Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
218 77. Temetői rítusok, szokások - Sopianae ókeresztény egyháza(i) A kereszténység már a Constantinus előtti időkben kiemelt módon tisztelte halottai emlékét, sőt nyíltan elkülönülő temetőket'028 és építményeket is volt módjuk létesíteni.'029 Ókeresztény temetőrészeken tudunk saját szervezetekről is. A 3. században már néhány katakomba egyházi irányítás alá tartozhatott, de Fabianus pápa volt az, aki felosztotta és diakónusi felügyeletre bízta az egyes temetői területeket, sőt Dionysios pápa temetői szabályzatot is kiadott (Vanyó 1988 45-47). Ismerünk olyan püspököt, aki egyenesen visszaélt a temető kezelésének rá ruházott jogával.'030 A temetőparcellázás tehát mind a pogányoknál, mind pedig az ókeresztényeknél létező kezelési elv volt, de a keresztények törekedtek saját temetőik, temetőrészeik önálló szabályozására.1028 1029 1030 1031 1032 1033 Az utóbbi évtizedek kutatása színes képet mutat a temetők vallási hovatartozására, alapítására és kezelésére vonatkozó kérdések terén. Mint ahogy általában az ókeresztény temetők témakörében, itt is Róma katakombái mutathatják az utat. Battista De Rossi alapozta meg a véleményt, miszerint a temetők legkésőbb a 3. század elejétől az egyház irányítása alá tartoztak (De Rossi 1863 197-204). Hippolytos ugyanis leírta, hogy Zephyros pápa megbízta az akkor még diakónus Callixtust a pápai temető gondozásával (Refutatio omnium haeresium 9.), illetve Tertullianus közli, hogy a karthagói pogányok tiltakoztak egy keresztény temetőrész létrehozása ellen (Ad Scapulam 3,1.). Francesco Tolotti alátámasztotta, hogy a Priscilla-katakomba kezdeti része magánalapítású (Tolotti 1970 69), de a későbbiekben már az egyház irányította a temetőt (Brandenburg 1984 39).'032 A mártírkultusz a 4. században még egyébként is temetőközpontú volt és a keresztény bazilika is itt jelent meg először. A másik részről legmesszebb talán Éric Rebillard ment, aki szerint az egyház inkább a magánszférára hagyta a temetőket (Rebillard 2003).'033 Ám az ő véleményének létezik felülbírálata: Róma keresztény katakombái méretükben jóval felülmúlták a családi nagyságrendet, ezért mindenképpen közösségi irányítás alá tartoztak, de ugyanez volt a helyzet a szirakúzai, máltai, krétai vagy éppen a beth she'arirmi katakombákkal is (Sörries 2011 96 124 129 180 286). A keresztény szervezeti irányítás pedig akár a szegényekkel való törődésből is kinőhetett (Brandt O 2004). Az egyház ugyanis nemcsak életükben, hanem haláluk után is gondoskodni igyekezett a szegényekről és ismeretlenekről, amire a felszíni temetők sírhelyeinél jóval olcsóbb megoldást nyújtó katakombák alkalmasak lehettek. Jogi oldalról megközelítve: a keresztények leginkább akkor birtokolhattak külön temetőket vagy temetőrészeket, ha azt a parcellák tulajdonosa számukra garantálta (Volp 2002 107). A tulajdonos a korábbi időkben magánszemély, a 3. századtól pedig egyre gyakrabban a helyi keresztény egyház is lehetett. Sopianae 4-5. századi temetője esetében az ÉNy-i temetőrész egységesen kereszténynek látszik, így a 4. század végére feltételezhető az egyház jelenléte, de mivel a sírkamrák és sírok összehasonlítása a temetőben is a családok nagy szociális és vagyonbeli különbségét mutatja, ezért inkább irányító, mint tulajdonos jelleggel. A temetők használatának még egy fontos területén megjelent az egyház a 4. században. Ez a temetői szent- kultusz, mely a püspökök irányításával kivonta a privatizálás alól a szentek ereklyéinek egy részét és mindenki számára megközelíthetővé tette őket (Klaniczay 2004 41), először a temetőkben, majd a templomokban. Ennek átmenete látható Pécsett, amikor az I. sírkamra fenestellája még privát ereklyék helyét mutatja, ugyanakkor a közelben ott voltak a szent(ek) egyházi kezelésű mauzóleuma(i) is. Összegezve, már a 313 előtti időkből több 1028 A zsidóságnak az 1. század végén talán már 3 külön temetője is volt Rómában (a Portuan-kapunál, a Capena-kapunál és a külvárosban - Marucchi - Vecchierello 1935 21). A Krisztus utáni első két században a keresztények együtt temetkeztek a pogányokkal. Elkülönülésük keleten és Itáliában a 3. századtól érzékelhető, de Pannóniában csak a 4. században jelentek meg a felismerhetően keresztény sírok. Fontos megjegyezni, hogy Valerianus császár tiltotta be a keresztény temetők használatát, amit később Gallienus orvosolt, de Maximinus Daia újra tiltotta (bővebben: Schmidt 2000 323.). Temetkezési egyletek vallási alapokon is szerveződhettek. Külön keresztény temetők vagy temetőrészek bizonyítéka, hogy adóztak utánuk (Terullianus Ápol. XXXIX). A római katakombákban régészetileg is követhető a keresztény sírok elkülönülése, mártírsírok körül való koncentrációja, de pogány sírokkal való keveredése is (Bowes 2008A 586). Pécsett a közösségi építményekkel szemben a családi sírboltok természetesen többségben voltak, ami egyben egyházi irányításon kívüli családi szertartásokat is feltételez (Bowes 2008A 586 588). 1029 Az észak-afrikai egyházban Cyprianus megdorgálta a pogány temetkezési társulatban résztvevő püspököt (Epistula 67,6), illetve később a laodikeiai zsinat (343-381) 9. kánonja tiltotta még a pogány temetőben való temetkezést. 1030 Kappadokiai Georgios püspök például temetkezési vállalkozó is volt (BIró 2006 38). 1031 Korábban a temetők rendjét többféleképpen szabályozták: törvényekkel és rendeletekkel, praetori irányítással, kollégiumi belső szabályokkal, illetve az egyes temetkezéseket pontifexi jóváhagyással (Lanciani 1892 307-308 Volp 2002 86-89). Ez utóbbit a korai időszakban nyilván a keresztényeknek is meg kellett szerezniük. 1032 A bolsenai Catacomba Sta Cristina esetében is püspöki szervezés feltételezhető (Sörries 2011 77). 1033 A görög eredetű koimeterion szó (melyről fentebb már volt szó) eredetileg amúgy is csak sírt és nem temetőt jelentett. A 2-4. századi keresztények számára a latin coemeterium már valóban felszíni temetőt jelenthetett, de persze még nem a későbbi Friedhof/békeudvar/templom körüli temető értelemben (Volp 2002 112).
