Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
66 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa hoz köthető, hiszen egymás mellett voltak és sírjaik azonos tájolásúak. A XV. temetői épület a 4. század közepéig megépülhetett. 5.20. XVI. sírkamra (Illusztrációk: 286. p. 5.20.1-5.20.4.) Az Apáca u. 8. szám alatt található ún. Közösségi sírkamra vagy Csoportos temetkezési hely épületmaradványa (G/4./A-D, illetve G/4/a-j. sírok - Fülep 1969B 1984 79-81 Fülep - Burger 1979 252-253 1981 54-55).2661958-ban tárta fel Fülep Ferenc egy nagyobb sírcsoport sírjaival és sírkamráival együtt. A nagyméretű, kőből és téglából épült, É-D tájolástól 86 fokkal eltérő föld alatti helyiségében 14 Ny-K irányú sírt rekonstruált (Fülep 1969B 1984 78-81, Hudák - Nagy 2005A 13 2005B 13). Kőből és téglasorokból épített falai 183-219 cm magasságban maradtak meg, felettük téglaboltozat volt, melynek indítását a K-i falban eredeti helyén maradt két nagy tégla mutatja. Ezen téglák által kiadott ívből kiszerkesztve 320 cm körül lehetett a belmagasság. A sírkamra belső hosz- sza 8-8,2 m, belső északi szélessége 4 m, déli szélessége 4,1 m. A falak vastagsága átlagosan 65-85 cm. A falakat belülről téglaporral kevert meszes habarccsal vakolták, festmény nem került rájuk. Az északi falban egy-egy lyuk volt 110 cm, illetve 118 cm magasan. A bejárat a déli oldalon nyílt a mai járószint alatt 60 cm mélyen. Szélessége 76 cm, küszöbét egy darab kőből faragták ki, melyen az egykori ajtó tengelyének nyomai megmaradtak. A déli fal belső oldalán, a küszöb vonala alatt 25-30 cm széles, elsimított felületű vakolat volt, mely alatt barázdák maradtak, jelezve a 3-4 tagból álló lépcső egykori helyét. A bejárati küszöb szintje 120 cm-rel volt magasabban, mint a sírkamra belső járószintje, vagyis körülbelül 3-4 lépcsőn lelépve lehetett bejutni a helyiségbe. A keleti fal egy modern csővezeték fektetésekor erősen megrongálódott. A DK-i sarkától északral 10 cm-re, a K-i fal külső oldalán egy átvágásszerű hiátus keletkezett, amely elvékonyította, de nem vágta át teljesen a falat. A belső járószint 215-230 centivel van mélyebben a mai járószintnél. A padló a D-i oldalon teljesen eltűnt, az É-i részen azonban a mészhabarcs és a belenyomott padlótéglák nyomai is megmaradtak. Az ÉK-i sarokban néhány tégla is feküdt. A sírkamrában faszén és hamu maradványai utaltak arra, hogy később tüzet gyújtottak itt, mégpedig a padló feltörése után. A sírokat az ásatás során már nem találták meg, de helyük a sírkamra falán kirajzolódott. Ezek alapján Fülep Ferenc következtetni tudott alakjukra, méretükre és számukra. Az ÉK-i sarok É-i falán belülről egy téglafalat lehetett azonosítani, melyhez a saroktól mérve 205 cm hosszan és 55-60 cm magasan az É-i falon illesztés helye fut végig. Efölött 12-15 cm széles fehéres sáv látható. Az illesztés nyomai az északi falon 160 cm hosszan és 50 cm magasan láthatók, fölöttük ugyanolyan fehér sávval. A Ny-i falon az egykori sírládák illeszkedéseinek nyomai végig szabályos távolságokban követik egymást, míg a sírok helyét keretező illeszkedést finoman simított rózsaszín vakolat váltja, jelölve a Ny-K irányítású sírokat. Fülep Ferenc a nyomok alapján a Ny-i fal mentén összesen 10 sírt rekonstruált. Hasonló illeszkedési nyomok láthatók a D-i falon 170 cm hosszan, 60 cm magasan, felettük a 15 cm széles fehér szalaggal. Mindezek az illeszkedési maradványok egykori sírok helyére utalnak. A K-i fal felületén 4-5 további elkülönülő illesztési helyet és köztük négy téglalap alakú, simított vakolatrészt talált Fülep Ferenc, aki ebből az előző tízen túl négy további, falhoz kapcsolódó sírra következtetett. Az É-i falon a Ny-i és K-i sírládák helyei közt egy 30-35 cm keskeny rész maradt, mely a sírkamra közepén futó folyosó szélességét adta meg. A sírok magasságát a vakolaton talált fehér szalag mutatta, vagyis a sírokat habarccsal fedett nagy, vízszintes téglákkal zárták le. A két szellőzőnyílásból Fülep Ferenc arra következtetett, hogy a sírkamra legalább félig földbe volt süllyesztve (Fülep 1969B kép: 9-10). A falak alja kevésbé volt szabályos, mint a felső rész. Belül mészhabarccsal, kívül azonban részben csak sárga agyaggal voltak megkötve. Az ásató szerint az alsó agyaghabarcsos rész a római járószint alá került, vagyis az épület csak 1 m mélyre volt lesüllyesztve. Ugyanakkor a római kori külső járószint lejtett, így az épület déli végénél körülbelül 20 cm-rel volt mélyebben, mint az északinál, így az É-i fal„szel- lőző lyukai" még mindig 10 cm-rel a járószint felett maradtak. Valószínűleg azonban azok teljesen a föld alatt voltak, mint az V. sírkamra vagy a Cella septichora esetében a falakban meghagyott kőműves állások lyukai.267 A dongaboltozat is arra utal, hogy a XVI. sírkamra részben vagy egészen a föld alatt volt. A déli oldalnál az egykori külső járószint a 18. században odaépített ház miatt már nem volt megfogható. A bejárati küszöbhöz képest 20-25 cm-rel volt mélyebben. 266 A XVI. sírkamra teremszerű jellegével közel áll az őskori értelemben vett természetes vagy mesterséges föld alatti hypogeum temetkezési helyiségekhez. Ókeresztény előzményei a Róma városi nápolyi katakombák kisebb termei és az észak-afrikai, illetve szicíliai nagyobb föld alatti temető termek (Vanyó 1988 71). A sírok épületen belüli soros elrendezése okán a churi sírkamrával hozható párhuzamba (Schmidt 2000 295), azzal a kitétellel, hogy ott a sírok közt nincs közlekedő folyosó. 267 Ilyen kőművesállások 4. századbeli ábrázolása láthatóTrebius lustus hypogeumában.
