Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
5. Sopianae temetői épületeinek katalógusa
5.7. III. sírkamra 51 a sírkamra boltozatának kezdete (válla) felett indulnak. A cella memoriae megmaradt 1,6 m magas falaiból 35 cm az alapozás és 1,25 m a felmenő falcsonk. Bennük opus spicatum falazás nyomait ismerte fel Gosztonyi Gyula (Gosztonyi 1943 26). Padlója nem maradt meg, mivel alatta a sírkamra boltozata beomlott. A felszíni épület északi falának belső hossza 3,11 m, a délié 3,1 m, a keletié 4,15 m, a nyugatié pedig 4,37 m, ami kissé szabálytalan, igen enyhén trapezoid alakot ad ki. A kőfalak vastagsága átlagosan 70-72 cm. A Ny-i és K-i oldalon 3-3, a fal síkjából 65-70 cm-re kiálló külső támpillér van. Gosztonyi Gyula 1939-ben a Péter-Pál sírkamra rekonstrukciójából kiindulva (Dyggve 1935 68) úgy vélte, hogy a felszíni épület és a sírkamra déli fala egy síkba esik. Fülep Ferenc 1964. évi ásatása során azonban kiderült, hogy a felszíni épület déli és északi irányban 50-60 centiméternyire, nyugati és keleti irányban pedig 25-36 centiméternyire túlnyúlik a sírkamra alaprajzán (Fülep - Fetter 1969-70 Fülep 1984 44). A rácsminta, a szőlő, a virág és a márványimitáció együttes megjelenésének legközelebbi párhuzamát Fülep Ferenc inkább a Balkán felé tájékozódva a szófiai Santa Sophia melletti sírkamrában és a 7. számú festett sírban találta meg (Fülep 1984 45). A szófiai lelőhely közlője a sírokat és festményeket az 5. századra keltezte, és a Paradicsom-ábrázolást - Itáliának csak közvetítő szerepet tulajdonítva - hellenisztikus, szíriai és egyiptomi eredetűnek tartotta (Miateff 1925 130-132). Stylianos Pelekanidis leginkább a salonicai Eustorgios sírkamra festményeivel rokonította e jellegeket. Míg azonban ő a salonikai sírkamrát az ott talált pénzek alapján legkésőbb a 4. század első két évtizedére datálta, addig Fülep Ferenc - valószínűleg helyesen - a chur-i sírkamra hasonló szőlő-madár-márvány imitációs képei alapján a pécsit későbbre tette (Pelekanidis 1969 226 Fülep 1984 45-46). A salonai manastirine temető 4. sírkamráját az ásató Duje Rendié - Miocevic a hasonló, de jóval egyszerűbb kivitelezésű ábrák alapján viszont már legkorábban az 5. század 2. felére datálta (Rendig - MioCeviC 1954 61). A sírkamra és környezete viszonyát az R/40. sír mutatja, melynek tájolása pont fordított volt, fejjel K felé, arccal Ny felé. A sír 1,2 m távolságra volt a felszíni épület Ny-i középső pillérétől. A 4,6 m mélység és a fordított tájolás arra utal, hogy a sír korábbi, mint a sírkamra (Fülep 1984 46). Mivel az építmény nem vágott át sírokat, feltételezhetjük, hogy helyének kijelölésénél figyelembe vették azokat. A sírkamra korát Fülep Ferenc a 4. század utolsó harmadára tette (Fülep 1984 160 Fülep - Bachman -Pintér 1988 31), Hudák Krisztina és Nagy Levente más kutatók nyomán a 4. század végére (FIudAk - Nagy 2005AB 30 2008), míg az ábrázolás tematikája és az ott látható festett korsó alakja okán Tóth Endre a 4. század egy korábbi részére datálta (Tóth E 2006A 84). Annyi mindenesetre valószínűnek látszik, hogy az I. Valentinianus aquileiai veretű centenionalisa már a sírkamra „használatakor" került oda (NagyT 1987-88 224). A festmények rács és növényi mintáit Friedrich Gerke a Paradicsom szimbólumainak, tehát kereszténynek tartotta, Friedrich Wilhelm Deichmann azonban nem. A festett korsó- pohár-ábrázolást pedig a kutatás nem kötötte az eucharistiához (Gerke 1952 130 Deichmann 1954 432 Schmidt 2000 293-294). Az egyértelmű ókeresztény jelképek hiánya azonban nem feltétlenül kapcsolja a sírkamrát a 4. század korábbi részéhez vagy pogányokhoz.211 Gondoljunk csak arra, hogy a Domitilla-katakomba 1. századi Flavius-kriptája geometrikus mintákkal és egyszerű pásztormotívumokkal van díszítve, de írott forrásból tudjuk róluk, hogy keresztények voltak (Marucchi - Vecchierello 1935 267). A Korsós-sírkamra a temető területén elfoglalt helye alapján a 4. század 2. felére datálható és a legelsőként létesített itteni sírkamrák közé tartozik. 5.7. III. sírkamra (illusztrációk:283.p. 5.7.1 -5.7.3.) 1913-ban az I. sírkamra felújítása közben három új sírkamra került elő (III., IV., V.). Alii. sírkamra az I. sírkamra bejáratától 10 m-re D-re található. Az ásatók Szőnyi Ottó és Möller István voltak (Szőnyi 1913D Gosztonyi 1943 28 Fülep - Burger 1981 3 Fülep 1984 46 FIudák - Nagy 2005A 51 2005B 51 ).212 Fülep Ferenc valószínűsítette, hogy az 1913. évi ásatáskor omlott be a sírkamra boltozata (Fülep 1984 46). Ezzel szemben Szőnyi Ottó 1913-ban leírta, hogy az I. sírkamra 19. századi látogatófolyosójának építésekor már előkerült és akkor bonthatták el a dongaboltozatot (Szőnyi 1913D 596). Ma látható megmaradt falainak magassága 159,22 - 160,08 cm között van. 211 A sírkamra - cella memoriae - lejárat együttes megléte Sopianae temetőjében szinte biztosan ókeresztényeket jelez (Visy Zsolt szíves szóbeli közlése). Ugyanakkor pusztán a freskók alapján Viminacium 28 ismert festett sírjából is csak egyetlen egyet lehet biztosan kereszténynek tartani (KaplareviC 2011 45), valamint plovdivi 3-4. századi festett sírokról sem mondható ki egyértelműen, hogy keresztényekhez tartoztak (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 42-46 47-48). 212 Az ásatás eredményeit a környező sírokban elhelyezett időkapszulákban is hátrahagyták (Gábor 2005), melyekből 2000-2005 között három is előkerült.
