Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
3. Sopianae keresztény épületei
3.3. Keresztény építészet Nagy Constantinus után - 3.4. Pannónia ókeresztény épületei 21 3.3. Keresztény építészet Nagy Constantinus után Korábban a művészettörténet területén Theodosius uralkodásának ideje (379-395) jelentette a következő korszakot. Mára ez már elnagyoltnak tűnik, hiszen Constantinus és Theodosius között jelentős változások mentek végbe, melyek Theodosius idején legfeljebb csak véglegesültek (Vanyó 1988 83). Sopianae temetőjének szempontjából éppen ez az időszak igen fontos fejleményeket eredményezett. Példának okáért, míg a keresztény vallás a Constantinus által 312-ben elrendelt szabad vallásgyakorlástól eljutott a pogány vallások theodosiusi betiltásához és templomaik bezárásához (391-392. évi rendeletek, majd azok megújításai).89 A Constantinus utáni időszak jellemzéséből nem hagyható ki Damasus tevékenysége sem, hiszen a mártírkultusz kialakítása és a képek (versek) alkalmazása terén a pápa túllépett a császáron:90 a szent helyekkel és a szentek ünnepnapjaival megteremtette Róma város új naptárát és térképét (Saghy 2002 207).9' Theodosius uralkodásának korszakát tehát megelőzte egyfajta eszkalálódó ókeresztény stíluskorszak. A 380-as évektől bőven ismertek a pogány templomok lerombolásáról szóló történetek (Libanios, 30. beszéd).91 92 A régiek helyett új templomok épültek, így például Theodosius császár idején Rómában akár külön időszakot képezhet Siricius pápa (Siricio, 384-399) építészete (Matthiae 1962 67-73).93 Az építészetre egyre kevéssé volt jellemző a központi tervezés. Ugyanakkor a Szentföldön, Rómában és Konstantinápolyban császári rendeletre korábban megkezdett temetkezési csarnokok (coemeteria coperta) építése is folytatódott. Nyugaton a latin kereszt alaprajz felvételével a templomok a teológiai tartalom kifejezőivé váltak (Vanyó 1988 88). 3.4. Pannónia ókeresztény épületei Az ókeresztény építkezés és díszítés Constantinusi példái némi ütemkéséssel jutottak el a provinciákba. A szemlélet és a hagyomány terén érzékelhetőek voltak kelet és nyugat különbségei, sőt a rítus-, stílus- és formabeli eltérések az egyes provinciák közt is megjelentek. A kelet és nyugat határán fekvő Pannónia esetében leginkább egyfajta kevert jelleg mutatkozott. Az ütemkésésből következően Pannóniának a szakrális épületek ekkorra már kialakult formáit kellett volna átvennie.94 Az ókeresztény bazilikák nagyszámú építése azonban a Dráva feletti Pannóniát még kevéssé érintette, de a Balkán középső és északi részén a 4. század végétől,95 illetve rómaisága mellett az 5. században is kitartani képes Noricumban és Raetiában lett jellemző.96 A 4. századi pannonjai bazilikák azonosítása terén ellentmondás mutatkozik a magyar régészettudományban. Sokáig úgy tűnt, hogy a Dunántúlon kevés ilyen épületmaradvány található (Gáspár 2002), újabban azonban főleg Aquincum esetében (katona város, civil város, Vihar u., Vöröskereszt u.) egyre több épületet azonosítanak feltételesen bazilikaként (Póczi 2000A 19)97, nem beszélve a már korábban ismert sirmiumi Ireneus bazilikáról (Duval N 89 Érdekes, hogy az athéni filozófiai iskolát pogány volta miatt viszont csak 529-ben zárták be. 90 A szent sírok damasusi feliratozásának előképe Constantinus felirata lehetett, melyet Pál sírjához helyezett. Damasus egyik célja volt a mártírok/szentek segítségül hívása egyházi ellenfeleivel, például Ursinus ellenpápával szemben (Marucchi - Vecchierello 1935 31 253). 91 A régi pogány naptár ünnepnapjait márTertullianus megkérdőjelezte (De Idolatrie/14.), illetve Szent Ágoston is elvetette a Húsvét dátumának asztrológiai és manicheus magyarázatait (Ep. 55. 3,5-8,15). Ennek ellenére a pogány naptárakat még sokáig használták, a keresztény szertartások rárakódtak a római naptár ceremóniáira (Hamman 1987 191). 92 BárTertullianus még meghagyta volna a pogány templomokat (Ápol. 34,4), azok keresztények általi lerombolása később Birodalomszerte megtörtént (Arethusa, Baalbek/Heliopolis, Caesarea, Antiochia, Alexandria stb.). A pusztítás Valentinianus alatt egy rövid időre alábbhagyott, sőt Julianus idején meg is fordult és keresztény templomokat kezdtek rombolni (például a baalbeki pogány templomra épült bazilikát is lerombolták Sörries 2011 260). Az utolsók közt a pogány istenek tiszteletét feléleszteni kívánó Nicomachus Flavianus Róma városi fellegvára és egyben egyiptomi múzeuma az lseum még 394-ben is állt (Lanciani1892 98). 93 Theodosius császár a pogány építmények egy részét művészi és történeti értékeik miatt megvédte (Marucchi - Vecchierello 1935 72). A Palatínuson az 5. század közepén is állt még Cybele temploma, hiszen Zosimos szerint Stilicho felesége felkereste (História Nova V,38). 94 Régészetileg nem bizonyítható - legfeljebb csak feltételezhető -, hogy a fejlődés építészeti állomásai (például domus ecclesiae) itt is megjelentek. 95 Az 5-6. században épült boszniai keresztény templomok datálásáról: MarijanoviC 1990. 96 Az eugippiusi leírás szerint Noricum minden helységének volt temploma, mégpedig a városoknak kőből, a falvaknak fából. A városfalakon kívül élő szerzetesközösségek is emeltek kolostorokat és bazilikákat (Bóna 1969 282-283). 97 Gáspár Dorottya a pannoniai horreumok és a bazilikák általános alaprajzbeli hasonlóságára utalva felvetette néhány
