Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
3. Sopianae keresztény épületei
20 3. Sopianae keresztény épületei tői építményeknél alkalmazták először,80 mivel azok a mártírok sírjánál zarándokok és megemlékezők sokaságát fogadták be.81 Időnként liturgiákat is tartottak bennük82, de elsősorban nem erre a célra épültek (Eusebios: Vita Constantini II 48, IV 44-45). Mivel a sírok a föld alatt voltak, kézenfekvőnek tűnt a bazilika föléjük való helyezése (Lanciani 1892 1 19).83 Ne feledjük, hogy a zarándokok kereskedelmi fellendülést is jelentettek egyben,84 amit építészeti megnyilvánulások is követtek. A magasztosság és lenyűgözés keresztény építészeti céllá vált (Eusebios: Egyháztörténet 10,3,1 -4 10,4,37-45). Maga a keresztény bazilika a szentek ereklyéivel együtt csak később, az 5. századtól lett a város része és vált immár városi gyülekezőhellyé. Formájában és megnevezésében megtartotta a kiemelt státuszt. Ekkorra a cezaropápizmus elmúltával nyugaton a püspökök vették át az egyházi építkezések irányítását is, és a városi bazilikák monumentális környezetében bemutatott istentisztelet már az ő tekintélyüket is szolgálta.85 A bazilikaforma és szakrális használata tehát már a milánói edictum86 előtt létezett, de Nagy Constantinus idejétől vált keresztény környezetben általánossá87 és kimondottan szakrális épületté. Akár a temetői trichorák kibővülése révén, akár pedig a korábbi pogány bazilika-típus vagy a jeruzsálemi templom oldalépületének temetői adoptálása útján jött létre, első keresztény megjelenése mindenképpen a temetőkhöz kötődött, és csak az 5. századtól vált városi templommá (Krautheimer 1986 34). Elterjedése során pedig helyi változatok is megjelentek.88 80 Constantinus összesen 21 temetői bazilikát építtetett a Birodalom területén (ezek közül négy később patriarchális nagytemplommá vált Rómában: a Szent Péter székesegyház, a Szent Pál-bazilika, a lateráni Szent János-bazilika és a Santa Maria Maggiore). 81 Prudentius költeményei alapján a 4. század végén Rómában valóban óriási zarándokforgalom zajlott (Prudentius Liber peristephanorí). A keresztény temetői bazilikákkal kapcsolatban merült fel a lehetőség, hogy antik pogány előképek mintájára a temetői memoriae-épületek, trichorák meghosszabbításából születtek meg. Az a felvetés, hogy a keresztény bazilika a római házakból fejlődött volna ki (Brown G B 1886 Marucchi - Vecchierello 1935 352), valójában nem a bazilikára, hanem a közösségi imaházként működő domus ecciesiae épületre igaz, ami viszont nem tekinthető a bazilika építészeti előzményének. 82 A vértanúk emlékhelyén azok mártíriumát olvasták fel. Sőt, a Polykarpos vértanúságát elbeszélő levél szinte liturgia formájú (Hamman 1987 42). 83 Ha Rómában a mártírsír nem volt mélyen, akkor a fölé épült bazilika a föld szintjére került, ha viszont mélyen volt, akkor azt is besüllyesztették. (A temetői bazilikák építésénél általában három fő szempontot vettek figyelembe: az apszis a sír fölé kerüljön, az építésnél vigyázzanak a sírra és a fölé került oltárra, valamint hogy az épületet keleteljék.) A S. Lorenzo fuori le Mura-basilika eredetileg föld alá épült, de később a Cyriaca „hegyet" letermelték róla, így napvilágra került. Az ilyen kiásott római bazilikák környezetében sajnos késő antik sírok ezreit semmisítették meg. (Lanciani 1892 121-122 150-151) 84 A szent emberek mellett a szerzetesi kolostorok és zarándokhelyek megjelenése is gazdasági fellendülést hozott (Brown P 1971 Bowes 2008A 602), hiszen az utak városokat szülnek (Hamman 1987 28, Id. Áron sírjának hatása a hanyatló gazdaságú Petrára - Fiema 2001 113). A keresztény templomok fenntartásához a 4. században már hivatalosan is gyűjtöttek adományokat (adót), akár pogányoktól is (Marcus Diaconus, Vita Porphyrii 22.). Sopianae felülről irányított fellendülése ugyan már a 3. században megindult, de ennek további fenntartásához a 4. század 2. felében akár a keresztény központtá válás is hozzájárulhatott. 85 A keresztény bazilika klasszikus alaprajza a lateráni bazilika által közvetített minta után korán kialakult (háromhajós csarnoképület apszissal), legkorábban az 5. században kezdte befogadni a városi templom funkcióit, ahol az apszisban a püspök és a presbitérium, az apszis középpontjában az oltár (esetenként confessioval, mártírsírral az oltár alatt), a főhajóban pedig a gyülekezet tagjai kaptak helyet (egyre többször a katekumenekkel kiegészülve), míg a közlekedés, az áldozás és egyéni tevékenység a mellék- és kereszthajókban is zajlott. Padok még ekkor sem voltak és ablakok továbbra is csak a főhajó magasabb részeire kerültek, az oszlopsorok fölé. Gyakran tartozott még hozzájuk átrium kúttal, valamint keresztelőkápolna. A latin liturgikus nyelv és misekánon is csak a 4. század 2. felében keletkezett, és a karthagói Cyprianus által 4. században bevezetett mindennapos mise akkor még egyedi jelenség volt. 86 Constantinus 313. évi leiratával a keresztény vallás religio Háta lett. Ez a jogi kifejezés a korábbi vallási kollégiumok megjelölését váltotta fel azon vallások esetében, melyek a Róma fennhatósága alatt álló népek ősi hagyományához tartoztak, nem ütköztek Róma politikai érdekeivel és jó szokásaival, amelyeket nem terjesztettek és nem titokzatos módon gyakoroltak (Hahn 2004). 87 A bazilika épületforma létrejöttének előzményeként L. Michael White sok átmeneti részletet mutatott ki, a mithreaumoktól a zsinagógákig (White 1990 1997 Bowes 2008A 580). 88 A speciális helyi típusokból kiindulva Ann Marie Yasin a bazilika épületforma megjelenését részben a mindenkori helyi formákra és a közös emlékezetre vezeti vissza (Yasin 2002), amihez Kimberley Bowes a helyi gazdasági körülmények formálóerejének fontosságát is hozzáteszi (Bowes 2008A 593).
