Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

4. A pécsi késő antik (ókeresztény) temető kutatása

4. A PÉCSI KÉSŐ ANTIK (ÓKERESZTÉNY) TEMETŐ KUTATÁSA

Az ókeresztény időszak kutatásának vannak írott és tárgyi forrásai. A 21. század távlatából úgy tűnik, hogy az egyes területek, lelőhelyek kereszténységére vonatkozó meghatározások bizonyító ereje sorrendben az írott, az ábrázolt és végül tárgyi forrásokon múlhat, azzal a kitétellel, hogy adott esetben bármelyik felülbírálhatja a másikat. A 4-5. századi írott keresztény források uralmának egyrészt az erőteljes korabeli propaganda, másrészt a későbbi idők - köztük jelen korunk - óhatatlan keresztény szemléletű európai látásmódja az oka. A késő antik keresztény és pogány temetői emlékek közti számarányt az utókor szelekciója és értékítélete mesterségesen eltolta a kereszténység javára. Az évszázadokig föld alatt rejtőző tárgyi leletanyagot viszont semmi befolyás nem érte, értelmezésének keresztény elfogultsága pedig egyre jobban elhagyható. A mindent kereszténynek meghatározó hozzáállással szembeni szkepticizmus úttörője talán Battista De Rossi volt, aki a katakombák ábráin látható étkezési jelenetek egy részét nem keresztény rítus bemutatásaként, hanem a halottkultuszhoz köthető banquettként (halotti lakoma) határozta meg (Marucchi - Vecchierello 1935 291). Richard Krautheimer ezzel szemben mártíriumnak tartotta a pécsi mauzóleumot, ókereszténynek vette a bonni memória-építményt (Krautheimer 1986 14 33-35), és Franz Glaser 1997-ben ereklyesírként azonosította a marusinaci, nolai, teurniai, hemmabergi, imsti, ampaßi, lienzi, lavanti és sábeni sírokat (Glaser 1997). Wolfgang Schmidt viszont kevésbé fogadta el a mártírsírok régészeti azonosíthatóságát, még az adott mártírok kontinuus helyi tiszteletének megléte vagy írott források rendelkezésre állása esetén is inkább szkeptikus.141 Ugyanígy a 4-5. századi temetőkben talált ókeresztény jelképeket sem tarja elegendőnek ahhoz, hogy a temetői épületeket vagy a sírokat kereszténynek tekintse.142 (Talán egyedül a salonai temetők néhány sírjának azonosításával megengedőbb.) Ennek ellenére széles körben alkalmazza Friedrich Wilhelm Deichmann redukcionista nézeteit (Deichmann 1970), hogy a helyi - főleg európai - korai szentek kutatása az utóbbi évtizedekben reneszánszát éli. Amennyiben elfogadjuk a kereszténység birodalmi méretű terjedését, úgy nemcsak helyi püspökökkel és egyházakkal, de helyi mártírokkal és tiszteletükkel is számolnunk kell. Ma már sokszor nem is az a kérdés, hogy keresztény sírokról, keresztény temetőrészekről van-e szó, hanem az, hogy mennyire voltak ezek keresztények és mennyire tartották meg a pogány tradíciókat is egyben.

A pécsi temető tudományos értékelése speciális helyzetet jelent. Az északi provinciák „legkeresztényibb" késő antik temetője ugyanis Salona és Sirmium temetőihez hasonlóan etalon lehet Pannónia, lllyricum, Noricum, Raetia és talán még Germania ókeresztény emlékeinek vizsgálatakor is. Régészeti értékelésének nehézségei tehát éppen komplexitásából és egyediségéből adódnak.

4.1. írott források, feliratok, ábrázolások143 (illusztrációk:28o.p.4.1.1 -4.1.4.)

A kereszténység híre valószínűleg már az 1. században eljutott Pannóniába, annak igazi térhódítása viszont a Constantinusi fordulat utánra, a 4. századra tehető. A tartomány ókereszténységét említő egykorú források csak a 3-4. századból valók. A Pannónia ókereszténységéről fennmaradt emlékek összefoglalását a háború előtt Nagy Lajos megadta (Nagy L 1938). E gyűjtés újbóli reprodukálása helyett fontos megállapítani a tényt, hogy Pannónia É-i része írott források szempontjából rendkívül szegény a D-i részhez képest (Tóth E 2006A 65).

141 Például Xanten: 44. sír. Köln: Severinus-kápolna, Ursula-templom és St. Gereon-templom. Bonn: az apátsági templom alatt. Zurzach: Verena-templom. Augsburg: Szent Ulrich- és Afra templom. Sirmium-Gradina: cella trichora. (Schmidt 2000 263-264 268-269 272-273 277 283). A bulgáriai Devnia-folyó mellett talált irigylésre méltóan gazdag 4. századi sír leleteinek hiába vannak jó analógiái a serdicai vagy marcianopolisi temetőkben, ókeresztény kötődésére egyelőre semmi bizonyíték nincsen (Dimitrov 1960). Ugyanígy a plovdivi sírkamra madarakat, növényeket, koszorút és szalagokat ábrázoló festményeiről is csak annyi mondható, hogy késő antik idejűek (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 46-48).

142 Például Basel-Aeschenvorstadt, Avusy-Sézegnin (Schmidt 2000 274 277-278).

143 ItinAnt. Sopianae megemlítései: 232.8., 264.1., 264.7., 267.5. - Sopianaet érintő utak: 232.4-240.5., 267.1-12., 264.7- 265.3. - Sopianae írott forrásban: Ammianus Marcellinus: Rerum Gestarum Libri XXVIII. 1,5.: Apud Sopianas, Valériáé Oppidum. - Sopianae feltételezett feliraton: CIL III 3293: Laskó (Lug): CIVES SO(pianenses).