Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.18. XIV. sírépítmény -5.19. XV. sírépítmény (Ny-i apszissal) 65 ebbe a XIII. sírépítmény 3. fázisát. Az apszisban található mensa nem eucharistia bemutatására szolgált,263 hanem évenkénti megemlékezések, lakomák, refrigeriumok céljára. Az épület tehát nem feltétlenül keresztény rítus számára készült, de végül már biztosan keresztények használták.264 Pogányok és keresztények egyaránt temetkezhettek itt és körülötte (NagyT 1987-88 227) - de nem egyszerre. 5.18. XIV. sírépítmény (Illusztrációk: 285. p. 5.18.) Fülep Ferenc ásatásán, 1968-70-ben a Szent István tér 12. szám alatt, a pezsgőgyár udvarán egy középkori gótikus templom romjai mellett előkerült egy sírépítmény jó megtartású, Ny-i fala („6. fal"), ÉNy-i sarka és É-i falának keleti része („7. fal") (Fülep - Burger 1981 38 Fülep 1984 92). A Ny-i fal teteje 210 cm, alapozása pedig 280 cm mélyen volt a mai járószint alatt. Az alapozást kevés meszes kötőanyaggal készítették, az alsó két sor téglát opus spicatum technikával rakták le, míg felette egy kősor következett kötőanyaggal, legfelül pedig két sor vízszintesen lerakott tégla maradt meg. Az É-i fal 60 cm széles alapozása 242 cm mélyen volt, felette a fal szélessége 45 cm. A megmaradt Ny-i fal D-i végében az ásató 242 cm mélyen a küszöböt is megtalálta, mely alapján Ny-i bejáratot feltételezett. A belső járószint magassága megfelelt a küszöbének. A külső római járószint vonalát egy vékony fehér réteg mutatta. Az építmény körüli sírok ez alatt a szint alatt voltak és az építmény megmaradt részei alapján igazodtak ahhoz. A vegyes anyagú és technikájú falazás, valamint a sírok mélyebb szintje miatt - amennyiben valóban római kori falakról van szó - az építmény inkább a felszíni típusba tartozna. Valószínűsíthető K-Ny tájolása viszonylag késői, 4. század végi datálást engedélyez, bár az ismert falrészlet nem metszett korábbi sírt. 5.19. A XV. sírépítmény (Ny-i apszissal) A Szent István tér 12. - Apáca u. 14. szám alatti területet Fülep Ferenc ásta 1968-70 között. Ekkor találta meg az L/42. sír feletti Ny-i apszisú, általa kápolnának nevezett XV. épület maradványait (Fülep 1984 105-108). A felszíni építmény és az alatta levő sír (L/42.) falai nem épültek egymásba, sőt irányításuk is némiképp különbözik. A sír inkább Ny-K tájolású, míg a fölé helyezett épület ettől néhány fokkal eltér ÉNy-DK irányba.265 Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a nagyjából 3,5x3,5 m kiterjedésű négyzetbe foglalható építmény a téglákkal vízszintesen fedett L/42. sírhoz tartozik, mely a téglapadló alatt 125 cm mélyen volt. Az épített sírban Fülep Ferenc koporsó nyomait figyelte meg, illetve a sír Ny-i végében üres hely maradt a lábak és a sír vége között (Fülep 1984 151). Az építmény elkészültekor az L/2. külső sír már létezhetett, mivel annak ÉK-i sarkát az építmény felülrétegzi. Időrendben először az L/42. sírt készítették el és utána az építményt, melynek alakja kicsinyítve hasonló a közeli XIII. számú épület vagy akár a ságvári II. sírkamra (Burger 1966 154) „megnyújtott apszisához", azok tájolása azonban nagyjából É-D irányú. Az ásató az épület egyenes záródású DK-i végén Ejnar Dyggve salona- manastririne-i rekonstrukciója nyomán (Memoria with apse, Dyggve 1934 239, Grabar 1946 1114) elképzelhetőnek tartotta egy oszlopos bejárati rész meglétét, ahonnan 1 -2 lépcsőn át lehetett bejutni az épületbe. A félkör alaprajzból következtetve félgömbös tetőzetre gondolt. A falakat kívül-belül vakolták. Fülep Ferenc a közeli, XIII. számú épület alapján padozatot vagy mensát feltételez az apszisba, amit a sír látogatói használtak volna. A csak apszis térrel rendelkező félkör alaprajzú építményből később még kettő előkerült a temető területén, de azok alatt már sírkamra volt (XIX-XX. sírkamrák), míg a XV. számú épület alatt csak sír. A pécsi XV. sírépítmény mindenképpen a temetői rítus számára épült, de kis mérete és„szabálytalanabb" körvonalai alapján elképzelhető, hogy nem is memória-épületről, hanem csupán egy mensa- vagy téglaplaccot körülvevő sírkerítés maradványairól van szó. Irányítása alapján viszonylag korainak tekinthető és keresztényekhez való tartozása is kétséges. Kormeghatározása az épületek irányításbeli eltérése ellenére is a XIII. építmény korai fázisá263 Flelytálló az a nézet, miszerint az építmény nem keresztény misék és eucharistia bemutatására, hanem halotti kultusz elvégzésére épült, így a belső félköríves rész nem is oltár, hanem mensa (Schmidt 2000 299 Tóth E 2006A 75). Bár az eucharistia eszkatológikus lakoma (Dolhai 2001 148), mégsem a temetőben volt az elsődleges helye, ugyanúgy, ahogy az agapénak sem. 264 A XIII. sírkamra ÉNy-i szomszédjaként, a vele azonos időszakban létesített XV. sírkamra (L/42.) építéstörténete jó ösz- szehasonlítási lehetőséget szolgáltat. Ott a sír fölé tudatosan építettek egy szabadtéri mensát. 265 A 4. század 2. felére datált kölni ún. Severinus-kápolna (Bau A), az aargau-i cella memoriae apszisa, és a kölni St. Gereon-kápolna főapszisa is nyugati irányba nézett (Schmidt 2000 265-266 269 274).
