Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
3. Sopianae keresztény épületei
24 3. Sopianae keresztény épületei A pécsi temetőben eddig egyetlen sok karéjos épület került elő, a Cella septichora. Világviszonylatban az öt'14, hat"5, hét"6, nyolc"7, kilenc"8, sőt ennél még több karéjos elrendezésre is akadnak példák (Gosztonyi 1943 103), de nem feltétlenül azonos időszakból. 3.6. Sopianae temetői épületeinek típusai A tartomány központtá váló Sopianaeban sok más településsel ellentétben éppen a 4. században élénkültek meg igazán az építkezések. A század elején a városban, később a temetőben is."9 A folyamat csak erős ideológiai hatásra történhetett meg, hiszen ekkor már a kevésbé biztonságos körülmények miatt egyébként nem lett volna célszerű a falakon kívül építkezni. Ezzel részben elérkeztünk ahhoz a Vitruvius által sugallt hierarchiához, amely szerint a közösségi és szakrális épületek fontosabbak, mint a magánházak (Hajnóczi 1988 11). A pécsi temető épületei valóban szakrális, de többségükben nem a közösség használatára szánt építmények és főleg nem az élőkre vonatkozó szertartások helyszínei. Mivel azonban provinciális város temetőjéről van szó, a kereszténység szülőhelyétől és a birodalmi fővárosok nagyrészétől távol, itt nem számíthatunk olyasféle arany- márvány-drágakő-selyem gazdagságra, mint amit a Liber pontificalis és Eusebios leírt a szentföldi bazilikával kapcsolatban (Liberpontif. 1,172 Alföldi A 1943 41 Vanyó 2005 202 214), vagy ami az üldözések során Rómában kivégzett előkelőbb keresztények sírjainál tapasztalható volt (Lanciani 1892 119 322). A pécsi temetői objektumok jó része az ókeresztény egyház megerősödése után is magánsír vagy sírkamra maradt. A Kr. u. 4. századi keresztények és a klérus individuális temetkezési divatjára példák azon pápák sírjai, akiket elődeikkel ellentétben már nem pápakriptákban helyeztek el (Sághy2003 286). Damasus pápa például saját családtagjai mellett kapott sírhelyet, de kívánságára persze a mártírok közelében (Carm. 28-Vanyó 1988 48). A pécsi temető sírkamráit elsősorban tehetősebb polgárok családi temetkezéseinek tekinthetjük (Fülep - Bachman - Pintér 1988 15).114 115 116 117 118 119 120 Ilyen értelemben a városkörnyéki települések familiái is itt temetkezhettek, és akár gyűjtőtemető is lehetett.121 A városból „menekülő" curialisok a 4. századi viszonyoknak megfelelően még ezer szállal 114 Például Ani vártemploma (Örményország), vagy a S. Ciriaca temető mauzóleuma. 115 Például Split vártemploma Horvátországban. 116 Szakrális épületként a pécsi Cella septichora területileg és formailag is legközelebbi ismert párja a bizánci időszakban épült Negyven Szent-bazilika az albániai Sarandában (Onchesmos), mely a 2. világháborúig állt és szintén axiális szimmetriát mutat (Gosztonyi 1943 98 101 125 Ceka2002 IöSörries 2011 373). Profán előzményként az algériai Djemila Bac- chus-házának belső septiconchosa említhető az 5. század elejéről (Polci 2003 84). 117 Például Apostolok temploma Athénban. 118 Például St. Gereon-templom antik alapjai Kölnben. 119 A 4-5. század fordulójára a necropolis néha fontosabbá vált, mint a polis (Brown P 1993 29). Róma városban a 4. században a régi középületeket még a császárok próbálták megújíttatni (Alföldi A 2006 65), az 5. század viszont már a nem keresztény épületek nagymértékű leromlását mutatja (Alföldy G 2001 11-12), míg a keresztény épületek esetében a praefectusi feliratok tanúsága szerint sok felújítás történt (Marucchi - Vecchierello 1935 72). Mindez tükröződik Sopianae 5. század eleji eseményeiben, amikor az építészeti aktivitás a városi magánépületek mellett a falakon kívüli temető területén is jól érzékelhető, pedig Valeria provincia katonai helyzete legkésőbb a 374. évi szarmata támadás után egyre bizonytalanabb lett. 120 Még Róma katakombáiban is inkább az evilági társadalmi rendet és gazdasági lehetőségeket tükröző különbségek láthatók. Ez alól csupán néhány olyan kivétel van, mint a Callixtus-katakomba pápai kriptája, ahol a pápákat eredetileg pompa nélkül együtt temették el (Sághy 2003 180). Sopianae késő antik temetője viszont mindenképpen tükrözi a város lakóinak anyagi különbségeit. A sírkamrák parcellái, épületei nyilvánvalóan az egyszerű tégla- vagy földsírok árának többszörösébe kerültek. A parcellák és családi sírok egységes elrendezésének lehetséges igényét egyrészt az egyes területrészek felszínének temetőn belüli egyedi kialakítása, másrészt a keresztény elkülönülés és kialakuló depositio ad sanctos szokás bontotta meg részlegesen a 4. század 2. felétől Pécsett. A zsidók és keresztények elsősorban családjaikkal temetkeztek, másodlagos szempont pedig a vallási közösség temetőrészében való elhelyezés volt (Brandt O 2004). Az antik keleti nagycsaládi sírhelyek mitológiai előzményeiről, létrejöttéről, szerkezetéről és változatairól: Michaeli2 29-33. 121 Tóth István észrevétele. Kárpáti Gábor ennél tovább ment és Pannónia mártírsírjainak gyűjtőhelyét és keresztény kultuszközpontját feltételezte a temetőben (Kárpáti 2002 144). A mártírok közelében való temetkezés lehetősége okán valószínűleg sok vidéki keresztény halottat is ideszállítottak eltemetni. („Gyűjtőtemetőre" lehet még példa Gáza temetője, mely a várostól 4 kilométerre volt, vagy Jeruzsálem és Beth She'arim a zsidók számára (Sörries 2011 285-286). Ugyanakkor Sopianae mellett további két késő antik temető volt, melyek talán egymástól külön temetkező városi cső
