Gábor Olivér: Sopianae késő antik temetői épületei (Kaposvár-Pécs, 2016)

11. Temetői rítusok, szokások – Sopianae ókeresztény egyháza(i)

11.2. Antik és ókeresztény temetési temetkezési szokások (a sírok régészeti képe) 197

11.2.1. A kutatás korábbi teóriái Sopianae pogány és ókeresztény temetkezési szokásainak elkülönítésére 11.2.1.3. Korábbi elméletek Sopianae keresztény sírjainak jellemzőire vonatkozóan

ták, a század végére már valószínűleg az egészet használták. Topográfiai következtetések alapján elsősorban a pécsi temető közepén és keleti részén találhatunk közel egy időben temetkező keresztényeket és po- gányokat.

11.2.1.3. Korábbi elméletek Sopianae keresztény sírjainak jellemzőire vonatkozóan

11.2.1.3.1. Speciális temetői épülettípusok: mártírium, temetői bazilika, kétszintes építmények (sírkamra + cella memoriae), közösségi építmények, Cella trichora1-2, Cella septichora). Szerencsés esetben akár korabeli keresztény írásos utalás is van rájuk. Ilyen például a Cella septichora.910 A centrális terű, sok hórás keresztény épületek abban különböznek antik pogány elődeiktől (Minerva Medica, pergamoni fürdő stb.), hogy a karéjok korábbi dekoratív funkciója másodlagossá vált (korábban szobrok vagy medencék álltak bennük), és a temetőben természetesen elsősorban sírhelyként szolgáltak (Gosztonyi 1943 125-126). Pécsett a karéjokba/hórákba való temetekezés szándékával legfeljebb a Cella septichora és a Cella trichoral esetében számolhatunk. A szakrális épületek megjelenése pedig már nem is csak keresztényekre, hanem keresztény közösségre utal (Tóth E 2013 215).

11.2.1.3.2. A 4. század közepe után készült építmények. A pécsi temető területén a 3. század után nincs nyoma pogány építészeti aktivitásnak. Inkább a keresztényekről mondható el, hogy saját épülettípusaikat honosították meg.

11.2.1.3.3. Átépítések (spoliae). A Római Birodalom temetőiben legkésőbb a 4. század második harmadától megjelenő építészeti változások nagy biztonsággal a keresztényekhez köthetők.911 Pécsett, a Szent István téri késő antik építmények esetében keresztényekre utaló ismérvnek tekinthető, ha valamely épületet a 4. század közepe után építettek vagy átépítettek, tehát ide tartozik majdnem az összes eddig ismert sírkamra és memória-épület. Az V. és a XIII. sírépítményeket biztosan átépítették, a IX.-et esetleg (É-i oldalához sírt toldottak),912 sőt még az eleve keresztény Mauzóleum (XXXIII.) sírkamráját is átalakították - ahogy ezt fentebb már láttuk. Építészeti változásnak tekinthető a funkcióváltás is. E tekintetben Pécsett a felszíni memória-épületeket pogány szokást folytató, de már eleve keresztény építménynek tarthatjuk. Esetükben további keresztény változást jelent, hogy a halotti lakoma befogadása helyett a hangsúly az amúgy is meglevő síremlék jelleg felé tolódik el, ahogy azt a XIX-XX. cella memoriae épületei esetében látható. Az átépítések közé értendők a sírkamrák később épített újabb lejáratai (VII.?, XXXIII.) a sírok fölé később emelt felszíni épületek (XIII., XXXIII.?), illetve korábbi sírok helyén új sírépítmény létesítése (XXVIII., XXXV.?).

11.2.1.3.4. Vakolt sírok. A halottak sírját a halottak házának építették. Keresztény halottak esetében azonban a sír már a Paradicsomot is jelképezte.913 Sopianae temetőjében ez alapján kimondottan a belülről vakolt,914 illetve a festett falú sírokról feltételezte a kutatás a keresztény kötődést (Visy 2012).915 Pécsett a fes910 Nyssai Szent Geregely 380-ban Amphilochiushoz írt levelében (Ep. 16.) egy mártírtemplom idealizált kinézetét írja le. A templombelső tere centrális, nyolcszögű, körülötte apszisok helyezkednek el. Ez átmenetet jelent a pécsi centrális szerkezetű oktogonális épület és a körbe ugyan nem foglalható, de szintén nyolcszögű középső térrel rendelkező Cella septichora között, melynek ráadásul van hét hórája is. A pannoniai Victorinus püspök a Világ teremtéséről szóló traktátusát egészében a 7-es szám misztikus értelmezésének szentelte, de Szent Pál 7 egyházközösséghez írt levelét sem tartotta véletlen számúnak (NagyT 1939 38 43).

911 Az építészetben az épületek változásai társadalmi változásokra is utalnak (Kidner 2001 365). Az ókeresztények esetében ezek a változások elsősorban vallási tényezőkből erednek. Az első házszerű templomok még nem számoltak be nagy váltásról, a basilica épülettípus keresztény átvétele és újszerű alkalmazása viszont megzavarta az adott helyi architektúra hagyományait és már erőteljes társadalmi átalakulást jelzett, akár a temetőkben is. Ugyanez a helyzet a So- pianaeban korábban nem ismert temetői épületek esetében.

912 A sírkamrákba való újabb sír behelyezése nem feltétlenül számít átépítésnek (például II., IV. sírkamrák), így keresztény indíttatásuk ez alapján nem dönthető el. A XXVII. sírkamránál behelyezett új sír viszont az előző(k) megsemmisítésével járt együtt, ami már nagyobb váltást jelent. Ugyanakkora Mauzóleum sírkamrája fölé emelt építmény másfajta váltásra utal. Itt a sírkamra biztosan keresztényekhez tartozott, a fölé került építmény tehát nem a kereszténnyé válást, legfeljebb az ott nyugvó jeles keresztény halott tiszteletének újabb korszakát tükrözi.

913 A pécsi és nisi Péter-Pál-ábrás sírkamrák közti párhuzam megerősíti a vakolt temetői építmények keresztény voltát. Nisben a két apostol a bejáratnál levő Krisztus-monogram mellett áll, mutatva, hogy Krisztus az ajtó a Paradicsom felé (KaplareviC 2011 83). Pécsett ugyanez a jelenet a hátoldal nélküli falfülke körül látható, mutatva, hogy már a mártír is - akinek az ereklyéje ott található - a Paradicsomban/sírkamrában van.

914 Visy 2012

915 A zsidó-keresztény forrásokban egyrészt negatív kontextusban jelenik meg a sírok kimeszelése: Jaj néktek képmutató