Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
4. A pécsi késő antik (ókeresztény) temető kutatása
32 4. A PÉCSI KÉSŐ ANTIK (ÓKERESZTÉNY) TEMETŐ KUTATÁSA ben ezért is szükséges a megszokott ókeresztény temető elnevezés helyett a késő antik (északi) temető meghatározást használni. A több mint két évszázadon át használt temető esetén úgy is fogalmazhatunk, hogy a 4. század 2. feléből származó, illetve a Szent István téren és az Apáca utca ÉNy-i részén található sírok többnyire kereszténynek tarthatók, míg a Széchenyi téri sírok közül legfeljebb csak a 4. századiak egy része.'61 4.2.2. Sopianae temetőjének kutatása (illusztrációk:280-281. p. 4.2.24-4.2.2.9.) A pécsi ókeresztény sírkamrák modern tudományos kutatásának története 1780-82-ben Koller József kanonokkal kezdődött.'62 Egy korábbi épület elbontásakor ő tárta fel és közölte az I. sírkamrát (= Péter-Pál sírkamra),'63 valamint 13 késő római sírt (köztük egy épített sírt festett Krisztus-monogramokkal - Koller 1804 33, Posta 1897 452, Szőnyi 1907 19, Nagy L 1938 36, Gosztonyi 1939A 85 105, Gáspár 2002 68, Hudák - NAgy 2005A 55 2005B 55). A terület régészeti kutatottsága alapján ma már nagy valószínűséggel állítható, hogy több sírkamra is előkerült ekkor, melyek nem bizonyultak festettnek és megtartásuk, valamint említésük is elmaradt. Koller Józsefet megelőzően Szalágyi István azonosította Pécset az óköri forrásokból ismert Sopianae várossal, de még castellumnak nevezte (Salagius 1780 260).161 162 163 164 165 Nyomában Koller József, Aigl Pál és Brüsztle József is így azonosította az antik várost (Koller 1804 7 Aigl 1838 Brüsztle 1876-1880). Haas Mihály a pécsi székesegyház 19. század eleji felújításáról tudósítva a katedrális alatt megtalálni vélte a római castellumot, Ágh Timót pedig a középkori eredetű Püspökvár körbefutó falairól gondolta ugyanezt, mondván, hogy a római erőd egyben Sopianae központja volt (Haas 1845 223,1852A 6 Ágh 1894 17). Czobor Béla a kornak megfelelő széles körű szakirodalmi tájékozottsága mellett a kereszténység apologetikus szemléletét is képviselte (Czobor 1879). Érdekes szóalakot alkalmazott a katakomba szó magyarítására: síralág. Posta Béla az antik város helyét ugyan a mai Pécs nyugati részére (Szigeti városrész) helyezte, a római erőd helyét azonban az utcák képe alapján ő is a Püspökvár alatt lokalizálta (Posta 1897 105). Rupp Jakab volt az első, aki Nagy Constantinus idején már létező püspöki székhelyet is feltételezett a városban (Rupp 1870-76 353). Henszlmann Imre összehasonlította a pécsi sírkamrát a Róma városi katakombákkal (Henszlmann 1873A 1873B). Az 1872. április 11 -én megalakult Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának előadójaként négy nagyobb írásművében is foglalkozott a pécsi ókeresztény emlékekkel (Henszlmann 1873a, 1873b, 1876,1896). A pécsi ókeresztény épületek közül akkor még mindig csupán a Péter-Pál sírkamra volt ismeretes a kutatás számára. Ennek ellenére, tájékozódva a külföldi szakirodalomban, olyan alapvető megállapításokat tett, melyek máig megállják a helyüket. Kijelentette, hogy Pécsett nincsenek katakombák (Henszlmann 1873A 79). Az I. sírkamra építési idejét De Rossi nyomán ő is a 4. századra tette, azzal indokolva, hogy ókeresztény felszíni épület a sírkamra fölé már csakis az üldöztetés után épülhetett. Giovanni Battista De Rossi 1874-ben három oldalon, két táblával foglalkozott a pécsi I. sírkamrával. Az I. sírkamra építésének korát a 4. század közepére helyezte. Ezen kívül több sírkamra jövőbeni előkerülését is megjósolta (De Rossi 1874 152). Juhász László régiséggyűjtő - a pécsi múzeum régészeti gyűjteményének egyik megalapozója - a Sopianae név eredetét is vizsgálta (Juhász 1894 30). Gerecze Péter példája mutatja, hogy milyen nehéz elszakadni az intézményesült tudományos toposzoktól. Megismerve a posta épülete alatt megtalált romokat Sopianae várost helyesen ide lokalizálta, de egy római erődöt továbbra is a székesegyház alatt feltételezett (Gerecze 1904 322).'65 A Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület 1901-től leletmentésekkel akadályozta meg az előkerült épületek romlását. A sírkamrák kutatásának első igazi aranykora mégis a Magyar Műemlékek Országos Bizottságának előadójaként (1921-től) is tevékenykedő, sokoldalú Szőnyi Ottóval jött el, aki 1913-ban és 1922-ben Möller Istvánnal együtt öt újabb sírkamrát talált (III—VI. sírkamrák, illetve a Cella trichoral - Szőnyi 1927A), melyek közül csak 161 Pénzek és leletek alapján a Széchenyi téren talált sírok egy részének korát már Nagy Tibor a 4. század végéig kitolta (NagyT 1987-88 226). 162 Haas Mihály 1770-ben adta meg a találás évét, de a pontos évszám ma is vita tárgyát képezi (Koller 1804, Lengvári 2001 1157). Haas azt is megjegyzi, hogy a már elbontott Szathmáry-palota falai is a sírépítményre támaszkodtak (Haas 1852A 389), vagyis már jóval korábban megtalálták a sírkamrát. 163 Nem állítható, hogy korábban nem volt ismert az ókeresztény (késő antik) temető létezése, de ő volt az első tudományos igényű kutató és leíró (Koller 1804). 164 A pannoniai egyházról írt műve nyomán Rómában ajánlottak Szalágyi Istvánnak tudományos állást, de II. József nem engedte ki az országból. 165 A pécsett talált katonai sírkövek esetleg utalhatnak egy korai, Kr. u. 1. századi katonai táborra, de nem feltétlenül a temető területén (Fülep 1984 269 Visy 2003B 231 Katona 2013).
