alatt helyezkedik el, hanem kissé É felé eltolódva. Ez a sírkamra három részre tagolódik. A keleti és a középső helyiség temetkezés céljára szolgáltak, a nyugati helyiségben pedig lépcső vezetett le a sírkamrába. A keleti és középső helyiségek együttes hossza 6,8 m, szélessége pedig 3,3-3,4 m. A sírkamra boltozata az ívesen záruló keleti falon nyugodott. Belső magassága 2,5 m lehetett, de boltozata beszakadt. A falak magassága a boltozat indításáig 180-200 cm. A keleti falban fülke található félköríves felső záródással és sík hátsó fallal. A fülke nem a fal közepére került, hanem kissé É felé tolódott. A K-i helyiség, vagyis a tulajdonképpeni sírkamra hossza 4,25-4,30 m. Festményekkel díszített falait simára vakolták. A helyiségben talált mindhárom szarkofág összetörve került elő. Legnagyobb a DK-i sarokban álló, Ny-K irányítású, faragott képekkel díszített márvány sírláda volt, mely mögött a D-i fal keleti részére és a K-i fal déli részére csak annyi vakolat jutott, amennyit a szarkofág mögé benyúlva fel tudtak kenni. Ezekre a falrészekre festmény sem került. A szarkofág rejtett, DK-i sarkának faragványát sem készítették el, ami arra utal, hogy eleve ide szánták. A másik két szarkofág mészkőből és homokkőből készült. A sírkamra padlóján a három szarkofág töredékei között 14 ember csontjai kerültek elő, vagyis egy-egy szarkofágba több halottat temettek, de azok beteltével körülöttük akár a padlón is hagyhattak lepelbe/bandázsba csavart holttesteket. A középső helyiség eredetileg előkamra volt. Vakolata durvább habarccsal készült, és sárgásabb, mint a sírkamráé. Festmény nem került rá. Ide vezetett a sírkamra következő részében megépített lépcsőlejárat, mely a felszíni épület padlójából indult, és amelynek nyomai a mai szervizfolyosó falában még láthatók. A sírkamra építésének folyamatát Fülep Ferenc írta le: a megásott, körbefalazott gödörbe az ásatáson megfigyelt lépcsős bevágások segítségével eresztették le a nagy márványszarkofágot. Ezután készült el a sírkamra boltozata, vakolata és kifestése (ezért nincs festmény és rendes vakolat a nagy szarkofág mögött, illetve a falfülke is elcsúszott É-i irányba), majd nem sokkal később az előkamra, melynek hozzátoldott jellegét más pécsi sírkamrák esetén is meg lehetett figyelni (I., XIX., XX.). Elképzelhető, hogy közvetlenül a temetést követő utómunkálatokhoz tartozott. A felszíni épület és az onnan levezető lépcső véglegesítése lehetett az utolsó fázis. A sírkamra szarkofágjainak behelyezési sorrendje világos. Először a márvány sírláda, majd későbbi szándékkal 305 Fülep Ferenc az apszisban oltárt feltételezett (Fülep - Bachman 1990).
