Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)
11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)
208 7 7. Temetői rítusok, szokások - Sopianae ókeresztény egyháza(i)- A szentség hatóköre, csodatevő erejének exportálása (Brown P 1993 25) kitágítható a helyszín meglátogatása és onnan való föld, olaj, emléktárgy hazavitele által is, tehát nem szükséges az ereklyét elvinni. A római katakombákból származó korabeli olajos fiolákra a szent nevét is felírták, akinek sírjától származik az olaj. A szentek neveivel ellátott címkék katalógusa a notula (Marucchi - Vecchierello 1935 121).- Szent helyek rangsora: a Jézushoz és életéhez köthető helyek - végső soron a Szentföld - magasabb rendűek, mint a többi. Ezeken túl, az egyházi hierarchiát követve Róma szentjei, Péter és Pál következnek.- A szent helyekről való tudás azok hírnevéhez mérten a helyi vagy „világméretű" keresztény műveltség része.- Az Isten előtti egyenlőség földi megvalósulása csak időlegesen beteljesülő vágy volt, legalább a szentek ünnepnapján vagy emlékhelyén. Plebejusok és patríciusok lelkesen együtt tolonganak, mert a hit megszünteti a származási különbségeket (Prudentius, Peristephanon, 1.191 -192,199-202 - Brown P 1993 66 - ford. Sághy M).- Végül pedig a legfontosabb: a hívők igénye/reménye, mely elsősorban a bűnbocsánatra, távoli célként pedig az örök életre irányul. Minden eddig felsorolt kritérium - a bűnbánattól az igaz hiten át a patronátus intézményéig - e cél elérését szolgálta. A mártír sírkamrák berendezésének elképzeléséhez támpontot a Constantinus császár és Sylvester pápa által berendezett római kripták leírása nyújthat.966 Érdekesség, hogy az odahelyezett tárgyaknak egy része aranyból és ezüstből készült, ami inkább a pogány necropolisok gazdagságára emlékeztet, de hát Constantinus maga is pogányként szemlélte a kereszténységet, másrészt pedig császárként volt elegendő pénze ehhez a pompához. Pécsett legalábbis arany mécsesre biztosan nem számíthatunk, már csak azért sem, mivel a sírokat kifosztották, illetve a sírkamrák belseje valamivel szegényesebb lehetett a templomok,967 mártírtemplomok berendezésénél. Pécsett csupán feltételesen bizonyítható olyan mártírsír léte, amikhez egyébként a mai köztudat az ókeresztény szentkultusz általános képét köti. Általános jegyek felől közelítve gazdag családok esetében kereshetjük az ereklyék kisajátításának nyomait, illetve a temető képéből a sírok sűrűsödése alapján következtethetünk egykori mártírsír helyére. A kiemelkedő épületeket keresve pedig a Mauzóleum díszes szarkofágja és nagy felszíni épülete, az V. sírkamra zarándokok fogadására alkalmas centrális szerkezete és főhelyen található sírja mutatnak igazán megkülönböztetett helyű sírokat. A Mauzóleum sírjainak elrendezése utalhat a salonai példára, ahol Anastasius mártír nyughelyét Aesclepia családja sajátította ki és a családtagokat temették köré (Schmidt 2000 303).968 A fő szarkofág körül a pécsi Mauzóleumban is kimutathatók a később bezsúfolt további sírládák és halottak nyomai. Méginkább ez a helyzet a Péter-Pál sírkamrával, ahol a feltételezett ereklyék helye is ismert (Hudák - Nagy 2005A 70 2005B 670). Az V. sírkamra helyzete pedig megengedi, hogy a körülötte szorosan elhelyezett sírkamrák okán (I., III., IV., XIX., XX.) valamiféle elsődleges, illetve központi szerepet tulajdonítsunk neki.969 Azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy a 4. századi keresztény temetők vagy temetőrészek egy-egy korábbi mártírsír körül kristályosodtak ki (Gosztonyi 1943 78). A felsoroltak közül leginkább az V. sírkamra esetében gyanakodhatunk ilyen mártírsírra. Ez utóbbi fel- tételezés mellett a következő érvek szólnak: zad elején I. Paschalis pápa vitette át a legnagyobb mennyiségben a mártírok csontjait a templomokba. A talán túlzó adatok Bonifác esetében 28 kocsi ereklyét, Paschalisnál pedig 2300 vértanú csontjait említik (Marucchi - Vecchierello 1935 149Vanyó 1988 48-49). Nagy „ereklyegyűjtők" voltak még Bresciai Gaudentius és Roueni Victricius (Brown P 1993 122-124). 966 Szent Lőrinc sírhelye elé mécsest, koszorút és gyertyatartókat helyeztek (Liber Pontificalis 34: S. Sylvester - Bugár 2004 266). 967 Euphemia a 6. századi Amidában az üldözöttek részére berendezett templomba képeket, tárolókat, ereklyéket, könyveket, szőnyegeket, függönyöket és kárpitokat is vitetett (Efezusi János, Euphemia és Mária élete. - Bugár 2004 271). 968 Ez nem csupán a Balkánra jellemző szokás volt, hiszen láttuk, hogy Rómában a püspökök jártak élen a szent sírok kisajátításában. 969 Az V. sírkamra esetében: A nagy méretek, a gondosan tervezett boltív különleges jelentőségre utal (Visy 2003A 120).
