Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
62 5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa Szőnyi 1907 10 Gosztonyi 1939A 116, 1943 31, Kiss A 1914 Fülep 1984 64). A leírás alapján festett volt: „...Dum verő pro fundamento Collegii Jesuitarum quod modo assurgit [...] in cryptam fossores incidere picturis intrinsecus variegetam" (Szerdahelyi 1770 230). A tudósítás szerint a benne talált emberi koponya mellett lófej is volt,255 egyéb csontokkal együtt (caputhumánum simuletequinum cum aliis ossibus), amiből akkor egy római hadvezér sírjára következtettek. Szőnyi István a lófej miatt népvándorlás korinak tekintette. A lófej valóban utalhat egy szokatlan környezetben történt avar vagy honfoglaló temetkezésre. Másrészt viszont analógiaként felhozható a XIX. sírkamrában talált állatcsontváz, mely nem az antik időszakban került oda, hanem a sírkamra középkori felnyitásakor bekerült állat maradványa volt. Az 1716. évi sírkamra esetében tehát nem dönthető el, hogy a római sírkamrába később bekerült lócsontok népvándorlás kori temetkezésre vagy középkori „szemetes gödörként" való használatra utalnak-e. Mivel a sírkamrák a temető keleti részén később jelentek meg, mint a nyugatin, ezért az építés idejét feltételesen az 5. század legelejére tehetjük és festett volta alapján ókeresztény jellegére gondolhatunk. A sírkamrát az 1706. évi építkezés során valószínűleg elrombolták. 5.16. XII. sírépítmény (kettős sír) (illusztrációk:285.p.5.16.) A Széchenyi tér 13. számú ház falától délre 9,5 m-re és a Hunyadi utca (régebben Inczédy D. u.) sarkától K-re 3,3 m-re (Hrsz: 3246.) 1927-ben, csatorna létesítésekor bolygatott állapotban került elő egy föld alatti sírépítmény.256 Két kőből és téglatörmelékből épített sírláda volt (R/194—195), melyek közül az egyiken (R/194) festés nyomai maradtak meg (Fejes 1927AC, Szőnyi 1927BC, JPMÉ Adattár 221, Nagy L 1938 40, Gosztonyi 1939A 118 1943 32-34, Fülep - Burger 1981 76-77 Fülep 1984 67). A festett sírláda méretei: 195x60x80 cm. A kiemelt sírládát 1927-ben a városi múzeumban állították ki. A benne talált festés állítólag állatokat ábrázolt. Nem sírkamráról, hanem csupán két egybeépített sírról van szó (Gosztonyi 1943 34 NagyT 1987-88 226). Mivel az épített sírok a temető keleti részén később jelentek meg, mint a nyugatin, ezért a készítés idejét feltételesen az 5. század legelejére tehetjük. 5.1 7. XIII. temetői épület (Illusztrációk:285. p. 5.17.1-5.17.2.) A Szent István tér 12. - Apáca u. 14. területét - mely részben a mai pezsgőgyár komplexumát takarja - 1968 és 1972 között kutatta Fülep Ferenc (és Kováts Valéria). Több mint száz sírt tártak fel. Az Apáca u. 14. számú ház kertje alatt 1969-ben kiásott XIII.„sírkamra" (Fülep - Burger 1981 37 Fülep 1984 99-107) tengelye ÉK-DNy irányt mutat. Apszisa ÉK felé záródik, bejárata pedig DNY felé néz. Ny-i fala azonos az egy évvel korábban megtalált ún.,,2. fallal". Fülep Ferenc 1969-től végül az épület K-i és Ny-i falait, valamint az azokat összekötő apszist együttesen,^, falnak" hívta, míg a D-i fal bejáratának Ny-i részét „11. falnak" a K-re levő részét pedig„12. falnak nevezte". A szentély belső körívét alkotó fal Ny-i oldalát 13., K-i oldalát pedig 18. számmal látta el, a szentélyrészt záró a 14. számot kapta. Az épület K-i falából befelé induló rossz falazású, 35-55 cm széles és 40 cm magas K-Ny irányú fal lett a 15., amely az épület déli falával párhuzamosan, attól É-ra 220-240 cm távolságban fut. Ennek D felé forduló folytatása a 16. fal (iránya azonos az épület K-i és Ny-i külső falainak irányával). A 15. fal csatlakozik ugyan az épület K-i falának vakolt belső oldalához, de csak később épült hozzá. Az ásató szerint a 15. fal és a 14. fal tetejére később felhúzott kősor struktúrája azonos. A 15. fal teteje 40 cm magasan a padlószint fölé nyúlik, és egységes magasságából arra következtetett, hogy itt csupán egy párkányfalról van szó, mely a közös légtér mellett is leválasztotta az épület DK-i sarkát a belső térből. A 15. faltól É-ra a 2. fal belső része megégett, mintha tűz általi rombolás vagy egyszerűen csak egy világítóeszköz nyomát őrizné. Az utolsó, 17. számot az épület D-i falától 140 cm távolságban É-ra fekvő rövid, K-Ny irányú falszakasz kapta, melynek iránya megegyezik a 11-12., 14. és 15. falak irányával. Mivel az egymással 90°-os szöget bezáró, minimális alapozással rendelkező 16-17. falak építéstechnikája és alakja azonos, valamint a 16. fal Ny-i oldala és a 17. fal D-i oldala vakolva volt, feltételezhető, hogy összeérve egy külön fülkét határoltak az épület D-i részén belül. A falak felszíni részének alja a korábbi padlóra, és a 43. számú sír fölé épült, így későbbi betoldások. E megállapításhoz annyit lehet hozzátenni, hogy a későbbi falak építői valószínűleg már nem számoltak az alattuk levő korábbi sírokkal. A belső járószint töredéke az épület DNy-i sarkában 150,15 m balti szinten megmaradt, de rajta és felette a 2. fal felületén égésnyomok is voltak. 255 A III. sírkamra ásatása során is előkerültek lócsontok. 256 Pontos helye nem ismert, térképen való ábrázolása a becsült elhelyezkedését mutatja.
