Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.12. Vili. sírkamra 59 ri külső járószint mélysége 70 cm, a déli végénél pedig 100 cm volt, vagyis a külső járószint dél felé lejtett. Az északnyugati sarok falának alapozási mélysége 342 cm mélyen volt. A sírkamra kőből épült. Északi végében, a sír feltételezhető helye felett a keleti és nyugati felmenő falakban kettő-kettő 30-35 cm széles boltívindítás bekötésének nyomai maradtak meg. A boltívindítások felett a padlótól számítva 230 cm magasságra (azaz a külső római járószint magasságában) egy 25-30 cm széles vízszintes vájat húzódik mind a nyugati, mind pedig a keleti fal belső oldalán. A megismert részleges adatok alapján feltételesen helytállónak tartjuk az állítást, miszerint a boltindításokból és vájatokból a sírkamra boltozata feletti egykori felszíni cubiculum szintjére következtethetünk (Fülep 1984 55), így eddig a Cella trichora2 mellett ez lenne az a másik sírkamra a temető területén, ahol a felszíni építmény falai a föld alattiak szerves folytatásaként nyúltak fel. Ugyanakkor a boltívindításokból kikövetkeztethető ívbordák vonala felett közvetlenül következik a lefedés (ellentétben a többi pécsi sírkamrával, ahol a sírkamrák boltozata és a felette levő cubiculum padlója közt még kőpakolás vagy földfeltöltés is volt), vagyis a VI. sírkamra feltételezhető vízszintes teteje egyben a felszíni építmény padlója volt. A„kőlapok- kal"történő lefedés maga nem érhetett el az északi falig, mivel a Ny-i és K-i falakba vájt vízszintes vájat fél méterrel az északi fal előtt véget ér, így nem lett volna hová beilleszteni a fedőlapokat. Emiatt Fülep Ferenc a lejárat problematikáját is idevonva felveti a lehetőséget, hogy a kőlap felemelhető függőleges lejárat volt a két boltívborda között. (Fülep 1984 55). A sírkamrákból nézve a boltívbordák egyfajta arcosoliumként is szerepelhettek az ásatás idejére már eltűnt, de valószínűleg egykor a sírkamra végében elhelyezett sírok felett. A boltívek téreloszlása alapján helyesnek tűnik Fülep Ferenc azon következtetése, hogy a sírkamra északi végében két Ny-K irányítású sírt építettek egymás mellé (Fülep 1984 55). A sírkamra keleti külső oldalára merőlegesen egy 56 cm széles kelet felé 275 cm hosszan továbbfutó fal csatlakozik (Fülep 1962 25), mely az ásatási megfigyelések alapján a sírkamra falával egyidőben épülhetett. Ugyanakkor a fal alapja a római szint alá csak 46-60 cm mélyen lett beásva, vagyis az ásató szerint a falmaradvány a felszíni épület narthexének északi részéhez tartozott. Az oldalsó előfolyosót ábrázoló rekonstrukción is így látható (Fülep 1963 82). Ebben az esetben körülbelül 2-3 lépcsőfoknyi magasra kellett fellépni a külső járószintről a narthexen keresztül a cella memorae belsejébe (Fülep 1984 55). A kelet felé futó fal egy fejjel Ny felé irányított gyermek sírja fölé épült (R/32 Fülep - Burger 1981 20 Fülep 1962 34). A fal szuperpozíciója a keletelt sír felett mutatja, hogy már a sírkamra létesítése előtt is lehettek itt késői, 4. század második felében létesített sírok. Mindez azzal a ténnyel együtt, hogy a sírkamra az eddig ismert legészakibb temetői épületként a várostól legtávolabb kapott helyet, a sírkamra késői keltezésére utal. Pontosabb kormeghatározását Fülep Ferenc a Cella trichoral korához igazította (Fülep 1984 160), ami biztosan ókeresztény építmény és valószínűleg a 4. század végén épült. Amennyiben tehát a VII. sírkamra ehhez képest későbbi, úgy megépítése a 4. század legvégére (NagyT 1987-88 224), Kr. u. 400 körűire, esetleg az 5. század elejére tehető.24S 5.12. Vili. sírkamra (Illusztrációk:285. p. 5.12.) A Vili—IX. sírkamrákat Török Gyula és Radnóti Aladár ásta (Török Gy 1942A 207 1968 Radnóti 1968 Gosztonyi 1943 10 30 Fülep - Burger 1981 7 Fülep 1984 59-61) a Cella spetichorától keletre, 1940. október 28-tól december 5-ig, illetve 1941. március 30-tól április 5-ig. Mindkét sírkamrát É-D irányításúnak adták meg.246 A Vili. temetői épületet Török Gyula„A"sírkamrának nevezte. A csatornázási munkák befejezése után visszatemették őket, pontos fekvése sokáig csak feltételezéseken alapult.247 A rajzról levett méretek alapján a sírkamra belső hossza 4,65 m, belső szélessége 3 m. Külmérete: 5,95x4,3 m. Padlójának balti szintmagassága 156,76 m (Fülep - Burger 1981 7). A sírkamra fala terméskőből, boltozata téglából készült. Legnagyobb belső magassága 2,3 m. íves lezárá- sú bejárati nyílása a déli fal közepén nyílik, valószínűsíthető egykori előkamrája vagy előfolyosója megsemmisült. A déli fal külső oldalán a bejárattól jobbra és balra egy-egy bemélyedés látható a falakon. A sírkamrában eredetileg közös választófallal készült két nyeregtetős, egymással párhuzamos Ny-K irányú sírt helyeztek el az északi részen. A K-i faltól a Ny-i falig értek (R/VIII/1 -2.). A sírok eredeti mérete tehát 3x0,73 m volt. Ásatási megfigyelések alapján azonban a délebbi sír (R/VIII/2.) keleti végét elbontották és lerövidítve a sírt nyugatabbra zár245 A VII. sírkamra középkori kriptaként való meghatározását egyelőre nem támasztja alá sem az ásató Fülep Ferenc, sem pedig a műszeres vizsgálatot végző Bertók Gábor és Gáti Csilla véleménye (Fülep 1984 55-57 Bertök - Gáti 2014 147 152-153). 246 Van olyan fennmaradt temetőrajz, ahol a Vili. sírkamra irányítása ÉK-DNy irányba tér el. 247 Elképzelhető, hogy azonos a Visy Zsolt ásatásán meghatározott XXV. számú sírkamrával.
