Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
76 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa Radnóti Aladár a Cella trichoral keleti oldalánál egy dél felé futó falat figyelt meg, mely hasonló falazású, de a pilléreknél mélyebbre alapozott volt. Szerinte mindez közvetlenül a Cella trichoral után épített konstrukció maradványa, vagyis a háromkaréjos épület egy nagyobb épületegység része lehetett és több építési periódusa volt (Radnóti 1955, Fülep 1984 53). A Cella trichoral épületét azonban sírok vették körül (R/25-31.- Dombay 1965, Lakatos 1954, Fülep 1984 53), melyek közül az R/27-29. számúak a beépített tégláik alapján középkoriak voltak, és a szűkülő végű R/31. sír is az lehetett. Az itt talált késő római épített sírok közül az R/25. esetében Fülep Ferenc még épített boltozatot is feltételezett (Fülep 1984 53). A pécsi Cella trichoral keresztény indíttatását az újabb kutatás megkérdőjelezi (Schmidt 2000 294). Az építmény temetőn belüli helyzete és formája a 4-5. században mégis inkább a keresztény lehetőséget valószínűsíti. 11-12. századi eredete mellett szólna (Tóth S 1973 621-622Tóth M 197442), hogy római kori leletekből kevés került itt elő (Gáspár 2002 87-88), az ásatáson rögzített viszonyok alapján úgy tűnhet, hogy a középkori falak a római kori padlószint alatt voltak (Fülep 1959A 402 1959B 78) és az épülettípusnak több 11-12. századi analógiája is van. Ugyanakkor a római padlószint alá futó középkori fal nem korábbi annál, hanem átvágja azt. A pécsi késő antik sírkamrák ásatása során máshol is kevés volt a tárgyi lelet (ez városi ásatásokra igen jellemző), és a Cella trichoral körül római kori sírok is voltak. Az épület irányításának kis eltérése az É-D tengelytől nem a Szent István tér középkori épületeivel, hanem a római sírkamrákkal egyezik meg. A háromkaréjos épületeknek rengeteg késő antik analógiája ismert. Pannóniában Aquincumból és Sirmiumból290, Itáliában Ravennából, Rómában (II. Sixtus sírja felett, illetve a S. Sotero, S. Sebastiano, S. Callisto és a S. Symphoro temetőkből), a Mediterráneum D-i részén (Sidi Mohammed el-Gabiui, Ksar-Hellal, Henchir-Redes, Karthágó-Bir Ftuha, Bin-bir- Kiliseh) stb. (Nagy L 1931 5-28 Gosztonyi 1943 85-92Testini 1980 657 Hudák-Nagy2005A 61 2005B 61 ).29' A római fürdőknek, palotáknak és villáknak is voltak világi használatú háromapszisos részei. A kereszténység pannoniai elterjedésével egyidejű egybeesés a 4. századi villák oldalán felbukkanó toldalék apszis vagy az épületekben feltételezhető külön kultuszhelyiség292 (Thomas E 1964 393), még inkább triclinia (Polo 2003). A trichora-alaprajz magánépítmények és világi középületek toldaléképületeként jelent meg először. Az albániai Butrin püspöki palotájában már keresztény környezetben láthatjuk (Mulvin 2002 36). A késő antik temetőkben önállóan álló példái valóban kereszténynek tekinthetők (Schmidt 2000 250 vagy például a római Domitilla-katakombában - Ferrua 1960 202-203). A legtöbb temetői háromkaréjos építmény Észak-Afrikában és a Balkánon található. Az 4-5. századi pécsi temetői épületek közül jellegében természetesen a Cella trichora2 rokonítható leginkább a Cella trichoral-gyei, de közel áll hozzá még a Cella septichora is (több karéj, földbe süllyesztették és a középkorban is használták). Más temetők cella trichoráival szemben egyedisége éppen abban áll, hogy eredeti támpillérei vannak, míg máshol legfeljebb csak hozzáépítettek vagy lizénák találhatók (Gosztonyi 1943 125). A támpillérek pedig itt ugyanúgy, ahogy az V. sírkamra esetén az építmény tetején kívül annak falazatát is támogatták, szétosztva a föld külső nyomását. Az épület falmaradványainak ásatások során megállapított adatai ugyanakkor pontosításra szorulnak (amire az egykori bejárat még nem kutatott részénél adódik a legtöbb lehetőség). A Cella trichoral építése a temetőrész ÉNy-i szélén való elhelyezkedése okán a 4. század legvégére, 5. század legelejére datálható. Kizárható tehát az épület középkori eredeztetése. A székesegyház Ny-i oldala előtti területen a 11. században már értelmetlen lett volna egy ilyen mélyre ásott, kisebb, É-D irányú épület létesítése (a lapos oltárkő éppen a keletelés helyreállítására került be a K-i apszisba a középkorban - Hudák -Nagy 2005A 61 2005B 61). Ugyanakkora 11. században épült székesegyház közvetlen szomszédságában a réginek számító Cella trichoral zavaró lehetett. A székesegyház Ny-i homlokzatfalába beépített statikai ív (Dercsényi 1947 206) leginkább az alatta levő Cella trichoa 1-hez tartozó K-i apszis miatti megerősítés szükségességével hozható összefüggésbe (Fülep 1984 296-298). A Cella trichoral valószínűsíthetően a tatárjárás alatt pusztult el (a Cella septichorát is ekkor rombolták le), ezután maradványait az épület eredeti antik rendeltetéséhez közelítve már újra sírkamraként használták tovább. Az előtér padlója alatt talált két K-Ny irányú kő-tégla sír mindkét vége összeszűkült - ami inkább középkori, mint római jelleg a temetőben -, valamint az egyik sírban 15. századi gyűrű és zseton is volt (Szőnyi 1927A 181, Fülep 1984 52-53). Ezeken kívül a betöltésbe még 14-15. századi gótikus kőfaragvány is bekerült (Nagy L 1938 34). tel együtt már valóban kupolás lefedést kapott (Franz 1989 67 72). 290 Háromkaréjos épületből Sirmiumban legalább négy darab volt (Milosevic 1971 Taf IV). 291 Rengeteg további példa: Artner 1958 Testini 1980 Actes 1989 III. A triconchos mint épületforma eredetéről és fejlődéséről: KurtoviC-FoliC 1997, Polci 2003. 292 Egyes kutatók szerint a nyugati provinciákban éppen a villák központi épületeiben elkülönülő helyiségek lennének a kereszténység első építészetileg megfogható jelei, vagyis az újonnan megjelenő apszisos helyiségek (Bowes 2008A 604), melyek nem feltétlenül az északi oldalon voltak.
