Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
64 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa Az épület belsejében, a járószint alatt sírok voltak258, melyeket az épület külső falai nem metszettek, de a belsők igen. Ezek közül az L/4. sír nem volt közvetlen szuperpozícióban, de többször temetkeztek bele (L/4a-b-c sírok). A későbbi testet a korábbiakra helyezték, illetve a korábbi maradványokat mésszel öntötték le. Az L/4c esetében halotti lepel használatát figyelte meg Fülep Ferenc (Fülep 1984 151). Az L/40. gyermeksír sem volt közvetlen szuperpozícióban. Az L/43. belülről vakolt sír felett - amelybe három embert is eltemettek (L/43a-b-c sírok) és a korábbi csontokat félrekotorták - azonban a 15-16. számú belső falak voltak. Az L/43. sírba való temetkezések korát Fülep Ferenc 320 és a 4. század közepe közé tette, míg a felettük levő belső falakat a 4. század közepe utánra. Az L/45. sír az apszis vagy mensa alatt volt. Ezt a sírt is felnyitották és végül összesen 5 halottat temettek bele (L/45a-b-c-d-e.), a korábbi csontokat itt is félrekotorták. Az L/45a esetén textil maradványt is találtak (Fülep 1984 156). Az építmény padlója alatt és az épület körül levő sírok háromféle irányítása ismert. A sírok többsége Ny-K, míg körülbelül 16 sír ÉNy-DK-i, néhány pedig DNy-ÉK-i tájolású. Két szuperpozíció alapján halvány jele van annak, hogy irányításuk DNy-ÉK felől fokozatosan, ÉNy-DK, majd Ny-K felé fordult, ugyanis az L/66. Ny-K tájolású sír már metszi az L/67. DNy-ÉK tájolásút.259 Feltűnő, hogy a XIII. sírkamra ÉK-DNy irányára merőlegesen igazodik a benne található mindegyik sír, vagyis az ÉNy-DK irányítás felé eltolódó csoportba tartoznak.Tehát kro- nológiailag itt az épület korai fázisa és az ÉNy-DK irányú sírok260 összekötése adott (az épület első fázisának alapfalai egyetlen sírt sem metszenek). A 321-363 közé keltezhető érmek alapján az épület alatti első sírok az épület első (pogány?) fázisával együtt a 4. század közepére datálhatok (Fülep 1987 38), az utolsó betemetkezé- sek pedig a 360-as vagy 370-es években zajlottak.261 Ezt követné a mensa és az épület megépítése, majd a körben megjelenő Ny-K tájolású sírok, legvégül pedig az épületbelső átépítése.262 Fülep Ferenc az L/45. sírba való betemetkezések között az oldalra tolt korábbi csontok alapján 30 évnyi használati időszakot feltételezett, így az L/40. sír fölé épült belső falak és az L/45. fölé épült mensa kora is későbbre csúszhat. Az épületbelső átépítésére tehát a 4. század végén - 5. század elején kerülhetett sor. Összegezve, az épület alatti többször használt sírok lehettek az elsődlegesek. Ezek fölé épült temetői szertartáshelyként az épület és mensája. Legvégül az épületbelső megújítása következett a térleválasztó falakkal. A legkésőbbi időszakban való építkezéseket és átépítéseket kereszténynek tarthatjuk a temetőben, beleértve 258 Sírépület alatti sírok Pannóniától Ny-ra is előkerültek (például Chur). A szintén svájci Schiers 5. századi temetői építményénél még több hasonlóság fedezhető fel, hiszen ott az épületben levő földsírok mellett egy fallal leválasztott belső sarok nyomai szintén megmaradtak (Degen 1972-73 395). A bejárat mellett hasonló térleválasztás figyelhető meg Rifnik későbbi ókeresztény templománál is (Cambi 1978 142). Alsóhetény I. mauzóleumában pedig a mensa oszloptalapzata és faasztal maradványai kerültek elő (Tóth E 1987-88 42). Rómában a Miltiades-kápolna falai mentén körbefutó padok a nők elkülönítésére szolgáltak, illetve a Szent Ágnes-temető föld alatti bazilikájában is hasonló feltételezhető. A nemek szerinti elkülönülést egy vatikáni felirat is megerősíti: a bazilika bal oldala senatorium, jobb oldala a matroneum, de valójában már az 5 külön bejárati ajtónál szét kellett válni: a Porta ludicii a halottas menetek számára (az égi ítélet nem tévesztendő össze a pogány basilica világi ítélkezőhely funkciójával), a Porta Ravenniana férfiak számára, a Porta Romana a nők számára, a Porta Guidonea a zarándokok és látogatók számára, míg a Porta Argentea (vagy regia Maior) a főkapu volt (Lanciani 1892 137). Umm al-Rasas Pál-templomának D-i oldalán is három ajtó volt (Sörries 2011 304). A nőknek időnként külön rituális szerep is jutott (nők éneke az eucharistia bemutatása során: Nyssai Szí Gergely: Vita Sanctae Macrinae 22; lámpagyújtás rítusát végző nők: Bowes 2008B 205). A templomokban azonban nem feltétlenül csak a nők különültek el, hanem a katekumenek vagy a gyerekek is (néha külön piscinát építettek gyerekeknek és felnőtteknek), míg a szüzek (Istennek szenteltek) kimondottan kiemelt helyet kaptak csakúgy, mint az előkelők az oltár közelében (Marucchi - Vecchierello 1935 101 175 239 356). A templomon kívül is jelen volt a nemek szerinti elkülönülés, például a paloták banquet termeiben (Polci 2003 86). 259 Az L/91. ÉNy-DK tájolású sír egy leginkább Ny-K irányú sírt vág át. Mivel azonban az L/91. egy gyereksír, nem gondoljuk, hogy az ÉNy-DK tájolású sírok általánosan későbbiek lennének a Ny-K irányúaknái. A sírok néhány fokkal való eltérése nem feltétlenül csak asszinkronitásra vezethető vissza, hanem akár a temető belső domborzati viszonyaira is vagy a temetési szertartások idejének napszakbeli különbségeire. Az L/36. jelű sír szintén szuperpozícióban volt az L/36A. jelű sír felett, de ez utóbbi pontosabb tájolását az ásató nem adta meg. 260 ÉNy-DK irányú sírok az épületben és körülötte: L/1., L/3., L/18., L/88-89., L/93., L/96-97. és az L/103-104. Ezek kimondottan igazodnak a XIII. sírépülethez. 261 Máshol Fülep Ferenc későbbre datálta az utolsó temetkezést (Fülep - Burger 1979 255). 262 A 4. század folyamán a temetői épületek irányításában évtizedek alatt megtörténő változások a kölni St. Gereon- kápolnánál is megfigyelhetők. A sírok ÉNy-DK irányítása nagyjából megegyezett a mellettük levő korai sírkamra irányával, majd föléjük épült a Ny-K irányítású kilenckaréjos épület. Basel-Aeschenvorstadtban és Chur-ban a temetők használata során a sírok irányítása É-D-ről Ny-K irányúra változott. (Schmidt 2000 269 274 278).
