Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.31. XXVIII. építmény 73 ben és legmagasabban a Ny-i fal maradt meg, mintegy másfél méteres magasságban. A megmaradt falak teteje befelé indult, mutatva, hogy a sírkamrában egykor dongaboltozat volt, de az ásatás idejére beomlott. A falak kőből és mészhabarcsból készültek, rajtuk rózsaszínes vakolat van, mely legépebben az É-i falon látható (a párkánytól felfelé azonban már itt sem maradt meg). Az északi fal 35 cm, a déli fal 32-38 cm vastag. A Ny-i fal É-i vége 50 cm, D-i vége 70 cm vastag. A D-i fal nem maradt meg. A falak vastagságának különbsége abból adódhatott, hogy a Ny-i falba két boltíves, félhenger alaprajzú falfülkét helyzetek el egymás mellé. Dupla voltuk és Ny-i oldalon való megjelenésük elüt a temető többi sírkamrájától.280 (Hasonló irányt a II. sírkamra É-i sírja feletti lyuk, az R/ll/1. sír feletti falba épített rés, illetve a IV. sírkamra esetén a szintén Ny-i falba épült, de később megsemmisült esetleges loculus mutat.) A sírkamrában belül a falfülkék aljának szintjén egy 10 cm széles párkány fut körbe. Fülep Ferenc a sírkamra használatának első fázisában az É-i falhoz épült korábbi Ny-K irányú sírt rekonstruált a falon és a padlón látható nyomok alapján, melynek belső fala 25 cm széles lehetett. A sír valószínűleg vízszintes lefedését a belső fal és a párkány tarthatta. A fülkék száma alapján elképzelhető, hogy a sírkamra D-i falához már a tervezésnél is szándékoztak egy további sírt építeni (bár a fülkék száma és a sírok száma közt nem mindig van összefüggés). A sírkamra DNy-i részén később egy új sírt helyeztek el (G/26.), ami a Ny-K irányt mutatja. Az új gyermeksír 125 cm hosszú, 45-50 cm széles és 70 cm mély. Falainak sárgás-homokos habarcsa jól elválik a sírkamra falától. Valószínűleg nagyméretű, vízszintesen elhelyezett téglákkal fedték le. A korábbi sír a pécsi sírkamráknál szokásos módon a bejárattal szemben levő fal mentén feküdt, emiatt eltért a „szokásos" Ny-K iránytól. A későbbi gyermeksír megkapta a Ny-K irányítást, de emiatt az oldalfal mellé került. A sírkamra szokatlan irányítása miatt tehát mindkét sírnál el kellett térni a fősírok elhelyezési tradícióitól. A korábbi sír esetében inkább a főfal mellé való helyezéshez ragaszkodtak, míg a későbbinél inkább a Ny-K-i irányítást részesítették előnyben. Ez alapján a korábbi sírt a 4. század középső harmadára datálom, amikor a keresztény sírok irányítása még nem volt egységesen Ny-K. E korai datálás mellett szól az első sírral egy időben épült sírkamra irányítása (fülkék Ny felé), mely rokonítható még a temető XV. számú, ÉNy-DK tájolású építményével is. A később létesített gyermeksír viszont már az 5. században kerülhetett a helyére (Fülep - Burger 1979 254). A sírkamrához igazodik a körülötte épült sírok többsége, kettőt azonban elmetszett (G/27., illetve a sírkamra ÉNy-i sarkánál található másik sírnak - melyet a G/32. sír is felülrétegez - Fülep Ferenc nem adott külön számot), vagyis ebben az esetben nem teljesen érvényesül a sírkamrák„elsőségének"a temető területén általában megfigyelhető szabálya.281 Legalább az a két sír tehát korábbi volt, mint a sírkamra. Ugyanez nem feltétlenül érvényes a sírkamra körüli összes sírra, hiszen némelyik igazodott hozzá. Elsősorban a DNy-ÉK irányítású G/31. sír és esetleg egy korábbi sírt elmetsző G/32. sír tartható a sírkamránál későbbinek. Ugyanitt, a XXVII. sírkamrától Ny-ra előkerült egy festett, épített „kettős sír" (ikersír, G/1-G/2. Fülep - Burger 1981 54), mely jellege alapján inkább sír, mint sírkamra, bár a szakirodalom időről időre sírkamraként tárgyalja (Fülep 1984 76, Katona 2000). Ez a sír azonban a számozott sírkamrákra jellemző épületrészek hiánya miatt nem illik bele azok sorába, így jelenleg külön számot nem kapott. A sírokban talált festmények leírását lejjebb adjuk meg. 5.31. XXVIII. építmény (Illusztrációk: 288. p. 5.31.1-5.31.3.) A XXVIII. számú építmény a temető területén eddig ismert legdélibb épület. Felmenő falának csonkja 2004- ben, a szerző ásatásán került elő. A megmaradt részletből sem pontosabb korát, sem pedig rendeltetését nem lehetett meghatározni. Alapozásában a kövek ferdén való berakása okán itt is az opus spicatum jelleg fedezhető fel, míg a felmenő falcsonk mészhabarccsal összekötött, szépen faragott kváderkövekből állt. Felmenő falaiból következően egy felszíni építmény maradványairól van szó, amely alatt, illetve belsejében ásatás nem történt, így nem tudjuk, hogy volt-e ott sírkamra is. A két előkerült fal ugyan nem ér össze és kiszerkesztett kapcsolatuk 90°-nál kisebb szöget mutat, egymáshoz való tartozásuk mégis valószínűsíthető. Az ÉNy-DK irányú falszakasz hossza 14,4 m, szélessége 60 cm. Az alapozás mélysége eléri az 1 métert, a legnagyobb megmaradt felszíni rész pedig a 75 cm-t. A K-Ny irányú fal megmaradt teljes hossza 3,95 m. Ennek a falnak a nyugati vége 165 cm hosszan az omladékosság miatt kiszélesedik. A falalapok szélessége és mélysége teherhordásra alkal280 A falfülkékbe az ásató edényeket feltételezett, amit a kutatás a keresztény kötődéssel együtt megkérdőjelez (Schmidt 2000 296). 281 A XXVII. sírkamrához hasonlóan a VII. és XVI. sírkamra is metszett korábbi sírokat.
