Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.35. XXXII. sírkamra (Cella septichora) 77 5.35. XXXII. sírkamra (Cella septichora) (illusztrációk:289.p. 5.35.1-5.35.4.) A Cella septichorát 1938-ban fedezte fel Gosztonyi Gyula (Gosztonyi 1943 10).293 Az épület területén két ásatás is folyt. 1938-40-ben Gosztonyi Gyula előbb Horváth Tibor, majd Török Gyula részvétele mellett kutatott itt (Gosztonyi 1938BC, 1939B, 1939C, 1939D, 1940B, 1943 10-14 Horváth T 1938, 1968, Török Gy 1968B, Radnóti, Gosztonyi 1939A 97, 1940A 56, 1943 10, Fülep 1969A 156, 1984 57-59 Fülep - Burger 1981 11-13), majd 2005- 2006-ban Visy Zsolt (Visy 2007A 8-9 PozsArkó - Tóth I. Zs. - Visy 2007 87-88). Az I. sírkamra után ez volt a második eset, amikor a helyszíni építkezési terveket ókeresztény emlékek előkerülése miatt jelentősen módosítani kellett. Már az első ásatás idején előkerült az épület belsejének nagy része és kiderült az is, hogy félig a pannon homokos altalajba süllyesztették (Gosztonyi 1943 11). A későbbi hitelesítő ásatás pedig már a modern feltárási elveknek megfelelően zajlott és pontosította a korábbi dokumentáció méretekre vonatkozó adatait, valamint választ adott olyan korábban nyitva maradt kérdésekre is, mint az épület földbe süllyesztésének mértéke. Gosztonyi Gyula kétféle módon rekonstruálta a bazilikát. Egyrészt Ejnar Dyggve után felülről nyitott centrális térrel (basilica discoperta),294 másrészt fedett, síkfödémes középrésszel. A középső tér boltozatos fedését annak nyújtott volta miatt kizárta, míg az apszisokat boltozattal képzelte el (Gosztonyi 1939A 100 1943 14). Fetter Antal rekonstrukciójában viszont a síkfödém hiányzik. Pasquale Testini az építményt a kultikus épületek közé sorolta és bazilika helyett egyértelműen mauzóleumnak nevezte (Testini 1980 655). Fülep Ferenc és Burger Alice pedig kétszintes épületről írtak, ahol az alsó szint a temetkezés, a felső szint pedig a bazilika szintje volt (Fülep -Burger 1979 250). Az eredetileg csak félig földbe süllyesztett hétkaréjos épület az eddig ismert legnagyobb épület a temetőben. Ma már 5-6 méternyire van a jelenlegi járószint alatt. A római időszakban az É-i fal kb. 4 méternyire, a D-i fal pedig kb. 2,5 m mélyre volt besüllyesztve a föld alá. Ugyanakkor az épület nem egy egységes lejtőre épült, hanem egy É-D irányú völgytalp oldalába. A belső meszes járószint szintén D felé lejtett, mivel vízszintezését még nem fejezték be. Az alapvetően centrális szerkezetű épület közepét egy szabálytalan nyolcszög alaprajzú terület alkotja (Gosztonyi 1943 125).295 Legnagyobb, azaz fő apszisa kelet felé néz,296 egyenes vonalú záró része és bejárata a nyugati oldalon van (a Káptalani Levéltár/Várplébánia épülete alatt). E zárórész a bejárattól délre az alsó kiegyenlítő téglaréteg alsó soráig maradt meg, a téglák felszíne jól látszik. A bejárattól északra magasabb falcsonk is előkerült. Az északi és déli oldalon 3-3 apszis helyezkedik el. Az épület külső hossza 22,67 m, legnagyobb külső szélessége 17,45 m.297 A keleti karéj átmérője 490 cm, míg a többi karéjé átlagosan 390 cm298. A megmaradt alapfalak vastagsága 95-125 cm között változik, legnagyobb megmaradt magassága az északi oldalon 420 cm,299 a déli oldalon 240 cm. Falai mészkőből épültek, a belső falsíkot faragott, nagyobb kövekkel rakták ki, míg a külső, föld alatti fal egyenetlen felületű, helyenként lépcsősen változó vastagságú. A fal belsejébe apróbb kövek vannak öntött falazással beépítve. A kőfalat kétrétegű, kiegyenlítő téglasorok tagolják. Az alsó kiegyenlítő téglaréteg a belső járószint felett 1,15 m magasan van, felette nagyjából további 1 m távolságban következik a második, majd a harmadik újabb 1 méterrel magasabbra került. E rétegek 2 sorban elhelyezett 5 cm vastag, szabályos római téglákból készültek. Egy téglasor a vastag mészhabarcs réteggel együtt tehát 25 cm vastag és a fal teljes vastagságán átvezet. A téglasorok közti távolság felénél a kőfalazat vízszintjét kővel egyenlítették ki, és ugyanitt létesültek a falra helyezett építkezési állványzat gerendáinak megmaradt lyukai a falban, melyek gondoskodtak az elkészült épület külső falát övező talajrétegek befelé történő lélegeztetéséről, szárításáról. Ezeket a lyukakat az első és második téglaréteg közt élére állított téglákból álló téglakeret veszi körül, míg a második és harmadik téglaréteg közti lyuksort már 293 A Cella septichora 1927. évi megtalálása valószínűleg téves adat (Gosztonyi 1943 12), ami Fejes György rendkívül hiányos közlésein alapult. Fejes ugyanis félköríves, de festett falakról tesz említést (Fejes 1927B), a festés pedig a Cella septichorára nem igaz. 294 Keresztény kötődésű basilica discoperta a jeruzsálemi Szent Sír-templománál épült először, tető nélkül összekötve a Mártíriumot és az Anastasist (Gosztonyi 1943 14 Fülep -Burger 1979 250 Vanyó 2005 73), de a közelebbi Salonában is van rá példa (Dyggve 1951 72 Sőrries 2011 352). 295 Az épület alaprajzának antik geometriai egyezéseit Nagy Mihály mutatta be (Nagy M 2002). 296 A kölni Szent Gereon épületnél is a K-i apszis volt a nagyobb. 297 A korábbi leírásban még 22,8 m és 17,35 m adatok szerepelnek (Fülep - Burger 1981 12). 298 Az oldalkaréjok mérete nagyjából azonos a Cella trichoral karéjainak méretével (Gosztonyi 1943 14). 299 Az É-i oldal alapozásának vastagsága a felső részen lépcsősen megvastagodik. Ez a statikai okokból kiszélesedő rész föld alatti kvázi Stylobat jelleget mutat. Valódi stylobat-„posztamens" maradt meg Hermopolis Magna-bazilikája alatt (Sőrries 2011 321).
