Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
3. Sopianae keresztény épületei
3.5. A temetői épületek típusai 23 temetői épületnek, halotti szertatásokra és zarándokok fogadására alkalmas kialakításuk okán.'06 A városi és temetői épületek ugyanis gyakran csak helyükben és nem alaprajzukban különültek el egymástól (Tóth E 1999 165). Az alsóhetényi mauzóleum temetkezési célokat szolgált, de alaprajzi elrendezése - csakúgy, mint a bazilikáké - a korábbi középületekre vezethető vissza (Tóth E 1987-88 48). Hogy milyen szoros volt ez a kapcsolat, jól mutatja az évszázadokkal korábbi, de analógiaként mégis felhozható Traianus-fórum - Basilica Ulpia és a Traianus-templom épületegyüttes alaprajza (Hajnóczi 1967 365 Waurick 1973 1 18)106 107, ahol jóval nagyobb méretekben szinte ugyanaz az elrendezés látható.108 A Birodalomszerte érvényesülő császári „divatdiktátum" a centrális szerkezetű sírépítmények terén is megnyilvánult. Tőlünk nyugatra és délre részleges római kontinuitás eredményének tekinthető a kisméretű csarnoktemplomok megjelenése az 5-8. századtól (Ristow 2010)109, bár a dalmatiai csarnoktemplomok a háromhajós bazilikáktól elkülönítve említhetők. A több apszissal rendelkező ókeresztény temetői építmények egy része is centrális szerkezetű. Az ilyen típusú sírkamrák már az őskorban megjelentek. Akadt köztük olyan is, ahol a középtérből több, egymással szimmetrikus fülke nyílt. Ugyanakkor a karéjos alaprajz Egyiptom, Mezopotámia és az Égeikum ókori világában ismeretlen volt (Gósztonyi 1943 84), a görögök is ritkán alkalmazták, így az apszidális forma a rómaiak idején jutott nagy szerephez. Sopianae karéjos temetői épületeinek formai eredetét tehát saját korukban kereshetjük. Barbara Polci elmélete szerint a késő antik paloták fogadó és banquet termeinél terjedt el az egy-, illetve több- karéjos forma. A korábbi 18-20 főt is befogadni képes triclinia (lakomára szolgáló helyiség, három„kanapéval") helyett azonban a stibadiumban (pavilon) legfeljebb csak 5-8 fő fért el egy banquet alkalmával, ezért az arisztokraták házaiban megjelent a hármas apszis, a triconch vagy aula trichora, ahol újra elfért egy 20 fős társaság. Mindez egyaránt érvényes volt akár városi palotákra, akár vidéki villa urbana épületekre. A banquet helyiség fejlődése tehát a karéjok számának növekedése lett.110 A világi forma szakrális átvételén pedig nem csodálkozhatunk, hiszen maguk a püspöki paloták alig különböztek a pogány elit házaitól (Sodini 2003 37), a fogadótermek ugyanúgy megjelentek ott is, minta magánpalotákban (Polci 2003 81-82 90).111 A szakirodalomban temetői étkezőhelyek megnevezésére is a triclinia elnevezés honosodott meg.112 A legegyszerűbb többkaréjos temetői épülettípusok a kétkaréjosak. Szerkezetileg közel állnak a háromka- réjosakhoz, hiszen gyakran itt is található egy harmadik „nyúlvány", ami azonban szögletes záródású (például Ságvár). A háromkaréjos alakzatot formailag tekinthetjük a bazilika hajó nélküli kicsinyített másának (Vanyó 1988 32), ahol a szélső apszisok a középsőre merőlegesen fordulnak el. Jól mutatják ezt az összefüggést a Teurniában (Pillinger 1999 Abb. 3/18), illetve a montenegrói Barban és Doljaniban (MuoviG 1978 653 668) stb. kiásott templomok kifelé forduló szélső apszisai, a neszebri (Bulgária) bazilika szélső hajóinak trichora végződései vagy a goljamo belovoi (Bulgária) 6. századi bazilika, amely egybeépült egy kupolás trichorával (Caneva 1968 19 21 Tchanéva-Detchevska 1989 2500).113 Az esetek egy részében a forma nem önállóan, hanem hosszhajókhoz csatlakozva jelenik meg. A trichorák külön csoportját jelentik azok az épületek, ahol a karéjok csak belülről láthatók, külső alaprajzuk szögletes (Gósztonyi 1943 89-92). Ezeknél a legmegfelelőbb elnevezés a triconchos. A trichora külön építményként viszont az ókeresztény időszakban vált igazán népszerűvé. A trichora alapformához közel álla négykaréjos változat. Itt a szabályos középtér körül rendszerint szimmetrikusan helyezkedik el a négy karéj, melyek közül a szentélykaréj néha nagyobb. A trichorákhoz hasonlóan itt is előfordulnak a kívülről szögletes vagy külső épületrész keretébe foglalt, sőt körfolyosós változatok (Gósztonyi 1943 92-93). 106 La Basilica di San Lorenzo fuori le mura a Verano temetőben vagy a Generosa temető minibazilikája (Testini 1980 191). 107 A Traianus-fórum ásatásai a 90-es évektől zajlanak. 108 Makkay János a korai Róma városi bazilikák alaprajzát tekintve a római circust tekinti előfutárnak (Makkay 2007 34). 109 Az olyan egyhelyiséges bazilikák, mint a Szent Thekla temetőé, korábban egyedi formának számítottak (Marucchi - Vecchierello 1935 156). 110 Például a domus Cilonis multiapszidális épületéből alakították át később a S. Balbina in Rome-templomot, vagy így épült meg Neon püspök ötapszisos tricliniuma Ravennában az 5. század közepén stb. 111 A triclinia szakralizálódásának egyik korai példája lehet Herodes zsinagógája, amit étkezőhelyből alakítottak ki (Sörries 2011 282). 112 A halotti tor megülése már az etruszkoknál ünnepi esemény volt. A görögök a halott emlékére a síroknál ülték meg. A késő római időszakban elsősorban Itáliában és Észak-Afrikában közös temetői étkezőhelyeket is építettek (Volp 200277). 113 PasqualeTestini is több példát mutat erre (Testini 1980 652 717 730). A stara zagorai 5-6. századi templom záródása viszont a szentély bejárati részével együtt már egyenesen tetrachora (Pillinger - Popova - Zimmermann 1999 36-37).
