Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
78 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa nem. Az állványlyukak mérete 10x15 cm, mélységük 40-50 cm (Gosztonyi 1943 11 ).300 A fal téglái és kövei közti hézagokat kitöltő habarcsot vékony fadarabbal hézagolták. A padló balti szintje 154,83 m. Tégla másutt csak elszórtan, kiékelő szerepben fordul elő a falban. A falak mindenhol befelé csonkultak, külső élük magasabb, mint a belső. Mindez különösen erősen látszik ott, ahol az átlagnál vastagabbak, vagyis a keleti apszis délnyugati és délkeleti indításánál (Gosztonyi 1943 11-12). Tehát a keleti apszis mindkét indításánál - ahol az épület külső oldalán találkozik az északkeleti, illetve délkeleti apszisokkal - megfigyelhető egy-egy 50x50 cm széles támpillérszerű kiszögellés, mely felfelé haladva megszűnik. Az apszisok találkozása a fal belső oldalán kettős falsarkot (falvastagságot) eredményez (Fülep 1984 57). A falakon összefüggő vakolatnak vagy festménynek nem volt nyoma, noha freskódarabok az ásatások során a második járószintről előkerültek (Gosztonyi 1939A 102 1943 11, Fülep 1984 58). Török Gyula feltételezte róluk, hogy másik épületből kerültek oda (Török Gy 1968B). A Cella septichora bejáratánál a Ny-i záró fal D-i sarkát már Gosztonyi Gyula is megtalálta (Gosztonyi 1939A 102).301 Visy Zsolt ásatása során ismét előkerültek oldalfalai és egy helyén maradt padlótéglája. Ebből következtetve a belső járószintet is téglával akarták borítani. A lejtős térszinten egy Ny-i irányú ideiglenes, lépcsős bejáratra is lehetett következtetni, amelyhez eredetileg minden bizonnyal narthexet/porticust is terveztek építeni. Az előkerült ideiglenes lépcsőfokok 3 méter hosszan 1,5 m szintesést hidaltak át (Visy 2007C 118 2007D 144). A kapunyílás mintegy 2,4 m széles volt. Bár Gosztonyi Gyula két különböző korszak járószintjét határozta meg, a belső járószintek kérdése az első ásatás után még homályos maradt (Gosztonyi 1940A 56, Fülep 1984 57) és csak 2005-ben tisztázódott teljesen (Pozsárkó - Tóth I. Zs. - Visy 2007). A római járószint két rétegből állt: egy 8-10 cm vastag agyagos rétegből, mely részben az építési munkálatok során halmozódott fel, részben viszont a földbe süllyesztett épület padlójának tudatosan létesített vízszigetelő rétegévé vált a felette levő„terrazzo" alatt. A padlón Gosztonyi Gyula imbrex tetőcserepeket talált,302 ami megegyezik az építmények összeomlásának visszafelé történő szokásos folyamatával, vagyis először a tető omlik be, majd a falak romlanak le. Konzoltéglákról is beszámolt (Gosztonyi 1943 11 -12). Az épület tetejének elkészültére szerinte az is utalt, hogy az északi apszisokban megmaradt felhalmozott építési me- szet csak fedett, csapadéktól óvott térben tárolhatták. Ugyanez azonban azt is mutatta, hogy mégsem fejezték be teljesen (Fülep - Burger 1979 251), hiszen az építkezés utáni kitakarítás nem történt meg. A befejezetlenség további bizonyítékai a vakolatlan falak, az igazi járószint kiépítése nélkül hagyott, egyenetlen felületű, 20-40 cm vastag, meszes-homokos, lejtős belső padló, a csak ideiglenesen kiépített bejárati rész303 és esetleg a belülre építeni szándékozott sírok vagy szarkofágok nyomainak hiánya (Pozsárkó - Tóth I. Zs. - Visy 2007 87). A kutatás az épület kései datálhatóságát (5. század eleje) éppen a sírok hiánya miatt vetette fel (Tóth E 2001A 1133). Legkésőbbre tett kormeghatározását Kádár Zoltán (hun korszak - Kádár 1939 1), illetve Fülep Ferenc és Burger Alice (5-6. század - Fülep - Burger 1979 250 Fülep 1984 285) adták, ami azonban kevéssé valószínű. Elfogadhatóbb az építés idejének az 5. század legelejére való meghatározása (Visy 2013 15). Mivel a hétkaréjos épület a temető területén épült és földbe süllyesztették, már Gosztonyi Gyula is feltételezte, hogy az apszisok a sírok elhelyezésére készültek (Gosztonyi 1939A 102). Ezt a nézetet Fülep Ferenc is elfogadta és a részletek egyezése alapján a kölni (Colonia Agrippinensis) kilenckaréjos St. Gereon-bazilikát (Stettler 1957 Schmidt 2000 268-270 Ristow 2004 182-183) hozta fel legközelebbi analógiaként. A megtalált freskótöredékekről feltételezte, hogy római koriak és a Cella septichora esetleges felső szintjéhez tartoztak. Az apszisok lefedését félkupolás megoldással képzelte el, de ez helyi analógiák hiányában kétséges. Mivel az épület az ókeresztény temetőrészen épült, ezért valóban összefüggésben kellett lennie a temetkezésekkel. Alsó része föld alá került, ami csalhatatlan jele a sírkamráknak. Ugyanakkor nagysága, elhelyezkedése, keletelése, alakja és késői mivolta keresztény közösségi épületet sejtet, amelynek oktogonális belső tere alkalmas volt egyszerre sok ember befogadására is,304 akik a nagy keleti apszis felé fordulva temetői szertartásokon vettek volna itt részt. Az épület tehát valószínűleg közösségi temetői szertartások és az oldalapszisokba való temetkezés kettős funkcióját látta volna el, ha építését be tudják fejezni. 300 A lyukak nagysága feltehetően tükrözi a római pallérok által használt állványgerendák vastagságát, míg a lyukak sorai megmutatják a kőműves állások falazáskor alkalmazott magassági szintjeit (Fülep - Burger 1979 250). 301 A bejárat teljes feltárását Visy Zsolt végezte. 302 A 2005-2006. évi ásatás során már nem találtak tetőcserepeket. 303 A Cella septichora lépcsőit vízmosta árkok szabdalják, ami az építkezés félkész voltára utal (Visy2007C 118 2007D 144). 304 Oktogonális központi tér a Közel-Kelet néhány Justinianus-kori templománál figyelhető meg: például a jeruzsálemi Katshima-templomnál, a Kaisareiai Prokopios-templomnál és a garisimiTheotokos-templomnál (Sörries 2011 261).
